Egyedül a színpadon – Beszélgetés az egyszemélyes előadásokról

2019 december 23. hétfő, 10:56

A Magyar Színházi Társaság Jó kérdés beszélgetéssorozatában decemberben a monodráma, az egyszemélyes előadás témájában három avatott színművész vendég, Bálint András, Fullajtár Andrea és Járó Zsuzsa tapasztalataira építve, Seres Gerda újságíró segítségével merülhettek el az érdeklődők.

Kiderült, mikor mer belevágni egy színész abba, hogy monodrámával álljon színpadra, és az is, miért tartanak tőle. Esett szó arról, személyesebb viszonyt követel-e a történet, és hogy partnerek híján mibe kapaszkodhat a színész, ha maga van a színpadon.

Bálint András szerint, aki összeállított már estet többek között Arany, Babits, Heltai, Kosztolányi, Márai, Radnóti, Szép Ernő verseiből és naplóiból, ez a műfaj egyszerre hálás és hálátlan. A színész óriási merészségnek, szakmailag borzasztó nagy feladatnak nevezte, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy „az önkifejezés és az egyes szám első személy, az, hogy az előadó személyesen beszél olyan dolgokról, ami őt a leginkább érdekli – mert rá hárul az előállítás, az összerakás –, nagyon hálássá is teszi. Benne van minden – az önkifejezés, a saját magamról való beszélés, a saját gondolataim, érzelmeim, reagálásaim a kor jelenségeire – amiért mi erre a pályára jöttünk és amiért mi ezt űzzük.” Fullajtár Andrea, aki kortárs költők műveiből összeállított estje mellett színművészeti főiskolás kora óta játssza a Csalog Zsolt írta, egy hajléktalan asszony monológjából álló Csendet akarok című előadást, más szempontból világította meg a nehézségeket, és kettéválasztotta az önálló esteket, amiket a színész maga állít össze, illetve a kifejezetten monodráma műfajában született művek előadását, amelyek nem szükségszerűen állnak közel a színész civil személyiségéhez. Függetlenül azonban attól, hogy megírt drámával vagy saját válogatással állnak színpadra, a vendégek abban egyetértettek, hogy akit a közönség a színpadon lát, minden esetben egy megkonstruált alak, és az egyes szám első személyű előadás is színtiszta színészet. Járó Zsuzsa, aki ezen a beszélgetésen is elmondta, hogy a 23 perc előtt egyáltalán nem gondolt arra, hogy neki egyedül kellene színpadra állnia, a közönség szempontjából a történetek erejét emelte ki, a színészi munkát tekintve pedig azt, hogy egy ilyen előadást nem lehet megunni, egy monodrámában nem lehet elkényelmesedni.

Az egyszemélyes előadásokat jórészt kis térben játsszák – bár kivételek akadnak –, és bár van ennek varázsa, sokkal inkább lehet érezni a nézők figyelmét, de sokkal nagyobb szerepe lehet a külső körülményeknek, az aznapi közönségnek és a színész aktuális állapotának. Van olyan történet, amibe belefér akár az is, hogy a behallatszó zajra vagy egy megcsörrenő mobiltelefonra reagáljon az előadó, esetleg a nézőktől kérjen egy zsebkendőt, sőt megkérdezze a hirtelen elfelejtett szöveget a súgótól, más alapanyagok jóval zártabbak. Járó Zsuzsa úgy fogalmazott, az ember a saját történetében is meg tud akadni, abban is elveszítheti a fonalat.

A színház csapatjáték, a színész belekapaszkodhat a szövegre adott reakcióba, a partner tekintetébe, gesztusába – a monodrámákban azonban egyedül áll a színpadon, csak magára számíthat. (Persze, ilyenkor is vannak kivételek, hiszen Bálint András az Úr és kutya című estjében a Bajusz nevű kutya személyében volt partnere.) Ezért fontosak a tárgyak, a cselekvések sorrendje, a fényváltás, amik ritmust is adnak.

És ezért fontos a rendező, aki ebben az esetben is jóval több, mint egy külső szem. Segít a helyzetek elemzésében, vagy egy hosszú idő óta futó előadásnál abban, hogy az előadó frissen nézzen az alapanyagra, egy kicsit áthangolja a koncentrációját. Ha valaki több évtizedig játszik valamit, mondta el Fullajtár Andrea, rutinná válik, a szöveget bármikor el tudja mondani. Azt viszont, tette hozzá, teljesen más kérdés, hogy színész eközben belül ott van-e, vagy valami egészen másra gondol.

Járó Zsuzsát meg kellett győzni arról, hogy kész arra, hogy monodrámát játsszon. A néhány hónapja bemutatott 23 perc után egyelőre nem gondolkodik azon, hogy önálló estet is összeállítson, de nem hárította el az ötletet, csak néhány évvel későbbre tolta, amikor majd a gyereke nagyobb lesz. Bálint András továbbra is játssza Radnóti-estjét, és elkezdte a kutatást egy Szerb Antal-esthez, jelenleg az anyaggyűjtés fázisában tart. Fullajtár Andrea következő premierje, Az átnevelhetetlen, ismét egy egyszemélyes előadás lesz: Anna Politkovszkaja a hőse, a létező olasz monodrámát azonban a meggyilkolt újságírónő Orosz naplójából és más nem fikciós szövegekkel egészítik ki.

A Magyar Színházi Társaság új beszélgetéssorozata, Csináljunk színházat! január 13-án indul, a Fugában Csizmadia Tibor beszélget Spiró Györggyel és Székely Gáborral a színházvezetésről. Jó kérdésre legközelebb január 28-án kerül sor a Katona József Színházban, Seres Gerda vendégei Bodor Johanna, Horváth Csaba és Juronics Tamás lesznek, akikkel a színházi koreográfia témájáról lesz szó.