“Ezt lehet a legjobban szeretni a munkámban, ezt a sokféle párbeszédet” – Benedek Mari jelmeztervező válaszolt

2020 január 08. szerda, 7:06

A színházi adattár jelmeztervezőként eddig 198 munkáját jegyzi. Állandó alkotótársai a rendezők, akiknek szinte minden munkájában részt vesz: az operarendező Kovalik Balázs, Zsótér Sándorral, Kovalik Balázzsal, a koreográfus-rendező Horváth Csabával, Pintér Béla.

Az általa tervezett kosztümök egy új látványnyelvet beszélnek, mert nem ismerik a konvenciót. Benedek Marit a theater.hu kérdezte. Kovalik Balázzsal legfrissebb közös bemutatójuk az Örkény Színház Lót előadása volt, amely a tavaly nyáron elhunyt Térey János darabjából született.

Benedek Mari / fotó: Horváth Judit

A teljes interjút itt olvashatja.

“Ez Térey Jánosnak az utolsó darabja, amit a Balázs hatására írt, és ők közösen még dolgoztak volna rajta, de Térey halála közbeszólt. Nagyon időszerű és fontos gesztusa Kovalik Balázsnak és az Örkény Színháznak, hogy ez most így megvalósult. A téma izgalmas. Nyáron mi sokat beszélgettünk a Balázzsal, hogy nekünk mi mit jelent és arról is, hogy ki mit jelent, tehát, hogy melyik szereplő pontosan, és utána jön az, hogy milyen ruhában. Előbb meg kell fejteni, hogy ki kicsoda micsoda, és azzal mit akarunk mondani. Ezt én a ruhákkal tudom elmondani” – számolt be Benedek Mari.

Több rendezővel dolgozik, és mindegyikük más és más színházat csinál. A felvetésre, miszerint mégis minden jelmez felismerhetően Benedek Maris, úgy reagált: “Én szeretem a munkámban ezt a különbözőséget, a másságot és ezt a szellemi kihívást. Egyrészt megérteni a darabot, utána, hogy a rendező mit szeretne, vagy mire vágyik. Tudnunk kell kommunikálni. Nagyon jó azokkal a rendezőkkel dolgozni, akikkel már régóta ismerek, és már úgy nagyjából érezzük egymást , ismerjük egymás igényeit, ízlését, gondolkodását. (…) Az az igazság, hogy mindegyiküket imádom: a Horváth Csabát is, a Pintér Bélát is, a Valló Pétert, meg a Kovalikot is. Egyszerűen imádom őket. Az utóbbi egy-két évben dolgozom Paczolai Bélával, és őt is szeretem. (…) Zsótér Sándorban van egy plusz igény arra, hogy ne azt csináljam, ne azt találjam ki, ne azt mutassam meg, ami evidencia. Tehát, hogy próbáljuk meg mindent máshonnan megfogalmazni. Most például Szombathelyen lesz az Equus (Peter Shaffer darabja a szombathelyi Weöres Sándor Színházban), amit látványba fogalmazni – mondhatom -,nagyon bonyolult. De minden darabnál ez a kihívás.  Most én e mű kapcsán ennek kapcsán eljutottam az expresszionizmushoz és az új szenzibilitáshoz. Az utóbbi ugye a nyolcvanas években volt és fel kellett idéznem a kor nagy festőit. Valójában az a legjobb ebben a munkában, hogy ilyenekkel foglalkozhat az ember. (…) Én bízom a rendezőkben, ők bíznak bennem. Így születnek a ruhák.”

Több bemutató várja. Többek közt lesz a Vígszínházban a Doktor úr Zsótér Sándor rendezésében, s az Amerikai Elektra Kecskeméten Horváth Csabával: “Most sokféle van egyszerre, de ez jó. Tanulmányoznom kell a különféle darabokat, korokat, stílusokat. Ezt lehet a legjobban szeretni az én munkámban , ezt a fajta gondolkodást és ezt a sokféle párbeszédet. Párbeszéd ez a rendező és köztem. Izgalmas aztán, hogy milyen válaszok jönnek a kérdésekre, merthogy darab is válaszol. Készülök, fölteszek kérdéseket magamnak, igyekszem a válasszal, amikor formát öltenek az alakok. A darab pedig segít abban, hogy megvilágosodjam, hogy pontos válasz szülessen a kérdéseimre. Nem szabad túlságosan azt megfogalmazni azt, ami evidencia. Nem szabad túlbeszélni semmit, nem szabad a befogadó szájába rágni, hogy értsd már meg, azt, amit mi itt mondani akarunk. Kell befogadói szabadságot is adni. Úgy kell megfogalmazni a jelmez látványát, hogy maradjon a nézőnek is a saját számára felfedezni és gondolkodni valója. Adjunk neki egy vizuális élményt és ezen felül – természetesen – a jelentést, azt hogy mi az, amit mi a ruha (jelmez) látványával mondani szeretnénk.”

A teljes interjút itt olvashatja.