Kifordítva – Megnyílt az OSZMI virtuális bábkiállítása
A Bábszínházi Világnap alkalmából nyílt meg az OSZMI virtuális kiállítása Kifordítva – bábtechnikai kulisszatitkok címmel.
Milyen bábtípusok vannak? Mi az a gapit? Láttak már stucnit? A virtuális kiállítást a pécsi ‘Kifordítva. Mesés bábtechnikák’ című időszaki tárlat és az ‘Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató’ című kiadvány alapján állították össze.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet ajánlója:
Virtuális kiállításunkat a pécsi “Kifordítva. Mesés bábtechnikák” című időszaki tárlatunk és az “Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató” című kiadványunk alapján állítottuk össze.
A pécsi tárlaton az ismertető szövegeken túl Lellei Pál bábkészítőmester bábszerkezeteivel kipróbálható módon mutattuk be a különböző bábtechnikákat. Így kicsiket és nagyokat (és még nagyobbakat) egyaránt meg tudtunk szólítani.
A virtuális térben sem szerettünk volna lemondani erről. Minden fejezet végén Remsey Dávid Vitéz László figurájával jeleztük azt a pontot, ahol valamilyen interaktív kitekintő, kipróbálható érdekesség található.
Milyen bábtípusok vannak?
A bábtípusokat többféle módon lehet rendszerezni. A kategóriák felállításakor figyelembe lehet venni a báb térbeli kiterjedését (sík, félplasztikus, háromdimenziós), a megszemélyesítés tárgyát (embert vagy állatot ábrázol), illetve a mozgatás mikéntjét és irányát.
Három fő bábtípust különböztetnek meg aszerint, hogy a báb és a mozgatója hol helyezkedik el egymáshoz képest. Ha a bábszínész a bábja fölött van (például dobogón vagy hídon áll), felső mozgatású bábról beszélünk. Ilyen technika a marionett.
Szeben-Szabó Róbert / PIM-OSZMI Bábtár
Ha a játékos a bábja mögött helyezkedik el, a bábot hátsó mozgatásúnak nevezzük. Ide tartozik az árnybáb és a tradicionális japán bábtípus, a bunraku. Ha a bábos a bábja alatt van, a játékot alsó mozgatásúnak nevezzük. Ez esetben a leggyakrabban paravánt használnak a bábjátékosok, hogy elrejtőzzenek mögötte. Legjellemzőbb formája a kesztyűs báb és a keleti vajang (pálcás) technika.
Bár az egyes bábtípusok jól elkülöníthetőek, keveredhetnek is egymással, ahogy ezt a 20. században létrejött új, egyedi technikák is mutatják. Sok újítást különböző kulturális, főleg ázsiai hatásoknak köszönhetünk, ahogyan a ma nagy népszerűségnek örvendő hátsó mozgatású bunraku magyar változatát is.
De mi az a stucni?
Európa legrégebbi és legelterjedtebb bábfajtája a kesztyűs báb vagy zsákbáb. Hazánkban ez a bábtípus elsősorban a vásári bábjátékokhoz köthető. Saját karikírozó, sűrítő formanyelvükben minden érzést erősen hangsúlyozott, groteszk mozdulatok fejeznek ki.
Mozgatása egyszerűnek tűnhet, pedig minden mozdulatnak irányítottnak és megtervezettnek kell lennie. Nevezhetjük a leggyorsabb és a legmozgékonyabb bábtechnikának, hiszen a bábos a kézfejére húzva, közvetlenül irányítja a figurát. Játékmódjára jellemzőek az akciódús jelenetek, a verekedések, a harcok és a színpadi fogócskák.
Az állandó csetepaték és püfölések miatt ez a technika megkívánja a nagyon erős és tartós fejet, amely leggyakrabban fából vagy papírmaséból készül. A báb testét textilből varrják kifejezetten a színész kézméretéhez és kéztartásához igazodva.
Éppen ezért a zsákbáb arányai különböznek az emberi arányoktól, alakja a kéz anatómiájához igazodik. A fej általában jóval nagyobb, mint a test többi része. Európai szokás szerint a báboknak készül egy belső zsákja, amelyhez a kezeket, a fejet és a jelmezt rögzítik.
