Kifordítva – Megnyílt az OSZMI virtuális bábkiállítása

2020 március 28. szombat, 7:00

A Bábszínházi Világnap alkalmából nyílt meg az OSZMI virtuális kiállítása Kifordítva – bábtechnikai kulisszatitkok címmel.

Milyen bábtípusok vannak? Mi az a gapit? Láttak már stucnit? A virtuális kiállítást a pécsi ‘Kifordítva. Mesés bábtechnikák’ című időszaki tárlat és az ‘Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató’ című kiadvány alapján állították össze.

Vitéz László és Kemény Henrik / PIM-OSZMI Bábtár

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet ajánlója:

Virtuális kiállításunkat a pécsi “Kifordítva. Mesés bábtechnikák” című időszaki tárlatunk és az “Egy bőröndnyi báb. Papírbábszínházi foglalkoztató” című kiadványunk alapján állítottuk össze.

A pécsi tárlaton az ismertető szövegeken túl Lellei Pál bábkészítőmester bábszerkezeteivel kipróbálható módon mutattuk be a különböző bábtechnikákat. Így kicsiket és nagyokat (és még nagyobbakat) egyaránt meg tudtunk szólítani.

A virtuális térben sem szerettünk volna lemondani erről. Minden fejezet végén Remsey Dávid Vitéz László figurájával jeleztük azt a pontot, ahol valamilyen interaktív kitekintő, kipróbálható érdekesség található.

Állami Bábszínház: A csodálatos mandarin, 1969 / PIM-OSZMI Bábtár

Milyen bábtípusok vannak?

A bábtípusokat többféle módon lehet rendszerezni. A kategóriák felállításakor figyelembe lehet venni a báb térbeli kiterjedését (sík, félplasztikus, háromdimenziós), a megszemélyesítés tárgyát (embert vagy állatot ábrázol), illetve a mozgatás mikéntjét és irányát.

Három fő bábtípust különböztetnek meg aszerint, hogy a báb és a mozgatója hol helyezkedik el egymáshoz képest. Ha a bábszínész a bábja fölött van (például dobogón vagy hídon áll), felső mozgatású bábról beszélünk. Ilyen technika a marionett.

Hincz család: Vitéz László bábja, 19. sz. vége / Fotó:
Szeben-Szabó Róbert / PIM-OSZMI Bábtár

Ha a játékos a bábja mögött helyezkedik el, a bábot hátsó mozgatásúnak nevezzük. Ide tartozik az árnybáb és a tradicionális japán bábtípus, a bunraku. Ha a bábos a bábja alatt van, a játékot alsó mozgatásúnak nevezzük. Ez esetben a leggyakrabban paravánt használnak a bábjátékosok, hogy elrejtőzzenek mögötte. Legjellemzőbb formája a kesztyűs báb és a keleti vajang (pálcás) technika.

Bár az egyes bábtípusok jól elkülöníthetőek, keveredhetnek is egymással, ahogy ezt a 20. században létrejött új, egyedi technikák is mutatják. Sok újítást különböző kulturális, főleg ázsiai hatásoknak köszönhetünk, ahogyan a ma nagy népszerűségnek örvendő hátsó mozgatású bunraku magyar változatát is.

Állami Bábszínház: A három kismalac, 1977 / PIM-OSZMI Bábtár

De mi az a stucni?

Európa legrégebbi és legelterjedtebb bábfajtája a kesztyűs báb vagy zsákbáb. Hazánkban ez a bábtípus elsősorban a vásári bábjátékokhoz köthető. Saját karikírozó, sűrítő formanyelvükben minden érzést erősen hangsúlyozott, groteszk mozdulatok fejeznek ki.

Mozgatása egyszerűnek tűnhet, pedig minden mozdulatnak irányítottnak és megtervezettnek kell lennie. Nevezhetjük a leggyorsabb és a legmozgékonyabb bábtechnikának, hiszen a bábos a kézfejére húzva, közvetlenül irányítja a figurát. Játékmódjára jellemzőek az akciódús jelenetek, a verekedések, a harcok és a színpadi fogócskák.

Állami Bábszínház: A vihar, 1988 / Fotó: MTI, Pintér Márta / PIM-OSZMI Bábtár

Az állandó csetepaték és püfölések miatt ez a technika megkívánja a nagyon erős és tartós fejet, amely leggyakrabban fából vagy papírmaséból készül. A báb testét textilből varrják kifejezetten a színész kézméretéhez és kéztartásához igazodva.

Éppen ezért a zsákbáb arányai különböznek az emberi arányoktól, alakja a kéz anatómiájához igazodik. A fej általában jóval nagyobb, mint a test többi része. Európai szokás szerint a báboknak készül egy belső zsákja, amelyhez a kezeket, a fejet és a jelmezt rögzítik.

Az OSZMI virtuális bábkiállítása itt érhető el.