Gemza Péter: “Kicsit visszaidézzük a vándorszínészi létet”

2019 augusztus 09. péntek, 8:24

A Csokonai Színház felújítása miatt több helyszínen játszik a társulat, többek között a Nagyerdei Stadionban, ami most először kap színházi funkciót. Gemza Péter igazgatót a Magyar Nemzet kérdezte.

A Magyar Nemzet cikkéből:

A Csokonai Színház több fiatal külföldi rendezőt is foglalkoztat. A direktor ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Mindegyiknek személyes kapcsolat, művészi egymásra találás, egymásra hangolódás az alapja. Ilja Bocsarnikovsszal öt éven át a kaposvári nyári egyetemi táborokban találkoztunk. Amikor igazgató lettem, meghívtam. Adélaïde Pralonnal Franciaországban ismerkedtem meg. Nagyon sokoldalú alkotó, aki angolról franciára fordít drámákat, ír és rendez is. Amikor 2017-ben nálunk járt, egyszerre volt kiplakátolva Párizsban és Debrecenben. Ők jutnak most eszembe, de a hazai rendezői csapattal is hasonló a helyzet. Elengedhetetlen, hogy sok beszélgetés révén, organikusan alakuljon ki egy művészi-emberi kapcsolat, mert ez határozza meg azt a viszonyrendszert is, amely a kívülről érkező alkotó és a társulat tagjai között jön létre” – mondta Gemza Péter.

Gemza Péter / Fotó: Czeglédi Zsolt, MTI

Arról is beszélt, hogy hosszú ideje szerkezetkész állapotban van a Latinovits Színház épülete. A megjegyzésre, miszerint vannak, akik fölöslegesnek tartják, hogy két színház legyen Debrecenben, úgy válaszolt: “Először is egy színház az a két színház. Egyszerűen fogalmazva: ha elkészül mind a két színházépület – esély van arra, hogy 2022 végére mind a kettő készen lesz –, akkor a Csokonai Színháznak három játszóhelye lesz. Miskolcnak a főépületben van öt. A két épülettel nagyon jó infrastruktúrájú színháza lesz a városnak. A részleteken még dolgozunk, de szakmailag megalapozott az ‘egy színház’ elve.”

Azzal kapcsolatban, hogy a Csokonai Színház felújítása “kettévágja” az évadot, Gemza Péter elmondta: “az ütemezésen kár utólag okoskodni, hiszen az életben nem mindig optimálisan mennek a dolgok, hanem úgy, ahogy a körülmények diktálják. Ilyenkor nem szoktam arra gondolni, hogyan lehetett volna másként. Ráadásul igazán izgalmas, ha az ember kimozdul a négy fal közül, és olyan tereket kezd használni, mint a Nagyerdei Stadionéi, amelyek most először kapnak színházi funkciót. Arra, hogy kénytelenek vagyunk máshol játszani, nem úgy tekint a társulat, mint egy átokra, hanem inkább egy kihívásokkal teli kalandra. Kicsit visszaidézzük a vándorszínészi létet. Mennyire nehéz? Igen, ez a két munka tényleg nagy feladat. De olyan csapatunk van a háttérben, amely régóta készül erre, és próbálja maximálisan teljesíteni. Az előkészítés fázisában kifejezetten jól állunk vele.”

A teljes interjú itt olvasható.