“A rendezői munka a teremtéshez hasonló” – Mercs János válaszolt

2019 október 14. hétfő, 14:18

A színház egyszerre a legveszélyesebb hely a világon és a legbiztonságosabb – véli Mercs János, aki a Don Quijote címszerepére készül a Csokonai Színházban.

A dehir.hu cikkéből:

“A próbák során már az a jó, hogy napi kérdésekkel kell törődnöm. Hogyan mondjam ezt vagy azt a mondatot, hogyan legyek jelen. Egyébként egyrészt megijedek egy ilyen volumenű munkától, nyomaszt, mert sok múlik rajtam, de örülök is, hisz megmutathatok valamit abból hogyan látom a világot. És izgalmas játék, hogy megpróbáljam úgy látni, ahogy egy ilyen ember látja, mert a magánéletemben én ennél kisszerűbb és pesszimistább vagyok. Muszáj próbálkoznunk vele, nincs más választásunk, de nem hiszem, hogy javítható a világ. De még csak azt sem gondolom, hogy egyre rosszabb lenne. Ugyan van bennem nosztalgia bizonyos korok felé, de az a gyanúm, hogyha akkor éltem volna, annak az időszaknak ugyanúgy látnám a visszásságait és hiányolnék ezer dolgot, mint ahogy most is” – nyilatkozta Mercs János.

Mercs János a Don Quijote próbáján / Fotó: Máthé András

Arra a kérdésre, hogy a színészet, a játék könnyebbséget ad-e, hogy a racionális énjét kicsit kikapcsolja, a színész így válaszolt: “Ad, de ez inkább úgy működik, hogy a kétségeimet bele tudom tenni egy szerepbe, és ha jól összejönnek a dolgok, akkor a néző önmagára, vagy a saját problémáira talál. És ha neki is hasonló öröme vagy bánata van és ezt képes vagyok számára pontosan megmutatni, hogy újra átélhesse, az könnyít igazán a lelkemen.”

Az elmúlt évadban rendezői szerepet vállalt. “Izgat az ilyen jellegű munka. Alapvetően színész vagyok, ezt nem adnám semmiért, de örültem a lehetőségnek. Eléggé más a kettő. Színészként a gép része vagy, egy fogaskerék a sok közül, rendezőként viszont te vagy a mérnök, aki kitalálja a szerkezetet. Az a munka a teremtéshez hasonló” – fogalmazott.

Az utóbbi időben találta meg a tantermi színház is. “Közvetlenebb terep, ez igaz, azonnali a visszajelzés, és talán jobban látszik egy-egy gyereken, hogy működik-e egy előadás. Jó együtt gondolkodni a fiatalokkal, de a színházi részében nem látok túl nagy eltérést az esti előadástól. Kicsit talán nyűgösebb, mert nehezebb reggel 8-9-kor topon lenni. De nagyon hasznosnak érzem, amit ott csinálunk, még ha a színház egészével kapcsolatban pesszimista is vagyok. Kevés ember kiváltságának, elit művészetnek látom, ami nagyon bánt. A fiatalokkal való együtt gondolkodás talán változtat ezen” – hangsúlyozta Mercs János.

A teljes interjú itt olvasható.