Csokonai Színház / Idióta / Galéria

A regény, amelynek első része 1868-ban jelent meg a Russzkij Vesztnyikben, Dosztojevszkij imádott unokahúgának, Szofja Alekszandrovna Ivanovának szóló ajánlással kezdődött. Az író így magyarázza koncepciója lényegét a lánynak „A regény fő gondolata a valóban tökéletes ember ábrázolása. … A tökéletesség egy eszmény, és az eszményt sem mi, sem a civilizált Európa messze nem tudta még kialakítani. A világon csak egyetlen valóban tökéletes személy van: Krisztus, így ennek a határtalanul, végtelenül tökéletes embernek a megjelenése természetesen a határtalan csodával ér fel.”

Megmentheti-e a jóság, a krisztusi szeretet az erkölcsleg romlott, önzéstől szenvedő világot – ez a regény központi kérdése. Dosztojevszkij Miskin alakjában a tökéletes szépségű, felsőbbrendű embert akarta megteremteni, aki fényt hoz a világba. Mivel vágyunk rá és azonosulunk ezzel a fénnyel olvasás vagy találkozás közben, ezért újra és újra az „eredendő jóság” keresésére indulunk. Ekkor botlunk bele Miskin személyébe, akár a regény szereplői.

Az előadásról bővebben itt olvashat.