Színész lesz belőle – Ismerjék meg Bajor Lilit!

2016 november 12. szombat, 7:09

Október 21-én lépett először nagyközönség elé Zsótér Sándor és Börcsök Enikő III. éves színművész osztálya. Marieluise Fleisser színdarabját, Az ingolstadti invázió címmel adták elő az Ódry Színpadon, melyet a végzős bábrendező szakos Szilágyi Bálint állított színpadra. A premier alkalmából bemutatjuk a hallgatókat! Elsőként Bajor Lilit!

bajor-lili

Bajor Lili

Szülei színészek. Mindig erre pályára készült, bár családja nem feltétlenül támogatta. Kéttannyelvű iskolába járt, külföldre készült, a fordítás is érdekelte. A középiskola utolsó éveiben azonban végleg eldöntötte, színész lesz. Az egyetemre első próbálkozásra felvették.

dsc_8275

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A kezdetekről:
„Látták a szüleim, hogy hajthatatlan vagyok, így elfogadták a döntésemet. Úgy jöttem ide, hogy valamennyire már beleláttam a színház működésébe, itt azonban ez egyáltalán nem számított. Ezért nagyon hálás vagyok Zsótér Sándornak és Börcsök Enikőnek, akik sem pozitív, sem negatív előítélettel nem éltek velem szemben. Engem vettek fel és önálló emberként kezeltek.”

A traumákról:
„Nehéz volt az első évem. Édesapám nem sokkal azután halt meg, hogy kiderült, felvettek az egyetemre. Nem is tudtam az elején száz százalékosan jelen lenni, de az első év utáni nyáron rádöbbentem, hogy a gyászt el kell rendezem magamban, nem lehet mindent szomorúságból tenni. Dolgozom. Ezt választottam.”

dsc_6039

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Az egyetemről:
„Féltettek a szüleim, most már értem, hogy miért. Lényegében minden beigazolódott, amit mondtak, de egyáltalán nem bánom, hogy úgy döntöttem, színész leszek. Ez egy versenyistálló, de én egyáltalán nem vagyok versengő típus. Barátokra vágytam, azonban az osztálytársaim versenytársat láttak bennem. Az évek alatt lenyugodtunk, rájöttünk, hogy senki sem ugyanolyan, mint a másik, és megértettük: együtt eredményesebbek lehetünk. Az elmúlt két év alatt sok mindent tanultam önmagamról, másokról, a közösségről: mikor kell alkalmazkodni vagy épp csöndben maradni, mikor kell a csapat élére állni és azt mondani: fogjunk össze.”

dsc_6372

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színészetről:
„A színészet akkor élvezhető, ha közösen csináljuk, ha létrejön egy olyan találkozás, amikor legalább ketten vagy mind a tízen ugyanazt akarjuk. Akkor az eredmény valamiféle örömjáték lesz, nem egy kötelező feladat. Azt hiszem, a táncban fejeződik ki mindaz, amit most a színészet lényegének gondolok. Ott nincsenek szavak, ott nem lehet hazudni. Így aztán csodálatos dolog, hogy most Horváth Csaba társulatával dolgozom a Patkányokban. Nagyon jókor történik mindez.”

A gátlásokról:
„Nagyon sok gátlás volt bennem, nem mondom, hogy most már nincs. Egész életemben küzdöttem az alkatommal, azzal, hogy érzékenyebben érint sok minden, mint a többieket. Ezeket Zsótér Sándor és Börcsök Enikő segítségével fokozatosan megtanultam kezelni. De igazán a tavaly év végi zenés vizsgánkon, a Mágnás Miskán tanultam meg elengedni magam. Ez a darab egyrészt édesapám miatt is fontos, másrészt úgy éreztem, az összes gátlásomat el tudtam felejteni.”

dsc_8046

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A szerepéről:
„Két női karakter van a darabban, az egyik egy naiv, fiatal szűzlány, a másik egy prostituált. Én ezt a lányt játszom. Ő felemelkedik, szinte felmagasztosul ebben a történetben, bátor és egyenes, kezdeményező és gyors. Nagy kihívás a szerep, sok és kemény munkám van benne.”

A rendezőről:
„Szilágyi Bálint borzasztó szenvedélyes ember, ugyanakkor végtelenül nyugodt. Nem sürget semmit, mégis pontosan lehet tudni, mit szeretne. Megnyugtat és önbizalommal tölt el a türelme. Épp olyan figyelmet szentel minden egyes embernek, mint Zsótér Sándor. Ismerős ez a fajta munka.”

dsc_8155

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A jövőről:
„Jól beszélek angolul, mégis biztos, hogy itthon szeretnék dolgozni. A színész igazán csak az anyanyelvén tud megszólalni, hiszen még magyarul is keresgélem a gondolataimat, az érzéseimet, ugyan miként találnám meg őket egy idegen nyelven.”

S.K. / Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok