“A cél: nem megfelelni” – Beszélgetés Bozsik Yvette-tel

2016 november 14. hétfő, 7:00

Áldozat nélkül fel lehet-e építeni bármit is? De ha nem, akkor mit ér az az építmény, ami csak mások feláldozása által épül meg? A kérdésekre kérdésekkel felel Szörényi és Bródy rockoperája Bozsik Yvette rendezésében.Milyen lesz az a vár, melyet csak emberáldozattal lehet fölépíteni? Átok, vagy áldás lebeg fölötte?

yvette_bozsik

Bozsik Yvette az olvasópróbán / Fotók: Memlaur Imre

A magyar színháztörténet egyik legfontosabb produkciója egy bizonyos Kőműves Kelemen, amit Paál István rendezett a Szegedi Egyetemi Színpadon. Azért említem a nevét, mert köztetek barátság, egyfajta mester-tanítvány viszony alakult ki, amikor még kamaszként Szolnokon éltél, és ő volt ott a főrendező. Most pedig Kőműves Kelement rendeztél Kaposvárott. A próbafolyamat idején eszedbe jutott a neve?

Eszembe jutott, mert mindig eszembe jut. De nem a Kelemen miatt, hiszen az általa rendezett előadást nem láthattam…

Ötéves voltál 1973-ban, amikor az született…

És azért sem, mert csak a cím azonos, ez egy másik mű. A nyolcvanas években készült, és szellemiségében, zeneiségében is őrzi a nyolcvanas évek hangulatát. Paál Isti azért jut eszembe egyre többször, mert egyre jobban értem azt a magányos, különutas magatartást…

Partizánattitüdöt, ahogy mondani szoktuk vele kapcsolatban…

Igen, azt, ami az ő egész életvitelét jellemezte. Nem a politikáról, hanem egy magatartásról és szakmai formanyelvről beszélek. Arról, hogy ő soha nem simult bele az éppen divatos és sikeres trendbe. És ez példa számomra. Fiatalon könnyű volt ezzel azonosulni, egy fiatal ösztönösen keresi a saját útját. Most, évtizedekkel később már sokkal nehezebb a különutakat megtalálni.

Úgy mondod ezt, mintha ez lenne a célod.

Tulajdonképpen igen. Pontosabban fogalmazva: nem megfelelni. Amikor klasszikus balettet tanultam, akkor azt várták el tőlem – én meg elindultam a kortárs performance felé; aztán kikiáltottak kortárs művésznek, engem viszont soha nem az éppen aktuális címke érdekelt, hanem hogy arról beszéljek, ami foglalkoztat. Mindig azt próbálom megfogalmazni, éppen hol tartok. Ebből a szempontból nehéz dolgom van ezzel a Kőműves Kelemennel.

8o6a5373

Miért?

Mondtam már, ez a nyolcvanas évek lenyomata. Nekem nem ezt a lenyomatot kell újra megmutatni, nekem ma, jelen időben kell általa megszólalnom. Márpedig a szöveget is, a zenét is átitatja a pátosz. Ennek ellentartani kell.

Ahogyan tavaly is történt, amikor a Jézus Krisztus Szupersztárt rendezted Kaposvárott: akik a nyolcvanas évek hippijeit várták, azok csalódtak, mert a színpadon a 21. század romkocsmákban ébredő fiataljait láthatták.

Formailag bárhová helyezheted a művet, a lényeg az, hogy a mai gondolkodás szólaljon meg benne.

Cziegler Balázs díszlete egy lepusztult gyár öltözőjét és zuhanyozóját mutatja, lehetnénk akár a nyolcvanas években; Berzsenyi Kriszta jelmezei pedig szándékoltan eklektikusak, elmossák a konkrét kort és helyszínt.

Mindez tudatos. Utalni szeretnénk arra, hogy a társadalomban semmi lényeges nem változik. Van bizonyos állandóság, amiben nem a rendszerek változnak, csak az elnevezésük.

A mechanizmus örök, annak működtetői változnak.

Valami ilyesmi. Ezért próbáltuk kiiktatni belőle a pátoszt is. Ezt szolgálja az is, hogy a Kőműves Kelementől elvárt néptáncot is mellőztem. Sőt, koreográfus létemre magát a táncot redukáltam minimálisra.

8o6a5357

Gondolom, nem a néptánccal van bajod.

Dehogyis. A néptánc csodálatos dolog. Az 1982-es ősbemutatón ez elementárisan működött, de azóta eltelt több, mint három évtized. Az, ami akkor erőt, lendületet, hitet sugárzott…

És 1990-ben kiteljesedett…

Azóta erőt vesztett, kiürült.

A Déva várának építésére összegyűlt kőművesek többségében a hit helyére az érdek, a számítás, a ráció lépett. De mit képvisel Kelemen, aki akár a történet hőse, áldozata lehetne?

Nem a hőst, nem az áldozatot. Ő is a mechanizmus része. Nem kevesebb, de nem is több, mint a társai. Rossz döntést hoz: karrierért, pénzért, nem tudjuk, miért, feláldozza a családját.

Az eredeti műben ott lüktet a hit, de legalábbis annak illúziója. Az általad rendezett kaposvári előadásból már az illúzió is kiveszett. Ez a különbség 1982 és 2016 között? Vagy te változtál meg az elmúlt évtizedekben?

A kettő összefügg. Igen, csalódottság van bennem, de ez nemcsak a politikára, hanem az élet minden elemére, a művészetre is vonatkozik. Szóba került Paál Isti neve, akiről most hall először az olvasók többsége, noha legnagyobb rendezőink egyike volt – csakhogy elfelejtettük őt. Nem a stabil értékrend, hanem a pillanatokra létező, az embereket megtévesztő, hamis illúziók vezetnek, pontosabban manipulálnak bennünket. Ezt látom én ma ebben a történetben.

8o6a5496

A Kőműves Kelemen legkülönbözőbb változatai: Sarkadi drámája, Paál előadása, az 1982-ben született rock-ballada közösek abban, hogy komolyan veszik az áldozathozatal lehetőségét. Bozsik Yvette szereplői az áldozatot csak a haszonszerzés eszközének tekintik. Nem túl egyoldalú ez az értelmezés?

Csak arról beszélhetek, ahogyan éppen látom a világot. Az embernek van egy életútja, melynek különböző állomásairól különböző fénytörésben látszik a világ. Nekem most ez ilyen. Nehogy félreértsd, körülöttem minden rendben: családom van, állásom van, akár irigyelni lehet engem. De a világ körülöttem… Viszont nagyon hiszek a változásban. És bármilyen is ez a tizenkét kőműves, a megtisztulás lehetőségét meg kell nekik adni.

Még ha koszlott, penészes falakból lógó, rozsdás zuhanyrózsákból csorog is rájuk a víz.

De a víz tiszta, és ez a lényeg, nem pedig a vár, ami áll még egy ideig, aztán vagy leomlik vagy sem.

Nem várat, de színházépületet építenek a közeljövőben nálunk. Véletlen egybeesés, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy akkor mutatjuk be az előadást, amikor elkezdődik a Csiky 105 éves épületének rekonstrukciója. És mindannyian azt reméljük, az új épület megáll majd a lábán.

Hát persze. De ha már szóba hoztad: mi most a költözés idején próbálunk. Már nem ott és még nem itt. A hangtechnika még a régi épületben, de a zenekar már itt, a lámpák még amott, de a díszlet már itt… Nem könnyű, de izgalmas helyzet: minden új helyszín – jelen esetben az Agóra – új energiákat mozgósít, kihívást jelent.

8o6a5455

Áldozatot kell hoznotok.

Az áldozat esetünkben folyamatos kompromisszum: szó nélkül tudomásul venni a nehéz körülményeket. Ez persze nem lehet mentség, a produkciónak művészi kompromisszumok nélkül kell megszületnie.

A mű történetében a vár természetesen jelentheti bármely érték létrehozását. Az ember akár áldozatok árán is, de letesz az asztalra valamit.

Így van. És bármily csalódott vagyok is az engem körülvevő világ miatt, azt a hitemet el nem veszítem, hogy a színpadon értéket tudunk felmutatni.

Szerző: Bérczes László

Fotók: Memlaur Imre

 
 

Kapcsolódó anyagok