Pókhálósodás ellen Cájtstükk – Villáminterjú Bíró Krisztával

2016 november 15. kedd, 7:17

Improvizációt és egészen új formanyelvet használ legújabb előadásában a k2 Színház. A Cájtstükk, avagy a bizonytalanok című produkció egyik szereplője, Bíró Kriszta, az Örkény Színház művésze szerint nemcsak az alkotóknak, hanem időnként a nézőknek is érdemes kilépniük a megszokott közegükből, és ez az előadás erre tökéletesen alkalmas.

-Nagyon titokzatos az előadás címe és a rövid ajánló, amit előzetesen olvasni lehetett róla. Mit jelent a „cájtstükk” ?

– A német „Zeitstück” a színházi szaknyelvben olyan színdarabot jelent, amely a témáját a kortárs társadalmi-történelmi viszonyokból és aktuális történésekből meríti. A mi előadásunkban viszont inkább a szó szerint fordítás, az „idődarabka” kap jelentőséget. A k2 előadásában azt a kérdést járjuk körbe, hogy vajon képes-e a színház mindent, egy ember vagy egy közösség életét teljesen megváltoztatni, illetve ha a változás megtörténik, tudunk-e ezzel kezdeni valamit. Ennél többet nem árulhatok el, mert a darab krimiszerűen épül fel, ráadásul nagyon jó a humora is, és nem szeretném előre lelőni a poénokat.

cajtstukk_foto_toldymiklos

Fotó: Toldy Miklós

– A k2 szerzői és rendezői, Benkó Bence és Fábián Péter egy interjúban azt mondták, hogy Kárpáti Péterttől ellesett improvizációs technikát fejlesztették tovább. Milyen volt a próbafolyamat, és számodra mi volt új benne?

– Valóban rengeteget improvizáltunk, de mindig a Bence és Péter által kijelölt tág keretek között, és ezek alapján született meg a szövegkönyv. Nem egészen hagyományos formanyelvet használ a produkció, noha az egymásra figyelés, az egymás energiaszintjének átvétele ugyanolyan fontos, mint egy kvázi kisrealista előadásban. Fantasztikusan erős összetartozás alakult ki köztünk.

– Az Örkény Színház tagjaként motivált az, hogy kiléphetsz a kőszínházi keretek közül és elhagyhatod a k2-vel a komfortzónádat?

– A k2 egy másik generáció, szinte az anyukájuk lehetnék, mégis úgy érzem, hogy van mit tanulnom tőlük. Hihetetlen bölcsesség, humor és empátia árad belőlük, és nagyon tehetségesek. Már a korábbi produkcióikban is izgalmas, nem hagyományos színházi nyelvet használtak, amivel még nem volt dolgom. A Cájtstükk születését a közös gondolkodás vitte előre, amiből rengeteget tanultam, és ezt nagyon-nagyon élvezem. Ugyanakkor azt kevésbé tartom fontosnak, hogy kőszínházi vagy független előadásról beszélünk-e. Az számít, hogy jó, értékes előadások születnek-e. Ahogyan Molnárnál szerepel: „Mi köze van az ön művészetének az építőanyaghoz?”

– Szakmai beszélgetésekben, interjúkban gyakran felmerül a színházi generációváltás témája, szükségessége, lehetősége. Mit gondolsz erről?

– Amennyiben a generációváltás az előzőek „legyilkolását” jelenti, akkor nem értek egyet. De minden új iskola valami régiből nő ki, és hatással vannak egymásra. Értelmetlen lenne azt mondani, hogy „le az öregekkel!”, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy a fiatalok több lehetőséget kapjanak. Ideális helyzetben a nemzedékek együttműködnek, és ez mindenkinek a javára válik. Ami engem illet, boldog vagyok, hogy a k2-vel dolgozhatom, mert ez nekem nagyon jó.

– Hogyan ajánlanád a Cájtstükk, avagy a bizonytalanok című előadást hagyományos, kőszínházon szocializálódott közönségnek, akik talán idegenkednek a szokatlantól, az új megközelítéstől?

– Erősen számítok a nézői kíváncsiságra. Bízom abban, hogy aki szeret színházba járni, az elég nyitott és érdeklődő ahhoz, hogy megnézzen egy ilyen formabontó, egészen új dolgot is. Az előadásban egy kicsit ezt a témát is kapirgáljuk, hiszen az alapvető kiindulási pontunk az, hogyan hat és milyen változást tud elérni egy színházi előadás egy ember életében. Nemcsak az alkotóknak, hanem a nézőknek is érdemes-érdekes időnként kiszakadniuk a megszokott közegből, mert az ember új perspektívákkal, új nézőpontokkal találkozik, és a tapasztalatait, élményeit viszi tovább magával. Fontos ez a hozzáállás a pókhálósodás, a betokosodás ellen.

jelenet

k2 Színház: Cájtstükk, avagy a bizonytalanok

Ősbemutató: november 15-én az Átrium Film-Színházban

Nézők:
Bíró Kriszta m.v., Boros Anna
Borsányi Dániel, Domokos Zsolt
Gyöngy Zsuzsi m.v., Horváth Szabolcs
Piti Emőke, Viktor Balázs

Díszlet: Jeli Sára Luca
Jelmez: Palánki Hedvig m.v.
Produkciós vezető: Erdélyi Adrienn
Rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsi
Rendező: Fábián Péter, Benkó Bence

A darabról bővebben itt olvashat.

http://cajtstukk.hu/

 
 

Kapcsolódó anyagok