“Vágytam a drámaiságra” – Villáminterjú Soós Attilával

2016 november 23. szerda, 7:00

December 1-jén a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta pályázat keretében mutatja be az Orlando című előadást a Trojka Színházi Társulás. Soós Attila rendezőt a Jurányi Latte kérdezte.

Ajánló a darab elé:

Orlando nem a hagyományosnak mondható cselekvő főhős: ő megfigyel.
Egy olyan férfi történetét meséljük el, aki harmincéves koráig férfiként él,
majd feleségét egy mészárlás következtében elvesztve nemet vált.
A férfit, aki férfiként női szerepet ölt magára, Petrik Andrea személyesíti meg.

orlando_pr_domolky_daniel_print_rgb_013

Petrik Andrea (fotó: Dömölky Dániel)

Orlando igazi ellenfele saját maga. Szerelmes szemlélő, akinek az a sors jutott,
hogy örökké éljen, és örökké keresse a férfiban a nőt, és a nőben a férfit.

A két felvonásra osztott adaptációnkkal a regényt a darab első részében egy melankolikus férfi szemszögéből ábrázoljuk, akinek a szereplői mintha egy Caravaggio-festményből lépnének elő. A magányos szemlélőt a második részben gyakorlatilag megsemmisíti a nővé válás személyes és feszült vallomásossága.

„A szerelemnek semmi köze a kedvességhez, a bőkezűséghez, a szerelem abból áll, hogy vagy gyorsan kibújunk a szoknyánkból, vagy leszaggatják rólunk” – Lady Orlando szerint minden lépésünk, minden döntésünk alapja a vágy, hogy kifejezzük magunkat másokban, önmagunk előtt.

stafeta_domolky_daniel_print_007-grey-791x1024

Soós Attila (fotó: Dömölky Dániel)

Villáminterjú Soós Attilával:

Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával említetted, hogy az Orlando fordulópontot jelent a Trojka Színházi Társulás életében.

Soós Attila: Az Orlando a hatodik független színházi darabunk, és úgy érzem, hogy most valami új kezdődik. Itt az idő, hogy másfajta produkciós keretben dolgozzunk tovább. Nekem a színházi függetlenség a szabadságot jelenti továbbra is, de ezzel a szabadsággal most úgy fogok élni, hogy az elsődleges kérdés, nem az lesz, hogy hány előadást tudunk majd játszani. A fenntarthatóság az alkotó csapatot fogja jelenteni.

Virginia Woolf Orlando című regényére nem éppen a linearitás, az ok-okozati viszonyok a jellemzőek, az előadásotok ismertetője azonban egy lineáris történeti szálat sejtet.

Soós Attila: Woolf egymást követő csodákat ír meg a regényében, a nézővel azonban csupán egy vagy két csodát – katartikus pontot – tudok rendezőként „feldolgoztatni”. Ha egymástól elkülönülő tetőpontokkal szeretnék hatást elérni egy darabban, akkor nem engedhetem meg, hogy minden, ami a színpadon történik, tetőpontszerű legyen, azaz csodaszerű, Orlando esetében pedig örökkévaló. Ebben a Woolf-adaptációban vágytam a drámaiságra. Orlando történetében a drámai pontot a felesége meggyilkolása adja. Ilyet nem írt Woolf, de ahogy a Lenznél, úgy most is szabad adaptációban gondolkodtam.

Woolf regénye narrációra épül. Mennyiben maradtál hű az elbeszélői szerkezethez?

Soós Attila: Az első felvonásban a narrációs szerkezetet a tablószerűen lapozható jelenetképek, a második felvonásban pedig a szereplők közti viszonyok őrzik. Az előadás második része egy monológ-füzér: a címszereplő megőrüléséhez vezető drámai úthoz monológokat írtam Woolf szövegei alapján. Van egy dermesztő monológ, melyben Woolf az öngyilkossági kísérletét megelőző „cry for help”-et rejti el. Hátborzongató húzás…

A Stafétára benyújtott rendezői koncepciódban még az állt, hogy négy színésznő fogja felváltva játszani Orlando szerepét, az előadásban azonban már csak Petrik Andrea testesíti meg Orlandót. Minek köszönhető ez a változás?

Soós Attila: Arra gondoltam, ha összetöröm Orlando személyiségét és nem a tizenhat éves fiú felnövésének történetét, hanem a férfiból nővé válását követem végig, akkor egyetlen személynek kell játszania. Közvetlenül e felismerésem után találkoztam Andreával.

Hogy-hogy csak nőkre osztottál szerepet?

Soós Attila: Tudatos döntés volt, hogy rajtam kívül csak nők vegyenek részt az alkotófolyamatban. Nem lehet, hogy szinte mindent csak férfiak csináljanak.

Az Orlando egyik fő kérdése, hogy mi határozza meg az embert, hogy miért van szükségünk különböző, például nemre és korra vonatkozó skatulyákra.

Soós Attila: A különböző skatulyákat Orlando férfiként és nőként is kipróbálja: „végigéli, majd túléli” őket. Szerintem mélyen ironikus és melankolikus, ahogy Woolf váltogatja Orlando nemét, ezért én magam is csak iróniával tudtam nyúlni Sir Orlando és Lady Orlando érzelmeihez. Az első felvonásban az irónia a férfi kecsességéhez és nőiesen finom erotikájához kapcsolódik. A második felvonásban a férfiból lett nő igazán akkor boldog, amikor egyedül lehet, azonban a hamis társadalmi elvárások miatt ezt az állapotát nem tudja tartósan hozni. Menekül.

Az interjút készítette: Antal Klaudia
Jurányi Latte (juranyihaz.hu)

orlando

A PESTI EST bemutatja:
Trojka Színházi Társulás

ORLANDO
Virginia Woolf Orlando című regénye nyomán

Szereplők:
PETRIK Andrea, EGYED Bea, SZTARENKI Dóra, MÉSZÁROS Piroska

Adaptáció: Soós Attila
Adaptáció konzultáns: Kerékgyártó Yvonne
Látványtervező: Pázmány Virág
Jelmeztervező: Szlávik Júlia
Zeneszerző: Tarr Bernadett
Produkciós menedzser konzultáns: Huszár Sylvia
Rendezőasszisztensek: Bereczki Csilla, Szepes Anna
Rendező: Soós Attila

Bemutató:
2016. december 1. 19.00, Jurányi Ház

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.

Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata, Staféta, Füge Produkció, BVA Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. , Jurányi Ház, Sín, MoveinStúdió, Thealter Fesztivál