“A civileknek meg kell tanulniuk jól segíteni” – Interjú Magács Lászlóval

2016 november 25. péntek, 8:00

A társadalmi érzékenyítés terén működő kulturális és civil szervezeteknek rendeztek konferenciát az Átrium Film-Színházban. Magács László igazgató-rendező szerint nem elég a jó szándék, a hit és a türelem, de meg kell tanítani a civileket arra is, hogyan kell megközelíteni egy perifériára sodródott közösséget, és hogyan lehet jól segíteni.

Mi hívta életre az Első lépés konferenciát?

– Az Átrium egy működő színház, ezért van időnk, lehetőségünk és akaratunk arra, hogy azt az értéket, amit megteremtettünk, továbbvigyük. Így jött létre a Nézőképző című programunk közönségépítő és társadalmi érzékenyítő szándékkal. Ebből jött a vágy és adódott a kérdés, hogy ezt a programot vajon hogyan tudjuk eljuttatni olyan emberekhez, akik nem találkoztak vagy egyáltalán nem is találkozhattak még kultúrával. Úgy gondolom, hogy színházvezetőként kötelességem keresni az ilyen perifériára sodródott közösségeket, hogy a színház által új élményekkel gazdagodjanak. Ezután elkezdtük feltérképezni, hogy ehhez mik a jó csatornák, a jó példák és jó tapasztalatok. Egyre többet beszélgettünk különböző civilekkel, és azt láttam, hogy a saját területükön régóta dolgozó szervezetek már túlestek rengeteg hibán, és ezektől a buktatóktól talán meg tudnak minket óvni, ha megosztják velünk a tapasztalataikat. Ez adta az ötletet az Első lépés konferenciához: meghívtam számos kulturális és civil szervezet képviselőit, akik különböző területeken dolgoznak, hogy beszélgessünk, ismerjük meg egymást és cseréljünk tapasztalatot.

elso-lepes-konferencia-jgy-154_-masolat

Fotók: Jókúti György, Talabér Géza

Úgy érzi, hogy egymástól túlságosan elszigetelten dolgoznak a meghívott csoportok és szakemberek? Ez tette szükségessé a párbeszédet?

– Azt látom, hogy számos színház, művész, civil szervezet, üzletember számára fontos, hogy segítsen a nehéz körülmények között élő közösségeken, gyerekeken, hogy kitörhessenek egy reménytelennek látszó helyzetből, és jobb, tartalmasabb jövőt teremhessenek maguknak. Bizonyos szervezetek között már vannak együttműködések, ugyanakkor minél nagyobb a közös platform és minél több az eltanulható jó példa, annál jobban tudja mindenki a saját jó ügyét képviselni. Hogy profán legyek: nem az a cél, hogy mindenki ugyanolyan magas szárú, fehér cipőt gyártson, hanem hogy mindenki megtanuljon cipőt gyártani. Az már teljesen mindegy, hogy férfi, női, fekete vagy fehér cipő lesz-e a végeredmény.

elso-lepes-konferencia-jgy-174-masolat

Voltak a konferencián olyan tapasztalatok, történetek, amelyek váratlanul érték?

-A szervezés közben szinte minden résztvevővel alkalmam nyílt beszélgetni, és az elmúlt félév nagyon tanulságos volt. A legnagyobb meglepetést talán a türelem fontossága okozta. Egész pontosan az, hogy az ilyen munkához a hit, a tenni akarás és az elkötelezettség mellett nagyon sok türelemre, következetességre, hosszú távú gondolkodásra is szükség van. A konferencia egyik résztvevője, L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány szakmai vezetője például elmesélte, hogy egy roma asszony egyszer azt mondta neki, hogy „Nórika, maga rosszul támogat”. Talán ez az egyik legnagyobb tanulság: meg kell tanítani a civileket jól segíteni. Nem mindegy, hogyan közelítünk meg egy mélyszegénységben élő, zárt közösséget, amelynek a tagjai sosem találkoztak a kultúrával. Nem lehet ajtóstól rontani a házba. Nem lehet például filmklubot vinni egy elszegényedett zsákfaluba, ahol mozit sem láttak soha, vagyis meg sem születhetett az emberekben az igény a közös filmnézésre és utána egy beszélgetésre. Ez is egy megtörtént eset, amit az egyik előadó osztott meg a konferencia résztvevőivel.

foglalkozas

Fotók: Jókúti György, Talabér Géza

Hallva erről a jó szándékú, de kudarcba fulladt projektről, ezt a hibát mi talán már nem fogjuk elkövetni. A konferencia vendégei azt is hangsúlyozták, hogy először a bizalmat kell felépíteni. Ehhez meg kell találni azt a helyi segítőt, aki a közösséggel való kapcsolatépítés „kovásza” lesz. Bármilyen nyitottan és barátsággal is érkeznek a civilek egy településre, a belső ember segítsége nélkül nem jutnak el az érintettekhez, vagyis a programok sikertelenek lesznek, és nem történik semmilyen változás. A 10-20 éve működő civil szervezetek már kitapasztalták, hogyan kell megtalálni és maguk mellé állítani ezt a kulcsfontosságú embert egy közösségben, a módszertant pedig szívesen megosztják a konferencia többi résztvevőjével. Az Első lépés valójában olyan volt, mint egy nagy tánciskola, ahol az emberek megtanulják a lépéseket, és aztán majd eldöntik, hogy ki kinek lesz a partnere.

elso-lepes-konferencia-jgy-006_-masolat

Adja a kérdés, hogy mi lesz a második lépés?

– A résztvevő szervezetekkel közös platformot és online tudástárat szeretnék létrehozni, ahol megoszthatjuk a tapasztalatainkat, felvehetjük egymással a kapcsolatot, és elkezdhetjük a közös munkát. Ami engem illet, én egy mátranováki projektet készítek elő, amelyben már több, a konferencián részt vett szervezet szerepét látom. A második lépéshez tartozik az is, hogy együtt hallassuk a hangunkat. Amennyire nekem, budapesti, középosztálybeli értelmiséginek egy rózsadombi színház irodájából kitekintve idegen egy vidéki kistelepülés világa, valószínűleg ugyanúgy ismeretlen lehet egy nagy volumenekben és formákban gondolkodó kormányzati tisztviselő számára is egy elszegényedett kis zsákfalu élete. Úgy gondoljuk, hogy nem a kormányzat dolga megoldani a mikroközösségek mikroproblémáit, de az a kormányzat dolga, hogy erre megteremtse a lehetőséget. A konferencián nagy örömömre részt vett Krucsainé Herter Anikó, az EMMI helyettes államtitkára is, aki a különböző pályázati és támogatási lehetőségekről tartott előadást. Azt kértük tőle, hogy hallgassanak meg minket, mert a terepen dolgozó szervezetek képviselői szívesen megosztanánk a tapasztalataikat a döntés-előkészítőkkel és döntéshozókkal. A helyettes államtitkár asszony erre nyitottnak bizonyult, ezért reméljük, hogy mihamarabb sor kerülhet a találkozóra. Bízunk benne, hogy tudunk abban segítséget nyújtani a kormányzatnak, hogy a jövőben olyan pályázatokat írjanak ki, amelyek ezeket a 10-20 éves tapasztalatokat is figyelembe veszik, és közösen érdemi változásokat érhetünk el.

elso-lepes-konferencia-jgy-171_-masolat

Fotók: Jókúti György, Talabér Géza

Az Első lépés konferencia résztvevői:

Balassa Zsófia, színháztudományi szakember – KÁVA Kulturális Műhely
Derdák Tibor, igazgató – Dr. Ámbédkar Iskola
Hajós Zsuzsa, színész-drámatanár – Kerekasztal Színházi Nevelési Központ
Kapronczay Mór, főkoordinátor – Szabó Kálmán Tehetségprogram
Kőműves Judit, szakmai igazgató – Snétberger Zenei Tehetség Központ
Krucsainé Herter Anikó EMMI Kulturális Kapcsolatokért és Fejlesztésekért Felelős helyettes államtitkár
Krupa Zsófia, kommunikációs munkatárs – MOL/Új Európa Alapítvány
L.Ritók Nóra, szakmai vezető – Igazgyöngy Alapítvány
Lakatos Dóra – Radnóti Színház/Radnóti Ifjúsági Műhely
Magács László, igazgató és alapító – Átrium Film-Színház/NézőKépző
Mácsai Pál, igazgató és Neudold Júlia, műhelyvezető – Örkény Színház/IRAM
Nun András, igazgató – Autonómia Alapítvány
Pál L. Bendegúz, zsonglőroktató – Magyar Zsonglőr Egyesület/Szociális Cirkusz
Pozsár Péter, építész – Hello Wood
Szerencsés Rita, projektmenedzser – MOME Ecolab
Takács Viktória, igazgatóhelyettes – Demokratikus Ifjúságért Alapítvány
Vásárhelyi Tamás, kuratóriumi elnök – Dévai Szent Ferenc Alapítvány
Végh Ildikó, programvezető – Katona József Színház/Behívó
Vígh Mónika, civil szervezetvezető – Messzehangzó Tehetségek Alapítvány

Szerző: Tölgyi Kriszta
Köszönet az Átrium Filmszínháznak!
Színház.org

 

 
 

Kapcsolódó anyagok