“Úgy érzem, a helyemen vagyok” – Villáminterjú Gregor Bernadettel

2016 december 08. csütörtök, 11:55

Gyermekként még szavalóversenyen sem vett részt, végül mégis a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. 13 évet töltött a Pesti Magyar Színháznál, majd miután váratlanul elküldték, az Újszínházhoz szerződött. Gregor Bernadett válaszolt.

dsc_7195

Gyermekként milyen volt a viszonya a színházzal?

Gregor Bernadett: Gátlásos és visszahúzódó kislány voltam, talán pont ezért szerettem színházba járni: az előadások kiszakítottak a valóságból, nézőként öröm volt számomra átélni a csodát. Arra azonban nem gondoltam, hogy magam is erre a pályára lépjek, soha nem mertem kiállni közönség elé, még egy szavalóversenyen sem indultam el. Az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy mégis megpróbálom.

A szülei mit szóltak a döntéséhez?

Gregor Bernadett: Nagyon szerencsés embernek tartom magamat, mert sem ebbe, sem az életem más döntéseibe nem szóltak bele. Mindig hagyták, hogy a magam útját járjam, hogy a magam hibáiból tanuljak. Első próbálkozásra amúgy nem vettek fel. De akkor már eltökélt voltam, így Gór Nagy Mária Színitanodájában töltöttem a következő évet. Ahol remekül éreztem magamat.

Miért nem maradt akkor a tanodában?

Gregor Bernadett: Ez egy érdekes történet, valójában az volt a szándékom, hogy maradok. De Gór Nagy Mari ragaszkodott hozzá, hogy nekem a színművészetin van a helyem. Kézen fogott és elkísért a felvételire, nehogy megszökjek.

dsc_2769

Másodjára felvették. Jelentett valamiféle előnyt, hogy Gregor József az édesapja?

Gregor Bernadett: Egyáltalán nem, sőt! Amikor lezajlottak a fordulók, az egyik felvételiztető tanár felhívta apámat és azt mondta neki: “A te lányod azon kevesek közé tartozik, akiket úgy vettünk, fel, hogy senki nem szól oda az érdekében.” A főiskolai évek alatt sem részesültem soha kivételes bánásmódban apám miatt. Bevallom, kemény évek voltak ezek: kevés elismerést, ellenben rengeteg kritikát kaptunk a tanároktól. Így utólag visszagondolva erre az időszakra nem is értem, hogy bírtam. A gyakorlati éveket viszont a Vígszínházban töltöttem, ahol a legnagyobb művészekkel volt szerencsém együtt játszani. Életre szóló élményt és útmutatást kaptam tőlük.

A vígszínházi években lett anya. Hogyan sikerült visszatérni a színpadra?

Gregor Bernadett: Negyedikben lettem várandós, Bence fiam nyáron született és én négy hónappal később már újra az Össztánc című darab szereplője voltam. A gyerekem még két éves sem volt, amikor egyedül maradtam vele, nem csak a házasságom ment tönkre, de édesanyám is meghalt. Nem tagadom, nagyon nehéz volt! Sokszor úgy mentem játszani, hogy a babát vittem magammal és amíg jelenetem volt, a büfében leterített pléden játszott. Ha nem a büfés lány, akkor az öltöztetőnő vigyázott rá.

Nem lehetett könnyű időszak. De legalább szakmailag sikeres volt?

Gregor Bernadett: Iglódi Istvánnak nagyon sok mindent köszönhetek, őt tekintem mesteremnek és mentoromnak. Iglódi volt az, aki elhívott a Nemzeti Színházba, és rengeteg szerepet eljátszhattam neki köszönhetően. Tényleg minden szerepálmom valóra vált. Közben megszületett Álmos fiam. Májusban nagy pocakkal még színpadon álltam, és mivel Álmos is nyárra időzítette az érkezését, így a következő évadban vissza tudtam kapcsolódni a munkába. Szakmailag mindenképpen ez volt az egyik legygyönyörűbb része az életemnek, ami egészen Iglódi István haláláig tartott.

dsc_6122

Sok minden megváltozott akkoriban.

Gregor Bernadett: Tudtuk, hogy Pista nagyon beteg. Amikor meghalt, Őze Áron elmondta nekünk, hogy szeretné elnyerni az igazgatói széket. Jó ötletnek tartottuk, hogy a társulat egyik tagja vegye át a színház vezetését, abban a szellemben, amiben előtte Iglódi István tette. Így amikor hozott egy papírt, hogy aláírásunkkal biztoítsuk a támogatását, mi ezt habozás nélkül megtettük. Nem számítottunk arra, ami azután következett.

Az új igazgató Öntől és a társulat több tagjától is megvált. Mi is történt pontosan?

Gregor Bernadett: Őze Áron megkapta az igazgatói széket. Egy napon, nem sokkal később behívott az irodába. Úgy mentem be, minta egy kollégámhoz mennék, semmi rosszra nem gondoltam… a mai napig a fülemben hallom a szavait: “Elválunk egymástól, mint ágtól a levél.” Ennyi volt. 14 év. Nem azt volt nehéz feldolgozni, hogy elvesztettem a munkámat, ez bármikor bárkivel előfordulhat. Az emberi csalódásomat. Még most is abban az irodában ülök, és próbálom felfogni, amit azokkal tett, akik bizalmat szavaztak neki.

Nagyon megviselte ez az eset. Hogyan tudott túllépni rajta?

Gregor Bernadett: Az Újszínház a legjobbkor lépett be az életembe. A társulat tagjai között számos egykori Nemzetis kollégámat üdvözölhettem. Úgy érzem, a helyemen vagyok. Hagynak élni, hagynak játszani és hagynak szeretni.

dsc_7434

Az Újszínház körül komoly botrány alakult ki, amikor Dörner György pályázata nyert. Önt ez nem zavarta?

Gregor Bernadett: Kétféle ember létezik a világon, az egyik nem bírja a kötöttségeket, a másik akkor érzi jól magát, ha tartozhat valahová. Én az utóbbi csoportba tartozom. A társulat tagjai között rengeteg régi kollégám van és olyan nagy színészek, akikkel számomra megtiszteltetés együtt játszani.Bárki bármit is gondol, ennek a színháznak a falai között munka folyik, mi színészek játszunk, és nem politizálunk. Szeretem a szerepeimet, szeretem a kollégáimat: nekem ennyi elég ahhoz, hogy jól érezzem magam. A kőszívű ember fiai című darabban Alfonsine-t játszom, azt nagyon szeretem. De A vörös bestia is kedves nekem, ahol egy amerikai asszonyt alakítok. Ha belegondolok, bármelyiket mondhatnám. A színpad az életem és én szeretem az életem. Úgy, ahogyan most van.

Szerző: Bata Zsuzsanna

Színház.org