“Az expresszvonat, amin ülünk, robog tovább” – Interjú Lőrinczy Györggyel

2016 december 19. hétfő, 7:02

Az ünnepek alatt az Operettszínház a turnék és a vidéki vendégszereplések mellett Budapesten is különleges programmal várja a közönséget.

A teátrum az év végén is elképesztő tempót diktál, december végén lesz olyan nap, amikor 9 előadással lép színre a társulat, a világ számos pontján, több mint 10.000 néző előtt. 2016 végéről, a színház sikereiről, nemzetközi megítéléséről, a külföldi fellépésekről is beszélgettünk Lőrinczy György főigazgatóval.

– Az Operettszínház közösségi felületein egymás után jelentek meg az elmúlt hetekben a különböző turnékon készült fotók, hiszen újra útra keltetek A Csárdáskirálynő zenei keresztmetszetével, és még csak most jön a java, a „szokásos” vendégszereplések…

– Az Operettszínház életében, de általában a zenés színházakban a karácsony, az újév mindig kiemelt időszak. Jelenleg kétféle szervezésben, három turnéval utazunk, hiszen zajlik a színház évtizedek óta hagyományos téli turnétevékenysége, emellett folytatódik a Balassi Intézettel és a külügyminisztériummal közös kezdeményezésünk. Tavaly, a Csárdáskirálynő 100 éves jubileumának tiszteletére kötöttük a szerződést, a centenárium apropóján született meg a méltán híres darab legnépszerűbb dalait felvonultató produkció és azt a célt tűztük ki, hogy olyan országokban is bemutatkozhassunk, ahol talán kevesebben ismerik az operett műfaját. A nagykövetségek, külföldi magyar intézetek által szervezett helyszínekre sikerült meghívnunk olyan szakembereket, fesztiváligazgatókat, zenei producereket, akik fantáziát látnak a magyar operettben és az Operettszínház munkájában és elképzelhető, hogy később felkérik a színházat egy-egy koprodukcióra, teljes előadásra. A Balassi Intézet által szervezett turnén fix kvintettel járjuk a világot, csodálatos helyekre jutottunk el, tavaly és idén jártunk többek között Delhiben, Moszkvában, Bécsben, Brüsszelben, Sanghajban, Pekingben, Csunkingban, Eperjesen, Mariborban. A pár héttel ezelőtti londoni reprezentatív bemutatkozásunk is emlékezetes marad, az előadáson ugyanis részt vett Solti György özvegye, Lady Valerie Solti, aki amellett, hogy Fischl Mónikát világszínvonalú szopránként jellemezte, kezdeményezte, hogy A Csárdáskirálynőt bemutathassuk Angliában, valamint az ő meghívására egy chicagói producer is megtekintette a műsort, aki végül a 2018-as amerikai turnénkhoz csatlakozik majd.

– Ugyan sokszor elhangzott, de érdemes kiemelni, az operett ma már nem egy muzeális műfaj…

– A turnék során a közönség visszajelzései és a nemzetközi hírű szakemberek véleménye is egyértelműen bizonyítja számunkra, hogy az operett ma is izgalmas, modern műfaj. Nagyon fontos annak az üzenetnek a közvetítése, hogy az operettet nem lenézni kell, hanem egyszerűen csak jól kell csinálni, mert ebben az esetben egyediségével és a zene-tánc-színjáték nyújtotta komplexitásával felejthetetlen élményt jelenthet.

 

Balról jobbra: John Scofield a Weinberger Kiadó elnöke, a Kálmán jogok tulajdonosa, Dolhai Attila, Pataki Eszter, a londoni Magyar Intézet vezetője, Lőrinczy György főigazgató, Lady Valerie Solti, Fischl Mónika, Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete, előttük: Szendy Szilvi, Kerényi Miklós Máté

– Merre jártatok még az elmúlt hetekben? Várható-e olyan együttműködés, amely által itthon is részesei lehetünk a nemzetközi sikernek?

– A szentpétervári színházzal régóta dolgozunk együtt, koprodukciós tevékenységünket annak idején, még a Pentaton Művészügynökség vezetőjeként indítottam el. Idén a 10 éves jubileumi koncertet szerveztük meg, összesen 11 előadás született meg ez idő alatt. Mivel a közös darabjainkban általában egy koreográfus dolgozik, a színészek komfortosan, minden probléma nélkül állhatnak színpadra, egy orosz szubrett például Kerényi Miklós Mátéval kiválóan tud duettet énekelni és táncolni szinte próba nélkül is. Az őszi szentpétervári fellépésünk után a budapesti közönségnek is lehetősége lesz átélni ezt a fantasztikus két nyelvű gálát, mivel a Budapest Tavaszi Fesztivál keretében itthon is műsorra tűzzük, ekkor mi látjuk majd vendégül az orosz partnerszínházat.

– És ez „csak” az operett. Decemberben a musical csapat is utazik, a Szépség és a Szörnyeteggel ismét több városban szerepeltek. Egyáltalán marad itthon valaki? Ilyenkor több ensemble is dolgozik?

– Három komplett ensemble dolgozik nálunk, ebből az egyik természetesen itthon lép fel estéről estére. Van olyan város, ahol külsős zenekar segít és oda csak szólisták utaznak, de hogy milyen óriási logisztikai kihívást jelent az ünnepi időszak, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy mi már fél éve arra készülünk, hogy ilyenkor olajozottan működjön minden. A menedzsment pedig decemberben már a 2017-es nyári szezont szervezi. Télen mindig 50 előadással turnézik a Szépség és a Szörnyeteg, az állomások között most Berlin, Zürich, Bécs és Baden Baden is szerepel.

– A társulat tagjai közül idén is sokan töltik a karácsonyt külföldön. Hogy tudjátok az ünnepi hangulatot meghitté varázsolni egy szállodai szobában?

– Németországban és Svájcban is szervezünk karácsonyi vacsorát 24-én. A társulat néhány tagja idén is 24-én kel útra, Oszvald Marika talán 30 éve nem töltötte otthon a szentestét. Sokan a családjukkal utaznak a karácsonyi fellépésekre, de arra mindig ügyeltünk, hogy ilyenkor meghitt ünnepi estet szervezzünk, egymásnak is ajándékozunk apróságokat, mert olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Az is szempont a beosztásnál, hogy kinek van kisgyermeke, és ha megoldható, akkor számukra valamint azok számára, akik nem bírják lelkileg az utazást ebben az időszakban, itthon próbálunk fellépési lehetőséget találni.

Vera Szvesnyikova, Okszana Krupnova, Lőrinczy György, Jelena Gazevaja, Natalija Dijevszkaja

 

– És mire számíthatunk itthon?

– Nagyon fontos, hogy az anyaszínházban is izgalmas legyen a repertoár, az ünnepi időszakban most már hagyományosan a Dickens klasszikus regény alapján készült Tolcsvay-Müller musicalt az Isten pénzét játsszuk. Szilveszterkor a dupla Jövőre, Veled, Itt! c. előadásunk felköltözik a nagyszínpadra, és erre az alkalomra még rengeteg meglepetéssel készülünk. Az év utolsó napjának főszereplői Janza Kata és Szabó P. Szilveszter, akik 20 éve – a ma már kultikus Elisabeth óta – a színház tagjai, különleges délutánt és estét ígérnek, és annyi biztos, hogy más izgalmas műsorelemek mellett az előadásban Elisabeth részletek is láthatók lesznek. De az óévet nem csak Budapesten búcsúztatjuk, Debrecenben Denevért játszunk, Hódmezővásárhelyen egy gálával lépünk fel, Zürichben dupla Szépség és a Szörnyeteg előadás lesz, Linzben dupla operettgálával ünnepel a társulat és nem utolsó sorban, Milánóban szintén koncerttel lépünk fel – egy nap alatt tehát 9 előadást láthatnak majd tőlünk a nézők Európa-szerte.

– Ennyi szervezés, vezetői munka és az egyetemi oktatás mellett hogy vagy? Mennyire tudsz feltöltődni, nem fáradtál el?

– Nem is lehet talán elképzelni, mekkora boldogságot jelent az – és ezt szerénytelenség nélkül mondhatom – hogy ma már a saját műfajunkban a világ vezető színházai között tartják számon az Operettszínházat. Persze, adódnak nehézségek, de szerencsés alkat vagyok, mert mindig mindenben meg tudom találni az örömöt. A gyermekeim már felnőttek, és miközben nyilván a munka tölti ki a napjaimat, azt érzem, hogy tulajdonképpen az elmúlt 30 évben egyetlen napot sem dolgoztam…

Jövőre, Veled, Itt! – Janza Kata és Szabó P. Szilveszter

– Az Operettszínház sikereiről rengeteget tudnánk beszélgetni, de közben még mindig akadnak, akik a zenés műfajt a színházi világban alsóbbrendűnek gondolják.

– Igen, és lassan nem tudok, és nem is akarok azzal mit kezdeni, hogy minket néhány szakmai fórumon még mindig kizárólag szórakoztató vagy kommersz színháznak minősítenek, miközben az Operettszínház klasszikus népszínház. Ha valaki veszi a fáradtságot, és végignézi a repertoárt – játszunk darabot Almodóvartól George Taboriig, Szabó Magdától Dickensig – akkor azért kiderül, hogy történelmi témákat, irodalmi történeteket próbálunk eljuttatni a nézőkhöz a zene hatalmával, erejével, katartikus hatásával. Ennek bizonygatásába, a „harcba”, „megbélyegzésbe” kezdek belefáradni, és csak ismételni tudom: igényes repertoárt építünk a saját műfajunkon belül. Szeretnénk, ha sokféle néző komfortosan érezné magát és megtalálná az örömét színházunkban.

– Emlékszem én anno a Rock Színház előadásai után kezdtem nyitni és tulajdonképpen elbarangolni rengeteg prózai színházba…

– Látod, ez is a feladatunk lehet, a fiatalok ugyanis mindenevők, gyakran nálunk indul a „színház mániájuk”. Tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és látom, hogy rengeteg fiatal színész, alkotó például a Rómeó és Júlia vagy az Elisabeth musicalt látva szeretett bele a színházba. Ma már ezek a fiatalok professzionálisan foglalkoznak a szakmával és nem csak zenés közegben. Nem érdemes azt sem bántani, aki esetleg kizárólag a musicalt vagy operettet kedveli, ugyanis nem a műfaji besorolás a fontos: jó vagy rossz színház létezik. Le kellene már bontani a színházi világban az ízlésen alapuló diszkriminációkat, képzeletbeli elefántcsonttornyokat. Ha belegondolok mennyi élmény, hatás ért engem is a pályafutásom alatt: az Őszi és a Tavaszi Fesztiváltól kezdve, a kortárs operán keresztül a néptáncig mindenféle műfajban megtalálhatjuk az örömöt. Bár ha belegondolok, milyen elismerésre vágyom, nem cserélnék el 3 teltházas előadást egy jó kritikáért. (nevet)

– Bár, mi nézők az évet most lezárjuk, de a színházi évad közepén az Operettszínházban nincs idő összegzésre, már most készültök 2017-re.

– A január a nagy bejelentések hónapja lesz, annyit elárulhatok, hogy megnyitjuk a Kálmán Imre Teátrumot és a Télikert Bisztrót, ami teljesen új dimenziót nyit az életünkben, hiszen a 19. század végén az épületben működő Somossy Orfeum óta nem volt arra példa, hogy a két épület egybe legyen nyitva. 2017 tavaszán a női rendezők, alkotók vonzásában lesz egy különleges sorozatunk valamint két nagyszínpadi bemutató is vár ránk: az Ének az esőben Szeged után beköltözik a Nagymező utcába, majd a Víg özvegy érkezik márciusban Szabó Máté rendezésében. A többi meglepetést viszont nem dobnám be a karácsonyi bejgli és a szilveszteri pezsgő közé. Januárban érdemes lesz figyelni a híreinket, az expresszvonat, amin ülünk, ugyanis robog tovább.

Vass Kata / Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok