Színház, nem múzeum – Villáminterjú Kelemen Józseffel

2016 december 22. csütörtök, 7:00

Kelemen József rendezésében mutatta be a kaposvári színház Agatha Christie darabját, Az egérfogót az Együd Árpád Kulturális Központban (Agóra) . Ennek kapcsán adott interjút a színész-rendező. 

Kaposvári Csiky Gergely Színház / Az egérfogó / Fotó: Memlaur Imre

Az egérfogót Babarczy László rendezésében negyven évvel ezelőtt, éppen Agatha Christie halálának évében mutatta be a Csiky Gergely Színház. Azzal a kérdéssel kezdem, amit akkor, 1976-ban a helyi újságíró is feltett Babarczynak: nem derogál neked, elismert színész-rendezőnek, hogy „csak” krimit rendezel?

Dehogyis. A műfajjal semmi bajom, márpedig ennek a műfajnak a királynőjéről beszélgetünk. Más kérdés, hogy ez nem a legjobb, hanem a leghíresebb műve: hatvannégy éve játsszák folyamatosan a West Enden, bár szerintem az érdeklődés már rég nem a konkrét darabnak, hanem a hírének szól. Úgy vannak vele a nézők, hogy ezt „egyszer az életben látni kell”. Számomra most éppen az a kihívás, hogyan lehet ezt a történetet úgy színpadra vinni, hogy azt a kicsit egzotikus, számunkra ismeretlen, régimódi angol világot, amit Agatha Christie könyveit olvasva vagy a belőlük készült filmeket bámulva izgalmasnak tartunk, közel hozzuk magunkhoz. A színház mégiscsak itt és most kell játszódjon, különben nincsen közünk hozzá, és pár perc után érdektelenné válik. Nem az a szándékom, hogy a kultikus intézményt állítsam színpadra, hanem hogy mai környezetben mai emberek számunkra ismerős módon szólaljanak meg. Az ugyanis, ami filmen érdekes és furcsán hiteles – a viktóriánus korból maradt állandóság: régimódi frizurákkal, sétabottal és kandallóval -, az a színházban porosnak és idejétmúltnak hathat. Akkor is az, ha van az a pénz – és természetesen nincs -, amiből részletgazdagon meg tudod mutatni ezt a valaha volt világot.

Kaposvári Csiky Gergely Színház / Az egérfogó / Fotó: Memlaur Imre

A szerző ezt írta a cím alá: „történik napjainkban”. Te ezt véresen komolyan veszed tehát, miközben hatvannégy évvel ezelőtt Agatha Christie korántsem a 21. századra gondolt.

Furcsa ellentmondás ez: hitelesen megszólalni, de a történetet is hitelesen megszólaltatni. A szituációt a háborút követő évekből kiemelem tehát, de még a mobiltelefon előtti időkbe helyezem, hiszen például a hóval elzárt, istenháta mögötti motel egyetlen telefonjának zsinórját elvágva szereplőink valóban „egérfogóba” kerülnek, amit a mobil használata megszüntetne. Tulajdonképpen nem is motelról van szó, hanem egy nálunk ismeretlen vendégházról, amit a főszereplő fiatal pár örököl, és megpróbál vendégfogadásra használni.

Azt látom, folyamatosan egyensúlyoztok az Agatha Christie által teremtett angol világ és a jelenidő között. Azon viszont elcsodálkoztam, hogy a színlapon szerepel dramaturg is (Németh Virág). Egy jól megírt krimiben mi a szerepe a dramaturgnak?

Természetesen nem változtatjuk meg a dramaturgiai fordulópontokat, a történet izgalmát. Németh Virág szerepe az, hogy a régies kifejezéseket mai fordulatokra változtassa, és hogy a jelenidejű szóhasználat által lehetőségünk legyen a próbákon születő megszólalásokat beágyazni a szöveg testébe.

Kaposvári Csiky Gergely Színház / Az egérfogó / Fotó: Memlaur Imre

Azt látom, hogy a dialógusok is feszesebbek, rövidebbek lettek, és a szereplők nem „ülnek bele” egy-egy beszélgetésbe.

Csak annyit húztunk, hogy a megszólalások a mai ember idegrendszeréből következzenek, igazodjanak ahhoz a gyorsabb, feszültebb ritmushoz, amiben élünk.

Pengeélen egyensúlyoz az, aki hűségesen hűtlen akar lenni a szerzőhöz. Agatha néni ugyanis, folyamatosan megvezet bennünket…

Újra és újra gyanússá válik valaki, aztán csalatkozunk. Ezt szem előtt kell tartanunk. Olyan gesztusokat, hangsúlyokat kell teremteni, ami által létre tudjuk hozni a gyanakvás és a csalatkozás váltakozását.

Itt alapvető a ritmus.

Pontosan. Egy tavalyi beszélgetésünkben, amikor a Mezítláb a parkban című vígjátékot rendeztem, szintén ezt hangsúlyoztuk: ott a rossz ritmus a poént gyilkolja, itt pedig a gyilkos iránti érdeklődésünket olthatja ki. Ha valahol, hát a krimiben meghatározó a pontos ritmus. Ezért a figyelmünk középpontjában mindig ott van a majdani hatás: tudnunk kell, hogy a néző folyamatosan gondolkodik, gyanakszik, tippelget, és ezzel nekünk játszanunk kell.

Kaposvári Csiky Gergely Színház / Az egérfogó / Fotó: Memlaur Imre

Jól kell tehát dönteni: mikor hagyatkozol Agatha Christie-re és mikor szakadsz le róla.

Teljes mértékben rá hagyatkozom. Csak azokat a kliséket próbálom elhagyni, amik nem a konkrét történethez, hanem inkább az intézményesült kultuszhoz tartoznak. Az egyes szereplők alaptulajdonságait is megtartjuk, más kérdés, hogy a könyv lapjairól a színpadra lépő papírfiguráknak próbálunk testet-lelket adni. Húst rakunk a csontvázakra, élő emberekké sűrítjük-gazdagítjuk őket, hiszen nem múzeumba, hanem színházba hívjuk a nézőket.

Kaposvári Csiky Gergely Színház / Az egérfogó / Fotó: Memlaur Imre

Színészként szívesen benne lennél egy ilyen előadásban?

Abszolút! Éppen azért, mert a színésznek kell a sablonból egyszeri életet teremteni. Mégpedig úgy, hogy folyamatosan együtt kell „zenélni”, a hiteles jelenlétben ráérezni, mikor van rajtam a hangsúly, mikor a társamon. Igazi örömöt okozó közös játék ez – vagyis színház.

Ebben a krimiben egyetlen alapkérdés van: ki a gyilkos? Ezt megtudom az előadás végén. Vagyis mindent tudok – meg lehet nézni egy krimit kétszer?

Ha sikerül, amit szeretnénk, akkor igen. Mert ha eléggé gazdagok a figurák, akkor nem tudsz meg mindent. A gyilkost persze tudod, de az egyes szereplőknek újabb és újabb tulajdonságait fedezheted fel, ha jó az előadás. De ehhez az kell, hogy ne múzeumban gondolkodjak. El tudom képzelni, hogy a krimi-rajongók csalódni fognak, mert elvárják a jól ismert kliséket. Csakhogy engem a krimiben is a színház, azaz az élet érdekel.

Szerző: Bérczes László