“Az motoszkált bennem, színpadra léphetek-e valaha” – Interjú Csákányi Eszterrel

2017 január 13. péntek, 7:00

„Sosem hittem, hogy bennem bármi letaszíthatja a színházat az első helyről” – mondja Csákányi Eszter, aki térdprotézis-műtétje miatt hónapokig csak a gyógyulásra koncentrált. Már újra színpadon, január elején turnéra indult Pintér Béláékkal, és februártól próbál az Örkény Színházban. Beszélgettünk utcai zsidózásról, a beugrás féltékenységéről és a világhírű táncos, Barisnyikov hátáról – Szemere Katalin interjúja.

Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

– Mikor beléptem a Szkéné-büfébe, épp azt mesélte: az utcán lezsidózták és leköpték. Ez azért meglepett.

Jó, ez kicsit túlzás, és régen volt. Sokan felismernek, „beljebb jönnek”, és illetlenség nem reagálni egy gesztusra. De egy hajós nyaraláson biztos nem akarok szelfizni senkivel, és szeretek az isteni hangulatú Fény utcai piacra járni, ahol szívesebben nyitok. Vannak persze, akik felismernek, és nem szeretnek, és ezt éreztetik is. A piacon van ilyen árus, tudom róla, hogy nem szeret, főleg azért, mert köztudottan szabad gondolkodású, liberális vagyok – nem tudom, jó-e ezeket a szavakat használni manapság?! Szóval szeretem a szabadságot, az őszinte létet. Karácsony előtt beálltam ehhez a zöldségeshez, mert szép az áruja, nem volt sor, csak egyetlen nő előttem. Mikor meglátott, elkezdett hosszasan, civilben dumálni. Én meg csak vártam, vártam, és eldöntöttem, itt állok, ha kell, holnapig. Ki-kell-engem-szolgálnia. Ő meg csak beszélt, már az előttem álló jött zavarba, és mondta, kérjek nyugodtan. Fintorogva, de kiszolgált, nem nézett rám… De persze azon a március 15-i tüntetésnél kaptam hideget-meleget, amelyen műsort vezettünk Kulkával…

Lezsidózták?

Azt általában a hátam mögött szokták, és nem vagyok zsidó – sem én, sem a családom, az édesapám például Vas megyei parasztgyerek, papi iskolába járt. Ettől függetlenül rajta vagyunk a netes zsidó-listán. De nagyon-nagyon szeretem a zsidókat, szinte jól is esik, hogy lezsidóznak.

Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Pár éve beszélt arról, hogy ön is rajta lehet az írásban nem létező, hallgatólagos MTVA-s feketelistán. Azóta sem hívták egyetlen műsorba sem?

Most nincs erős politikai megnyilvánulásom, ezért hívnak is. Ezek szerint azok mehetnek a tévébe, akik nem ordítanak folyamatosan a kormány ellen.

Ha nem is ordított, de kiállt a méltatlanul megszüntetett Népszabadság mellett, a felfüggesztett szerkesztőség Fedél Nélküljének megjelenésekor. Mérlegelt pont ezért, mielőtt igent mondott?

Egy percet sem gondolkodtam. Inkább az volt a kérdés, hogyan oldjuk meg a tiltakozást, mert kórházban voltam.

Augusztustól a térdműtét miatt hónapokra kivonta magát a forgalomból. Kínzóan hiányzott a színház?

Nem gondoltam rá, csak arra, hogy meg kell gyógyulnom. Sosem hittem, hogy bennem bármi letaszíthatja a színházat az első helyről. A gyógyulási folyamat ilyen. Inkább az motoszkált bennem, színpadra léphetek-e valaha, táncolhatok-e. Nem véletlen, hogy folyamatosan táncos filmeket posztolok a Facebookon… November vége óta játszom újra a szerepeimet.

Szemere Katalin és Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Jó, a színház nem hiányzott, de attól sem félt, hogy emiatt a következő bemutatójában, az Örkény Színházban másra osztják a szerepét?

Mikor Hangodi professzor tárgyilagosan bejelentette, hogy a protézis az egyetlen lehetőségem, azt éreztem, mindennek vége. Egy napig csak a legközelebbi barátaimmal beszéltem. Aztán Szirtes Tamást értesítettem, mert a Billy Elliotban a másik két szereposztásnak kellett átvennie az időpontjaimat. Aztán persze Pintér Bélát hívtam fel, nála négy előadásban játszom és Mácsai Pált, az Örkény igazgatóját, majd a Katonával is beszéltem. Mácsai a döbbenettől ottmaradt a telefon mellett. Azt hittem, beugratnak majd valakit helyettem. Talán a jól eljátszott szerepben ezt nem bánja az ember, de az el nem játszott féltékennyé teheti, mivel elképzelhető, hogy más is nagyon jó lesz benne. Ez tény, ne hazudjunk magunknak. Szóval Mácsai kért fél órát, de nem hívott aznap, ezért eléggé kétségbe estem. Másnap viszont jelentkezett, és elmondta, hogy áttervezték az egész évadot, A hattyút átpakolták a 2017-18-as évadra, mert szeretnék, ha én játszanám Beatrix királynét.

Nyilván régóta ismerik egymást Mácsaival, de a Terápia tévésorozatnak köszönhető, hogy az Örkénybe hívta?

Valószínű, sőt biztos. A Terápiában azért nyertünk, mert a castingban a valódi viszonyunkat hoztuk be. Nagyon tiszteljük és nézzük is egymást, kritikával vagyunk egymás iránt, és ha kell, megvédjük a saját előadásunkat. Szóval ezt nem kellett eljátszani a Terápiában, ez már megvolt.

Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Honnan ered a barátság? Sosem játszottak együtt.

Nem mondanám barátságnak, inkább tiszteletnek. Kíváncsiak vagyunk a másikra. Enyedi Ildikó döntötte el, hogy én kapom a szupervizor szerepét a Terápiában, de Palinak is része van benne. A hattyúban is komoly közös munkánk lesz, partnerek vagyunk. Nagyon szeretem az Örkény előadásait, már az idén is lesz ott bemutatóm. Gáspár Ildikó rendezi a Hit, remény, szeretetet, amelyet februárban kezdünk próbálni a Shure-ban, az új stúdióban. Izgalmas feladat, groteszk, szélsőséges szerep, pont nekem való. Ha jól sikerülnek ezek a találkozások, akkor folytatódhatnak is.

Szó volt arról, hogy leszerződik az Örkénybe?

Szabadúszó vagyok, bárhol játszhatok, csak szerepszerződésről beszéltünk.

Úgy váltogatja a kőszínházakat és a független társulatokat, mint a hideg-meleg vizes váltózuhanyt, Kaposvár, Katona, Krétakör, Orlai, Pintér, Örkény.

A határok egyre jobban elmosódnak, nemcsak a színészeknél, a rendezőknél is. A Katonában is fontos a változás, sok fiatalt akarnak, szabadúszó rendezőkkel dolgoznak. Szerintem Pintér Bélával is folytatódik majd a munka.

Szemere Katalin és Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

A Pintér Béla és Társulata következő előadásában nem játszik. Van ennek speciális oka?

Egy szusszanásról van szó mindkettőnknél. És tudom, hogy Béla szeretne még velem dolgozni.

A szusszanás dacára most együtt utaznak Amerikába majdnem egy hónapra. A turnét Barisnyikov, a világhírű Amerikában élő orosz táncos szervezte, aki inkognitóban látta a Titkainkat. Bosszantotta, hogy nem tudott róla?

A meglévő szerepeimet természetesen játszom tovább. Barisnyikovot utólag megtudtam, mert az Angliában játszó színész- és táncosnő Magyar Éva ült mellette. Mikor Éva elmesélte, megkérdeztem: „lefotóztad legalább a térdét vagy kifelé menet a hátát?” „Nem képzeled!?” – válaszolta.

Ön lefotózta volna?

Biztos kitaláltam volna valamit. A teremben talán csak Éva meg én tudtuk, hogy ki is ő. Várom az utat és a találkozást vele, az ő színházában játszunk majd New Yorkban. Ha valaki, Barisnyikov biztos érti, mit is jelent a nyolcvanas évek elején játszódó, ügynökké válásról szóló darab. Mivel a hetvenes években disszidált, halálra ítélték, nem mehetett haza.

Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Hiányzott a külföldi turné, mint műfaj? A Krétakörrel rengeteget utaztak.

Szeretek utazni, külföldön mindig értették a Krétakör, a Katona, sőt a kaposvári előadásaink bátorságát is. Sokan azt gondolják, egy turné csupa városnézés. Hát nem. Próba minden városban, előadások zsinórban.

A kaposvári színház felújítása előtt Kiss István főkellékes meghívta a társulat korábbi meg jelenlegi tagjait, munkatársait, és együtt körbeölelték az épületet. Természetesen ott volt ön is. Fájdalmas volt vagy örömteli?

Kiss István nemcsak a kelléktár vezetője volt és gyűjtő, hanem fontos része a nagy kaposvári korszaknak is. Kaptam tőle egy fotót magamról, nagyon fiatal voltam rajta. A kép hatalmas, fogalmam sincs, hova teszem majd. Régi plakátokat és műsorfüzeteket is elhoztam, valamint a kaposvári függöny több darabját. Ami az egyik legjobb volt abból az estéből, hogy eljött Zsámbéki Gábor. A régi tűz csillogott a szemében, és a nagy nosztalgiázásban meg is kérdezte: visszajöjjek? Gondolkodás nélkül követném. De nyilván a kora miatt már nem vezetne színházat.

Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Ahhoz képest akkor hagyta ott a Katonát, mikor Zsámbéki Gábor vezette.

Nem lehetett kihagyni, hogy elmenjek az induló Krétakörbe. Nagyon izgatott, amit Schilling Árpád akart. Minden érdekel, amit még nem próbáltam. Bárkivel tartanék, aki érdekeset, izgalmasat kínál.

Ellenpontként jut eszembe a több mint húsz éve futó Elnöknők a Katonában. Egyszer sem unta?

Nem megy ez olyan sokszor, hogy unni lehetne. Ráadásul ez pályám egyik meghatározó szerepe. Mára beleértünk Pogány Judittal, Szirtes Ágival és Ascher Tamással. Máté Gábor is deklarálta: repertoáron tartja, amíg kedvünk van játszani. Ez a régi Katona utolsó szelete.

Csákányi Eszter – Fotó: Tóth Berta / Színház.org

Szirtes Tamáshoz is visszajár, tavaly a Billy Ellitot, idén, évad végén a Szerelmes Shakespeare-t játssza majd. Lehet, hogy sznob a kérdés, de a művészszínházhoz szokott énjének mi a kihívás ezekben az előadásokban?

A kíváncsiság, a Billy Elliotban az, hogy énekelhetek az Operaházban és az Erkelben. Álmomban nem jutott eszembe, hogy erre valaha módom lesz. A Szerelmes Shakespeare-ben meg az, hogy megkaptam I. Erzsébet nagyon jó szerepét, amit Kerekes Évával játszunk váltva. És ha Judi Denchnek jó volt a filmen, akkor nekem szavam sem lehet.

Szerző: Szemere Katalin

Színház.org