Színész lesz belőle! – Ismerjék meg Szalay Bencét

2017 január 20. péntek, 7:00

Október 21-én lépett először nagyközönség elé Zsótér Sándor és Börcsök Enikő III. éves színművész osztálya. A premier apropóján bemutatjuk a hallgatókat, ezúttal Szalay Bencét.

Szalay Bence / Fotó: Éder Vera

Szalay Bence – 1992. Budapest
(Rosskopf, Ratz)

Tagja volt a gimnáziumi színjátszó szakkörnek, sokat járt színházba, különösen azután, hogy édesapja a válást követően színésznőt választott párjául. Rendszeresen mentek Szolnokra, a premierekre és egyéb eseményekre. Itt került közelebb a színház világához. Első próbálkozása a Színház- és Filmművészeti Egyetemre kudarcot vallott, Kaposvárra azonban bejutott. Mégsem tudta elkezdeni az iskolát, mert nem sikerült az érettségije. A következő évben letette a vizsgát, újra jelentkezett az SZFE-re, Zsótér Sándor és Börcsök Enikő pedig felvette az osztályába. Másodéves volt, amikor Antal Nimród őt választotta készülő filmjének, a Viszkisnek főszerepére. A film várhatóan 2017 második felében kerül a mozikba.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

Film kontra színház:
„A film teljesen más, mint a színház. Attól, hogy a filmben Nimród szerint érvényes tudok lenni és jól szólalok meg, nem biztos, hogy a színpadon is megállom a helyem. A színházi nézőtér tízedik sorában ülő embernek nem tudom azt megmutatni, amit a filmvásznon, óriási kivetítőn lát belőlem. A színházi és a filmes technika alapvetően különbözik. Nem kérdés, mindkettőt meg kell tanulni.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A visszatérésről:
„Azt hiszem, zökkenőmentesen ment a visszatérés az egyetemre. Nem viselkednek velem máshogy sem az osztálytársaim, sem a tanárok, és én sem velük. Újra együtt dolgozunk, egymással kell foglalkozni. Nincs idő azon agyalni, mi történik majd, ha kijön a film és mondjuk sikere lesz, vagy épp az ellenkezője. Akkor kialakul rólam ennek alapján egy vélemény? És azzal foglalkozom majd, mit szólnak azok az emberek, akiket szeretek, és akikkel együtt dolgozom, ha meglátják? Szerencsére ezzel még nem kell foglalkozni. Egyébként pedig már nagyon hiányzott a színpad. Rettentően élvezem, hogy lehet sok, lehet nagy, amit csinálok. Erre a filmben nincs lehetőség.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A tanulásról:
„Az önmegismerés egy életen át tartó folyamat, hiszen az ember állandóan változik, soha nem mondhatom azt, kész vagyok, mindent tudok. A Viszkisben azt tanultam meg leginkább, milyen egy dologgal foglalkozni egész nap, milyen egyetlen karakter bőrébe bújni egy egész nyáron át és nincs közben semmi más, nincs elméleti-, beszéd- vagy épp mozgásóra, semmi. Egész másként működik a koncentráció.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A színészetről:
„Nagy mázli kell ehhez a szakmához, meg rengeteg energia és akarás. Tanultunk ének- és beszédtechnikát, elméletet, sok mindent, de ami feltétlenül kell a színházhoz, az a mérhetetlen energia. Akármennyire megalkotok egy karaktert – mondjuk Ambrus Attilát –, nézhetek ki úgy, mint ő, utánozhatom a gesztusait, ha nem teszek mögé craftot, tök mindegy, mit csinálok. Én egyébként úgy vagyok vele, hogy először megpróbálom megtalálni a karakterjegyeit az adott figurának és utána gondolok a miértekre és építem fel belülről. Az instrukciók pedig nagyon beindítanak.”

Fotó: Szkárossy Zsuzsa

A szerepéről:
„Az egyik szerepem Rosskopf, a másik Ratz, egy úszó. Ratz poénos, viccesebb szerep, a Rosskopf egy megkeseredett, megbénított, agresszív, ugyanakkor nagyszívű ember férfi. Sokat bántják, ezért ő is bánt másokat. Így éli ki magát. Szerintem alkoholista és kissé idegbeteg is. Bálint berakott sok helyre, de egy nagy jelenetem van. Passzol rám. Persze tudtuk azt is, hogy a forgatások miatt nem lehetek ott minden próbán, ezért is kaptam ezt a kisebb, ám nagyon ütős szerepet.”

Szerző: Spilák Klára

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok