“Ilyen ravasz bűnügyi történetet nemigen írtak még” – Interjú Müller Péterrel

2017 február 01. szerda, 7:00

Február 13-án a Csíki Játékszín vendégelőadásában nézhetik meg a Tháliában az érdeklődők a Szemenszedett igazság című darabot. A Határon Túli Magyar Színházak Szemléje keretében színre kerülő bűnügyi komédiáról Müller Péterrel, a mű írójával beszélgetett Chernel Erika.

1966-ban mutatták be először Budapesten a darabot. Morális alapon rendet tenni – emelte ki Parászka Miklós rendező egy korábbi beszélgetés kapcsán. Mitől aktuális ez a darab ma is?

Ha ezt a darabot jól játsszák el, bármilyen korban aktuális, és az onnan látható, hogy betiltják. Már a bemutató idején, amikor műsorra tűztük, köteleztek bennünket a darab teljes átírására, csak úgy mehetett. Nagyon nagy szereposztásban játszottuk, Pécsi Sándor, Zenthe Ferenc, Béres Ilona, Garas Dezső, tehát nagy magyar válogatott állt ki ezzel a darabbal, de nagyon meg kellett csonkítani az eredeti verziót… És ez minden korban így van. Ugyanígy jártunk Olaszországban, ott harmincnégy színház mutatta be, és mindenütt tombolt a közönség. Ez egy nagyon kemény darab. Az az érzésem, hogy életem egyik legfurfangosabb krimije, mert a legigazabb ember a főbűnös benne.

Mennyi belőle a személyes élmény, a valóságtartalom?

Személyes élmény? Tulajdonképpen nem tudom, hogy mennyire az. Világéletemben egy olyan világban éltem, amelyet az összeköttetések, a korrupció és a hatalom uralt. Megpróbáltam megírni egy olyan hőst, aki tiszta, és tisztaságot akar. De mivel nem látja át a világot, amiben él, egyszerűen nem tudja, hogy miben van benne, ezáltal sokkal nagyobb bajt idéz elő, mint ami van. A világ menthetetlen, ő meg akarja menteni, de sokkal rosszabbat tesz azzal, mintha nem csinálna semmit, és ebbe beleőrül.

Azt mondta róla, hogy kemény darab…

Hector Revalier megérkezik egy helyre a hatalomnak azzal a küldetésével, hogy csináljon rendet ebben a szarfészekben – ahol az előző bíró szintén megőrült –, ahol a bírósági tárgyalás terme tele van tépett, megrágott, WC-papírnak használt periratokkal… Tehát egy szarfészekbe érkezik, és azt is hagy maga után. Nagy kedvvel írtam ezt a darabot, és az az érzésem, hogy ez fenn fog maradni a halálom után is. Ha jól eljátsszák, akkor egy nagyon kemény előadás és egy roppant harsány tragikomédia. Használtam benne azokat az elemeket, amik a régi commedia dell’arte elemei, és nagy ihletője volt Rejtő Jenő – végig nevettem az írása közben. Ahol eddig aktualizálva bemutatták a művet, iszonyú balhé volt belőle, mert belenyúlt abba a világba, ami korrupt és hazug.

Nagyon sok helyen játszották külföldön a darabot…

Igen. Például Olaszországban, ahol világhírű művészek játszották – ott is botrány volt belőle –, Alessandro Fersen rendezte, és az a Carla Romanelli játszotta a női főszerepet, aki magyar filmekben is sokat játszott. Gyönyörű szép színésznő volt.

Müller Péter író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó / Fotó: Nők Lapja

 

Látta ön valamelyik külföldi előadást?

Hogyne! Végigjártam Olaszországban, láttam Rómában, Velencében, a leggyönyörűbb színházakban ment, ahol még Rossini Hamupipőkéjét mutatták be valaha. És remek előadás volt.

Milyen érzés egy írónak színpadon látni a művét? A karaktereket, amiket megrajzolt, jól és nagyon rosszul is el lehet játszani.

Rengeteg helyen játsszák a darabjaimat az egész világon. Nem csak Olaszországban, de Lengyelországban, Csehországban, Németországban nagyon sokfelé, és fogják a jövőben is. Minden előadás más, és minden előadásban a saját talentumaik ragyognak fel egy-egy műben, és a produkció olyan lesz, amilyen a rendező meg a színészek. Ehhez egy írónak hozzá kell szoknia, hogy ha olyan darabokat ír, amik ilyen hosszú időt kibírnak és túlélnek – mint ez is például –, akkor nagyon sok rendező álmodja színpadra, nagyon sokan játsszák el Hector Revalier szerepét.

A Csíki Játékszín előadását is látta már?

Még nem. És nagyon sajnálom, hogy nem tudtam ott lenni a bemutatón. Megmondom, hogy miért: 1956-ban lelőttek, és az egyik lábam ettől tulajdonképpen sérült. Nagyon felhoztam magam, a mai napig sportolok, de nehezen utazom. És mivel oda repülővel nem tudok menni, nekem kocsival messze van. Pedig rengeteget hívnak, és amíg fiatal voltam, boldogan jártam Erdélybe. Nagyon sok nagyszerű ember él ott, és úgy tudtam mindig megszólalni, mintha egész életemben köztük éltem volna. Azt tapasztaltam még ráadásul, hogy nagyon gazdag a színházi világuk.

Akkor mondhatjuk azt, hogy várja az itteni előadást?

Nagyon! Nagyon! Ha másért nem, hogy én megnézhetem, már örülök neki! (Nevet.) Ez egy szubjektív öröm, de remélem, hogy a közönségnek is tetszeni fog. Egy különös krimit látnak majd. Meggyőződésem, hogy ilyen ravasz bűnügyi történetet nemigen írtak még, mint ez. És ha csak úgy nézi valaki, mint egy krimit, hogy ki a bűnös, milyen bűntény történt ebben a városban, akkor is azt mondhatnám, hogy nincs a világon olyan Columbo-történet, ami ezzel a sztorival vetekedhetne.

Szerző: Chernel Erika

Színház.org, Thália Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok