‘Szeretnének beleüvölteni a világba’ – Interjú Baki Dániellel és Nagy Zsolttal

2017 február 17. péntek, 7:00

Olasz Renátó és Horváth János Antal Kitagadottak című színdarabját, melyet Schiller klasszikusa, A haramiák ihletett, február 18-án mutatják be az Ódry Színpadon. A dráma címszereplőjét Baki Dániel végzős színművész hallgató személyesíti meg, barátját és árulóját, Spiegelberget vendégként Nagy Zsolt formálja meg. Baki Dániel az előadást rendezőként is jegyző Olasz Renátó osztálytársa a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Nagy Zsoltnak azonban ez az első közös munkája a fiatal rendezővel.

Kitagadottak (fotó: Jókuti György)

Kitagadottak (fotó: Jókuti György)

Ismertétek egymást korábban is?

Baki Dániel: Igen. Szenteczki Zita bábrendező hallgató harmadéves vizsgájában, az Iphigeneia A-tól T-ig című darabban már játszottunk együtt Zsolttal.

Nagy Zsolt: Renátóval azonban nem ismertük egymást. Az Aranyéletben láttam őt, tetszett, amit csinált. Amikor megkeresett, kíváncsi voltam rá. Meggyőző volt a személyes találkozás. Elmondta, miért akar foglalkozni a darabbal, mi fontos neki ebből a történetből, kikkel szeretne dolgozni. Sokáig bizonytalan voltam, elvállaljam-e, mert bár szimpatikus volt az ügy és a csapat, nem igen érek rá, nehezen vagyok egyeztethető. Végül aztán igent mondtam.

Nagy Zsolt

Szerepeltél az Utolsó estém a Földön című előadásban, ami Renátó első rendezése volt. Nagyon más ez a mostani munkafolyamat?

B.D.: Teljesen más. Ott hónapokon át együtt improvizáltunk, ennek alapján írta Renátó és Jancsi a szövegkönyvet, ami a bemutatóig is folyamatosan módosult. Sokkal szabadabb, kötetlenebb volt az egész. Most egy fix anyaggal dolgozunk, amit előre megírtak és ezen csak minimális dolgokat változtattunk a próbák során. Ragaszkodtunk az eredeti alapanyaghoz.

Hogy látjátok, mennyi köze van a darabnak Schillerhez?

B.D.: Világosabb, érthetőbb, dramaturgiailag egyszerűbb a mi változatunk. Az eredeti nekem túlburjánzó volt és nagyon sok.

N.Zs.: A fő karaktereket és az alaptörténetet megtartották, de nagyon megváltoztatták az egészet. Nyilván Schiller inspirálta őket, ehhez akartak hozzányúlni, de ez már egy másik darab. Ez nem A haramiák, ez a Kitagadottak.

Rába Roland, Horváth Antal János, Baki Dániel (fotó: Jókuti György)

Rába Roland, Horváth Antal János, Baki Dániel (fotó: Jókuti György)

Hogy látod, miért nyúltak ehhez a témához?

N.Zs.: Ezzel a darabbal szeretnének beleüvölteni a világba. Teljesen kétségbe vannak esve. Utat keresnek, de valahogy nem látják, merre mehetnének. Ez az érzés annak idején bennünk is épp így megvolt, csak mi másban artikuláltuk. Például a Woyzeckben. Nem tudom, ők pontosan mit látnak ebből a világból, de amit én érzékelek ebből, az elég keserű, szomorú és valahol lesújtó. A próbákon igyekeztem nem bele szólni semmibe, mert az érdekel, hogy ők mit akarnak mondani és azt szeretném, hogy ehhez eszközként használjanak fel engem is.

B.D.: Igaza van Zsoltnak, valami ilyesmi fogalmazódik meg bennünk, ugyanakkor az, hogy ilyen előadásokat csinálhatunk, az egyetlen reményem, hogy van valami kiút.

N.Zs.: Már az is elégséges lehet egy következő lépéshez, ha beszélsz róla… Van a darabban egy nagyon szép mondat: „Tövig rohad a becsület, mint egy beteg fog”. Ezek a fiatalemberek pontosan értik, miben élünk, hogy az előttük lévő generációk tele vannak hazugsággal, álszent dolgokkal, hogy körülöttük minden rohad. Ki lehetne az, akinek a szemébe nézhetnek, és azt mondhatnák: téged követlek? Nincs, aki segíteni tudna nekik, merre lehet, merre érdemes elindulni.

Baki Dániel

Milyen ember a te Károlyod?

B.D.: Képes arra, hogy döntsön, kövessen egy elvet és tisztán, csak azt szolgálva képes létezni és gondolkodni. Egyenes. Nyers. Nem megalkuvó. Nagy színészi feladat nekem.

Sorszerű a bukása?

B.D.: Nem győzhet.

N.Zs.: Egy ilyen zárt rendszernek, amiben élünk, megvannak a maga szabályszerűségei. Ha outsider leszel, szabad vagy ugyan, de ez a szabadság nagyon keserves. Vagy társadalmon kívülivé válsz, és egyedül maradsz vagy anarchista leszel, mint ő, aki tevékeny és azt levadásszák. Mert levadásszák. A társadalom nem bírja ezt el. És nem arról van szó, hogy ki kell forgatni a sarkából mindent és nekünk is mindenképpen kitagadottaknak kell lennünk. Nem. Hanem arról, hogy vállalnunk a kérdéseinket, konfrontálódni, vitázni kell, belemenni kényes helyzetekbe és igenis artikulálni a véleményünket.

Waskovics Andea, Figeczky Bence (fotó: Jókuti György)

Waskovics Andea, Figeczky Bence (fotó: Jókuti György)

És a te karaktered?

N.Zs.: Mi a legjobb barátok vagyunk. Csak Spiegelberg radikálisabban gondolkodik. Aztán kiderül, hogy nem radikálisabb, hanem egyszerűen gyávább. A végén én árulom el őket. De felfoghatjuk úgy is, hogy Spiegelberg egy igazi kísérletező, aki még azt is kipróbálja, milyen a legmélyebbre lemenni. De nem ő a legfontosabb figura a darabban. Ő egy bomba, aki beindítja a motort és felpörgeti az embereket. A másik karakterem, Hermann, az igazi kispolgár: bemegy reggel a melóba, lenyomja, hazamegy. A legalja a társadalomnak, akivel bármit bármikor meg lehet tenni, mindig bólogatni fog és arra megy, amerre beállítják. Nincsenek hosszú távú tervei. Egy nyomorult kripli.

Milyen érzés visszajönni az egyetemre?

N.Zs.: Kényelmetlenül érzem itt magam. Ez a terep a fiataloké. Mit keresek én itt? Nekik nincs rám szükségük. Nekem se lett volna ennyi idős koromban egy negyvenéves emberre szükségem. De Renátó úgy látja, kell egy olyan figura a dologba, mint én. Én máshol tartok, mások a napi gondjaim. És ez nagyon nagy különbség. Más már a lendület. Én sokkal keserűbb vagyok, mint ők. Energia és hit bennem is van, csak én ezt az egészet már sokkal mocskosabbnak, szemetebbnek, aljasabbnak látom, mint ők. De ez természetes.

Szerző: Spilák Klára

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok