El tudunk engedni egy barátot? – Villáminterjú Bognár Anitával és Móga Piroskával

2017 február 26. vasárnap, 8:46

Kóda-utóirat két hegedűre címmel tart bemutatót az Y Csoport március 4-5-én az RS9 Színházban.
A KÓDA két hegedűművésznek készülő lány és barátságuk története. Mennyi lemondással jár, és mi történik, amikor valójában már nem élvezed, amit csinálsz? Tényleg ezt akarom csinálni? És ha nem, dönthetek másként?

Az Y Csoport új bemutatója, a Kóda, különleges fúziója színháznak és komolyzenének. Bár a történet színházi keretek közt zajlik, könnyen egy komolyzenei koncerten érezhetjük magunkat, hiszen felcsendülnek Shostakovic, Bartók, Max Richter, Paganini és Bach művek is. Az előadás alkotóival, Bognár Anitával és Móga Piroskával Zágoni Nóra beszélgetett.

Kóda-utóirat két hegedűre - Bognár Anita és Móga Piroska

Kóda-utóirat két hegedűre – Bognár Anita és Móga Piroska

Honnan jött az ötlet, hogy darabot írjatok?

Móga Piroska: Bognár Anita és én két éve dolgozunk együtt – annak idején közösen írtuk a 42. Színház csapatával az Összkomfort című előadásunk szövegét is. Ősszel úgy döntöttünk, új csapatnév alatt, Y Csoportként folytatjuk, továbbra is tartva és erősítve azt a filozófiát, hogy az előadásainkon keresztül olyan problémákat boncolgassunk, amikhez közünk van, amikben érintettek vagyunk. Az ilyen munkához nagy bátorság és őszinteség kell, szembe kell néznünk olykor önmagunkkal is, és használnunk kell saját történeteket. Mind a ketten gyerekkorunk óta hegedülünk, és persze mind a mai napig előkerül bennünk a “mi lett volna, ha” … Mi lett volna, ha mégse hagyjuk abba, ha ezt a pályát választjuk… Ezért eljátszottunk a gondolattal, hogy a Zeneakadémiára járunk, úton a hegedűművész diploma felé. Alkottunk két karaktert, és kérdések elé helyeztük őket – tényleg ezt akarom csinálni? És ha nem, dönthetek másként?

Bognár Anita: Az előadásnak két fő motívuma van. Az egyik, hogy mit jelent zenésznek lenni. Mennyi lemondással jár, és mi történik, amikor valójában már nem élvezed, amit csinálsz. Hogy mennyire meg tudja keseríteni az alkotást, ha az elvárásaidnak, a közönségnek, vagy a zeneakadémiai mesterednek akarsz megfelelni. A másik, és talán ennél fontosabb dolog, az a két, alapkarakterük szerint teljesen különböző lány felnőtté válása, az ő viszonyuk, barátságuk. Ez a két lány nagyon szereti egymást. Nem mindig tudod megmagyarázni, hogy miért, hisz annyira másmilyenek, de pont ez az érdekes. Nem azért szeretem a másikat, mert mindenről úgy gondolkodik, mint én. Vagy mert kedves velem. Hanem… csak. Mert ő olyan, amilyen. És emiatt azt is el kell fogadnom, ha ő valamiben másképp dönt.

A színlap nem jelöl sem írót, sem rendezőt – a legtöbb színész ódzkodik attól, hogy önmagát rendezze, ti miért döntöttetek így?

Móga Piroska: Annyira intim és érzékeny a darab, hogy úgy döntöttünk, inkább engedjük, hogy maga a szöveg forrja ki magából a formát. És ez valóban így is történt. Lépésről lépésre jöttek a megoldások: a párhuzamos monológok és a közönséghez szóló, nyitott, narratív kiszólások, na és persze az RS9 Színház (Vallai Kert) adottságai – megteremtették a tér/díszlet formáját. A tér lefektette a játék és a mozgás szabályait, a dramaturgia pedig az adott jelenet dikcióját. Nehéz kérdés az írás és az öncenzúra is. Nagyon nagy átgondoltság és bátorság kell saját írás színpadon való használatához. Nem lehet hogy beleszeress a szövegedbe, ha egyszer a drámai szituáció ledobja magáról, de nem is kérdőjelezheted meg állandóan. Ebben a kérdésben sokat segített nekünk Balogh Zsuzsanna asszisztensünk, Hankó János díszlettervező, dramaturg és különböző szakmai ismerőseink, akik külső szemként tanácsokkal segítettek minket a próbafolyamat során.

Kóda-utóirat két hegedűre - Bognár Anita és Móga Piroska

Kóda-utóirat két hegedűre – Bognár Anita és Móga Piroska

Hogyan készültetek az előadásra?

Móga Piroska: Rögtön az első átugrandó szakadék a hegedülés kérdése volt. Igaz, hogy gyerekkorunk óta hegedülünk, de még a konzi előtt befejeztük a tanulmányainkat. Én a magam részéről már évek óta csak színházi előadásokban és olykor a saját kedvemre improvizálok. Ebben a darabban viszont elengedhetetlen, hogy a néző elhiggye, ez a két lány valóban hegedűművésznek készül.

Bognár Anita: Többször jártunk a Zeneakadémián, hogy érzeteket, szagokat, hangokat, képeket gyűjtsünk. Az előadás nagyrészt nem a Zeneakadémiáról szól, mégis azt reméljük, hogy egy hiteles hátteret ad a darabnak. Móga Éva, Piri nővére, nagy szerencsénkre, hegedűművész. Neki köszönhetjük, hogy jobban megértettük a kiválasztott zenei anyagokat, tudtuk, melyik darabot hogyan érdemes gyakorolni, és hogy végül egy Bach szonáta részlet is bekerült az előadásba. Nehéz feladat az is, hogy végig csak ketten leszünk a színpadon, ketten beszéljük végig ezt a másfél órát. Ahhoz, hogy ezek a szövegek hitelesen szólaljanak meg, Kelemen Mártától, a Kaposvári Egyetem beszédtanárától kértünk segítséget.

Március 4. a bemutató az RS9 Színház kis színpadán, a Vallai Kertben. Mik a további terveitek?

Bognár Anita: Fiatal csapat vagyunk, akiket sokféle műfaj érdekel. A Kóda után egy nagyobb projektre készülünk. Én orosz szakon végeztem az egyetemen, 2012-ben ösztöndíjjal jártam Moszkvában. Ott ismertem meg Gulnaz Balpeisovát, egy kazah rendezőnőt, aki egy velünk egyidős, elképesztő energiájú nő. Ma már a moszkvai Vahtangov Színház rendezője. Úgy döntöttünk, hogy ezen a nyáron meghívjuk őt Magyarországra, hogy létrehozzunk közösen egy előadást. Ennek az előkészületei már folynak. Persze nem lesz egyszerű, de megpróbáljuk. Aztán ki tudja? Legfeljebb összejön.