Macbeth első útja Pécsett – Interjú Gulyás Dénessel

2017 március 03. péntek, 8:05

A Pécsi Nemzeti Színház készülő előadásáról Gulyás Dénes rendezővel Görcsi Péter beszélgetett.

GP.: Wagner mellett Verdi a 19. századi opera egyik legnagyobb alakja. Miben nyilvánul meg az ő úttörő hatása? Mik azok az alapvető strukturális elemek, amelyek jellemzőek az általa képviselt formavilágra?

GD.: Kortársaihoz képest Verdinek kivételes színpadi és dramaturgiai érzéke volt. Ezt az állítást támasztják alá a levelei, a partitúrákhoz és a librettókhoz fűzött megjegyzései, de a legfőbb bizonyíték erre természetesen a zenéje. A Shakespeare-művekre komponált operáiban – mint a Macbeth, az Otello, és a Falstaff – a zene szorosan követi a cselekményt, dallam és ritmika, valamint a történet mondanivalója együttesen érik műalkotássá, ami Verdi egyedülálló kompozíciós képességéről tanúskodik, és amely létrehozza azt a jelenséget, amelyet ma zenedrámának nevezünk. Verdinek ez a különleges képessége más szerzők irodalmi alkotásaira komponált műveiben is egyértelműen érezhető, de számomra a legtisztábban Shakesapeare és Verdi találkozása esetén figyelhető meg. Azt gondolom, a legfontosabb újítás a részéről az, hogy szokatlan elvárással közelít az operaénekesek felé, azzal, hogy a zene segítségével formálják meg a jellemeket és rajtuk keresztül a drámai cselekményt.

Pécsi Nemzeti Színház / Macbeth

Verdinek számos operája népszerűbb, mint a Macbeth. Mi a választás oka?

Verdi a Macbeth-et 34 évesen komponálta. Ez egy ilyen színvonalú műalkotáshoz képest meglehetősen fiatal kornak mondható. Az operát a szakirodalom még Verdi első alkotói korszakához sorolja, a Rigoletto, A trubadúr és a Traviata már a második korszak művei. Ez utóbbiak tartoznak Verdi legnépszerűbb művei közé. Az említett művek mindegyikét alaposan ismerem, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy e négy közül a Macbeth az, amelyben a leginkább tükröződik Verdi zsenialitása. Kifinomultabb és érettebb darab, mint a későbbiek. A Macbeth olyan opera, amelyben a zene önmagára húzza a drámát: ez jelenti az első lépést a zenedráma koncepciója felé. A választás egyik oka tehát az, hogy a Macbeth Verdi fiatalkori műveinek legzseniálisabb alkotása. A másik az, hogy a művet a Pécsi Nemzeti Színház még sosem adta elő, így talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a március 3-ai bemutató Pécs művészeti életében jeles nap lesz.

Verdi darabjához képest milyen szerkezeti, formai és tartalmi módosítások várhatók a Pécsi Nemzeti Színház előadásától?

Az eredeti, több felvonásos szerkezet nálunk két felvonásban lesz látható, de ennek a 19. századi gyakorlatban is csak színpadtechnikai jelentősége volt: akkor még nem voltak képesek olyan gyorsan váltani a jelenetek között, mint ma. Ezen túl megbocsájthatatlan bűnnek érezném, ha bármit is változtatnék a darabon, hangról hangra úgy adjuk elő, ahogyan megszületett. Verdi egyébként többször átdolgozta a művet, napjainkban több színház is kiegészíti az első ízben elkészült operát a komponista később írt betéteivel és módosításaival. Ez megengedett, elfogadott gyakorlat.

Pécsi Nemzeti Színház / Macbeth

Az egyik leghíresebb átdolgozás ezek közül az 1865-ös párizsi bemutatóra készült. Ezek szerint Ön ragaszkodik az 1847-es, eredeti verzióhoz…

A párizsi előadásra készült változat azért érdekes, mert a korabeli francia elvárásoknak megfelelően Verdi hozzáírt az operához egy balett jelenetet. De mint mondtam, a rendező szabad kezet kap abban, hogy melyik verziót játssza, és hogy ennek következményeként mely részek maradnak ki az előadásból. Valaki keveri a változatokat és mindegyik variánsból azt tartja meg, ami neki tetszik. Ez korábban is bevett szokás volt: Mozart Don Giovannijának is van például külön prágai és bécsi változata, amely a mai feldolgozásokban olykor ugyancsak keveredik.

A Macbeth esetében én hű maradok az első partitúrához, így az 1847-es változatot preferálom. Nemzetközi szinten is ezt játsszák a legtöbbet, de minden lejegyzett hang Verdi zenéje, így bármelyiket is játsszuk, nem csaljuk meg vele az operát. A premiert egyébként kisebb jubileumi hangulat övezi, mert a művet március 14-én mutatták be először, a pécsi ősbemutató pedig 11 nap híján 170 évvel követi ezt a legelső, firenzei alkalmat. A hűség szempontjából határozott meggyőződésem, hogy az adott zenemű az eredeti nyelven tudja a legjobban visszaadni a szerzői intuíciót. A Macbeth ennek megfelelően olasz nyelven fog megszólalni, de természetesen biztosítunk magyar feliratot a nézők számára, ami lényegre törő és rövid lesz, cseppet sem fogja zavarni a színpadi élmény befogadását.

Pécsi Nemzeti Színház / Macbeth

Várnai Péter Operalexikonja Verdi Macbeth-je kapcsán kiemelkedő jelentőségűnek tartja a boszorkányjeleneteket és a mű végén a csatajelenetet. A tegnapi próbán azért jutott eszembe Várnai megjegyzése, mert az Ön rendezésében éppen ezek a részek animációként jelennek meg a háttérben, ennek következtében pedig feltételezem, nem kapnak akkora hangsúlyt.

A rendezésem Macbeth-re és az ő (jellem)fejlődésére koncentrál. Az említett jeleneteknél számomra érdekesebbek a főhős reakciói és ezeken keresztül a karakter zavart magatartásának különböző formái és megnyilatkozásai az egyes jelenetekben. Kezdetben azt mondja, nem fog kezet emelni a királyra, később pedig Lady Macbeth bíztatására – és az ő támogatásával – elköveti a világirodalom egyik legbrutálisabb gyilkosságsorozatát. Macbeth bűneinek hátterében feleségének démonikus alakja áll, ő hajszolja bele a főszereplőt a pokoli tettekbe, amelyek mindkettőjük végzetéhez vezetnek. Szerintem ez a központi történet izgalmasabb, mint egy egyszerű csatajelenet, vagy a boszorkányok különböző jóslatai. Az előadásban az animációknak megvan a maga funkciója: a cselekménynek minden olyan momentumát animáltuk, ami valamiféle fantazmagóriára fókuszál. Ilyenek a boszorkányok jelenetei, valamint Macbeth látomásai, hallucinációi. A csatajelenet ebből a szempontból kivétel. Hogy ebben az esetben miért választottuk az animációt, annak technikai okai vannak: egy hatásos csatajelenethez nagyobb színpadra lenne szükség, valamint körülbelül további 40 emberre, akiknek van tapasztalata a kardforgatásban és a lovaglásban. Szabadtéri színpadon elképzelhetőnek tartanám az efféle megvalósítást, de még ilyen körülmények között is komoly kihívást jelentene.

Pécsi Nemzeti Színház / Macbeth

Shakespeare drámája a 17. század elején íródott, ami a 11. századba helyezi a cselekményét. Verdi műve a 19. században készült, amelynek most egy 21. századi feldolgozását látjuk majd. Furcsa történeti rétegződése ez Macbeth történetének. A díszlet és a jelmezek melyik korhoz állnak legközelebb e négy közül?

Nem célom megidézni a történelmi korokat. A díszlet- és jelmezhasználat inkább a darab hangulatát hivatott hangsúlyozni. Ha megnézzük az interneten található képeket Cawdor váráról, akkor zömök, robosztus kőfalakat látunk, ködös, felhős időjárást, az uralkodó színek a fekete, a fehér és a szürke. Nem olyan érzés kerít minket hatalmába, mint egy Loire menti kastély láttán, végképp távol vagyunk attól, amit a velencei paloták szerelmes történeteinek helyszínei idéznek meg. Olyan díszletet szerettünk volna, amely akár szereplők nélkül is közvetíti a darab ridegségét és komorságát, hideg, mégis egymással kontrasztban álló színeket kívántunk létrehozni, amelyeket majd megtölt Verdi operájának izzó drámaisága, valamint a kifejező zenei nyelv és a különleges hanghatások. Azt gondolom, egy ilyen atmoszférában látványossá és jelentőségteljessé válnak a katonák arany és barna színben játszó jelmezei, melyek időnként világítanak, vagy a darab egy pontján Lady Macbeth vörös színű köntöse, amely akár szimbolikus jelentőségűvé válhat.

Szerző: Görcsi Péter

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok