“Elment szerencsét próbálni, és meg is találta” – Interjú Magyar Évával

2017 március 07. kedd, 7:00

Akkora siker a Ruth Wilson fémjelezte Hedda Gabler a londoni Nemzetiben, hogy elhívták a Broadwayre.

Az előadás egyik fontos szereplője Magyar Éva, akivel kétperces castingról, az angol tapsrendről beszélgettünk, és arról, miért nem lehet magyar figura egy angol tévéjáték főszereplője.

Magyar Éva

Már azon a szinten jár, amiért Angliában is színész akart lenni?

Igen, most mindenképpen a helyemen vagyok. Tíz éve, mikor először játszottam a londoni Nemzetiben, a Trisztán és Izoldában, akkor is ugyanezt éreztem. Kalandos évtized volt, míg visszatérhettem erre a szintre, ahol a tudásomat legjobban megmutathatom.

Miért pont a Nemzeti erre a legalkalmasabb?

Nem a hely a fontos, hanem, hogy milyen színészekkel és rendezővel dolgozom. A Hedda Gabler művészeinek van nemzetközi rálátásuk, és tudják, hogyan használják a kulturális hátteremet, a mozgáskészségemet. Ezeket meg is mutathattam az előadásban.

Magyar Éva és Ruth Wilson a Hedda Gabler a Londoni Nemzeti Színház előadásában

Ezt ön ajánlotta vagy kérték öntől?

Külföldit akartak a szolgáló-szerepre, Berthának, aki mindent lát, ott él a Tesman-családdal. Az elején utálja Heddát, később megbarátkozik vele. A rendező, a belga Ivo van Hove azt mondta, csináljak sokfélét, majd szól, ha nem tetszik. Az első jelenetre megadta, hogyan mozogjunk, mi legyen benne, pontosan tudta, mit akar. Aztán improvizáltunk, és ő finomhangolt. Kész szövegtudással kezdtünk, mert 3,5 hét alatt kellett elkészülnünk, napi öt óra próbával, három szünettel. A színház vezetése picit aggódott a rövid próbaidőszak miatt, de Ivo így szokta meg. Az lett az előadás ereje, hogy senkire nem kényszerített rá semmit. Ez a szabadság adta, hogy minden alkalommal egyre jobbakat csináltunk, élő-lüktető produkció lett. Sokan kérdezik, milyen együtt dolgozni híres színészekkel. Csodálatos. Ruth Wilsontól Rafe Spallig mindenki hihetetlen alázattal és odaadással próbált. Ruth például zokszó nélkül tűrte, hogy az első próbán négy órán át háttal kellett ülnie a rendezőnek – neglizsében, mezítláb, és nem volt feladata.

Magyar Éva a Marlene c. önálló előadásában

Már többször játszott a Nemzetiben, casting nélkül megkapta a szerepét?

Meghallgatásra mindig kell menni, akkor is, ha dolgoztam ott. Az viszont jó, hogy a szereplők válogatásában részt vevő casting director már ismert. Mondjuk, a meghallgatás lázálom volt. Előre szóltak, hogy kevés ideje lesz a rendezőnek. Az első jelenetet elmondtam, Ivo jegyzetelgetett, és mielőtt belevágtam volna a másodikba, leállított. Gondoltam, szuper, eltöltöttem a szöveggel három teljes napot, megtanultam különböző stílusokban, akcentussal, akcentus nélkül, és másfél perc után elzavar. De két nappal később hívott az ügynököm, hogy megkaptam a szerepet. Nem akartam elhinni. Amikor már jóban voltunk, megkérdeztem Ivót, hogyan döntötte el másfél perc alatt, hogy én kellek. Nevetett, és azt válaszolta: nekem elég volt az energia, amivel bejöttél, megszólaltál, léteztél a térben. Aztán hozzátette: a jó meghallgatás amúgy is rövid.

És mi érdekelte az Ibsen-darabból?

Egyértelműen a nő szerepe, ami nem változott az elmúlt 125 évben, amióta Ibsen megírta ezt a darabot. Heddának hiába volt az apja magas rangú katonatiszt, nem örökölt tőle semmit. Valamiből viszont meg kellett élnie, és valahol laknia kellett az apja halála után, ezért hozzáment Tesmanhoz, aki biztonságos bázisnak tűnt. A darab elején látjuk, milyen kilátástalan helyzetben van, hogyan válik gonosszá, miként tesz tönkre embereket a saját tehetetlenségében. Nem tudjuk, mi történik vele, miért csinál borzasztó dolgokat, és miért kell ezeket megszenvednie. Az egyik pillanatban kedveljük, a másikban sajnáljuk, a harmadikban gyűlöljük. Nem egyszerű darab, sokan nem is tudják hova tenni. Ráadásul, mi nem az eredeti ibseni szöveggel játsszuk, hanem Patrick Marber átiratában, amitől lazább, könnyedebb. Mai a nyelvezete, még-sincsenek benne utalások a XXI. századra. Tulajdonképpen ez bármikor megtörténhetne. Van, akinek ez nem jön be, mások meg azt mondják, sosem gondolták, hogy szeretni fogják Ibsent.

Magyar Éva

Magyar Éva

Más az angol közönség, mint a magyar?

Az angolok csendesebbek, nevetnek persze, ha kell, de az előadás végén – akármennyire tetszett – csak kétszer hívnak ki meghajolni, néha egy-egy ember felállva tapsol. Ennyi idő alatt kell levenni, mennyire tetszett. Mindig mesélem: Magyarországon a tapsrend néha eltart 15 percig. Ugyanakkor a legismertebb angol filmrendező, a 73 éves Mike Leigh gratulált nekem. Elképesztő! Emlékezett arra, hogy 10 éve is látott itt. A közvetlensége az elfogadást is jelenti, bárkivel ugyanis nem beszélget el sem ő, sem olyan sztárszínészek, mint Andy Garfield vagy Tom Hiddleston, akiket most terjesztettek fel Oscarra. Illetve James Norton, aki nem annyira ismert, de csodálatos színész. Nagyon megdolgoztam ezért, és büszke vagyok rá. Pont ez az, amit az interjú elején beszéltünk: az ember dolgozik Angliában, a Nemzetiben, egy jó darabban fontos szerepet játszik, és ez egy szinttel megemeli. Vagy az, hogy Ruth Wilson elhív megnézni egy Pina Bausch-előadást, és ott is találkozunk olyan színészekkel, akik látták az előadásunkat. Máskor meg bemutat filmrendezőknek, mert értékeli a tudásom, és szeretne, hogy sokan megismerjenek.

A Facebook oldalára kiírta: a Hedda Gabler akkora siker, hogy megy a West Endre és a Broadwayre. Ehhez mi kell azon kívül, hogy jó legyen az előadás?

A Nemzetiben most meghosszabbították a szériát, március 6-án újrakezdünk, és március 21-ig játsszuk. A színház művészeti vezetője, Rufus Norris pár hónapja bejelentette a társulatnak, hogy érdeklődnek az előadás iránt, és elkezdték a tárgyalásokat. Aki megvenné a produkciót, szereti összekapcsolni a West Endet és a Broadwayt. A West End-előadás többet fizet, mert nagy színházban hetekig heti nyolc előadást kell nyomni. A produkció sztárjai és az ügynökeik viszont csak a Broadwayt akarják. A West End-sorozat több hónapos, kemény munka lenne, az idő alatt ők megcsinálnak egy filmet. Amúgy meg a Nemzeti a legjobb hely Londonban, a West Endhez tartozik és művész színház is.

Magyar Éva a Marlene c. önálló előadásában

Magyar Éva a Marlene c. önálló előadásában

Tudja, mi lesz a következő munkája?

Ezt óvatosan kell megkérdezni a színészektől. Akinek van, boldogan elmeséli, akinek nincs, bepánikol. Az ügynököm nem is keresett eddig munkát, korainak tartotta. A Broadway csak ősszel kezdődik, ha összejön, mert Ruth most forgatja a The Affair-sorozat következő részeit, Rafe pedig a Jurassic Park következő részében a főgonosz. Szóval mindketten foglaltak a nyáron. Március elején majd elkezdek castingokra járni.

Mi a fontosabb most, a színház vagy a film?

Szeretnék több filmet csinálni, úgy érzem, beleértem. Az arcom most elmegy idősnek és középkorúnak is. Tavaly francia, német, sőt még orosz akcentust is rátettem egy-egy kisebb filmszerepre. A moziban jelenleg több a lehetőségem, mert mindig kell egy boszorkány vagy kém, idős rokon, gonosz üzletasszony. Épp ma kaptam egy üzenetet, Jim Sturgessel forgathatok rövidfilmet, meghallgatás nélkül! Ahhoz, hogy nagyjátékfilmben nagy szerepet kapjak, ismertebbnek kell lennem. Igazság szerint szeretnék magyar filmekben dolgozni, mert rengeteg a jó magyar rendező, színész. Nemrég azt mondta egy casting director Londonban, látom, Éva maga dolgozott mozikban külföldön, külföldiekben Magyarországon, csak magyar filmben nem Magyarországon.

Magyar Éva és Ruth Wilson a Hedda Gabler a Londoni Nemzeti Színház előadásában

Nem kutatni akarok a zsebében, de már meg tud élni abból Londonban, hogy színész?

Most éppen igen, bár a színházi fizetés itt továbbra is nagyon kevés. Még akkor is, ha a Nemzetiben mindig rátesznek valamennyi pluszt. Ha forgatok, 10 nap alatt annyit keresek, mint egy három hónapos színházi előadássorozatnál.

Érezte a Brexit hatását?

Szerencsére nem, jó helyen lakom, jó közegben élek. A színházi világban mindenki azt gondolja, a Brexit hatalmas hiba volt. Ha Észak-Walesbe utaznék, ahol sokan szavaztak az EU-kilépésre, lehet, hogy vegzálnának. A britek állítólag nem gondolnak külföldinek. Úgy saccolják, valamelyik szülőm volt más nemzetiségű, talán spanyol vagy olasz… Egyébként írtam egy cikket arról, hogy az angol tévében milyen ritkán jelenik meg kelet-európai ember pozitív szerepben. Pedig, ha megnézzük az elmúlt száz évet, rengeteg magyar orvos, fizikus, író, művész költözött Nagy-Britanniába. Beszéltem tévés írókkal, azt mondták, ennek nincs kirekesztő vagy politikai oka, szimpla lustaság. Ha a főszereplő – mondjuk –magyar lenne, meg kéne magyarázni az okát. Egyszerűbb angolnak írni.

Magyar Éva

Amúgy, hogy ejtik a nevét?

Mivel sem a gy-t, sem az é-t nem tudják kiejteni az angolok, Eva Magiarnak hívnak, és így is mutatkozom be. Talán így megjegyzik.

Szerző: Szemere Katalin

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok