Budapesten a legendás berlini Varázsfuvola – Interjú Nánási Henrikkel

2017 március 19. vasárnap, 7:00

Nánási Henrik, a Berlini Komische Oper zenei vezetője egy operaelőadás és egy szimfonikus koncert keretében mutatja be együttesét a budapesti közönségnek. A magyar dirigens 2012-ben Barrie Kosky művészeti vezetővel kezdte meg munkáját abban az operaházban, mely a közös munka öt éve alatt a világ egyik legfigyelemreméltóbb dalszínházává nőtte ki magát. Nánási Henrikkel pályája alakulásáról, a Komische Operben eltöltött éveiről, és természetesen a budapesti előadásokról beszélgetett a BTF blog.

Nánási Henrik / Fotó: Gunnar Geller

Barrie Koskyval együtt kezdett a Komische Operben, mit jelentett ez az öt év?

Elmondhatatlanul sokat. Főzeneigazgatóként igen sok tapasztalatot gyűjtöttem, mind zenei, mind pedig emberi vonatkozásban. A Barrie Kosky-val való közös munka, aki egy rendkívül energikus és víziókkal teli rendező, hihetetlenül inspiráló. Azt gondolom, ez az öt év speciális időszak volt a Komische Oper történetében és nagyon örülök, hogy ilyen sikeres volt a színház az elmúlt években. Az, hogy telt házzal játszunk szinte minden előadást, nem magától értetődő, és ez nem volt mindig így az intézmény történetében.

Hogyan emlékszik vissza a 2012-es berlini premier fogadtatására? Gondolta volna, hogy egy legenda indul útjára?

Arra, hogy egy legendássá váló előadás fog születni, senki nem gondolt, abban viszont biztosak voltunk, hogy nem lesz közömbös a fogadtatás, hiszen annyira újszerű, speciális produkciót hoztunk létre. Valójában mindannyian úgy gondoltuk, hogy A varázsfuvola vagy hatalmas siker lesz, vagy hatalmas bukás. Szerencsére az előbbi vált valóra, a Komische Oper-beli produkció pedig elindult a saját megállíthatatlan útján és négy év alatt bejárta a fél világot.

Az előadásokra még a mai napig szinte lehetetlen bejutni, annak idején lefagyott a jegyrendszer, annyian akartak jegyhez jutni a premier után…

Igen, ez így van, a Komische Operben nemrég átléptük a produkció századik előadását és a mai napig telt házzal játsszuk.

Ha jól tudom, Ön is nemrég volt túl a századik Varázsfuvoláján. Nem unja még?

A varázsfuvola egy olyan csúcsa az operairodalomnak, amelyben folyamatosan új kincseket fedez fel az ember. Bár hozzáteszem: amikor az elmúlt hetekben tizenhétszer vezényeltem a művet a Párizsi Bastille Operában, a sorozat végén azért nem volt ellenemre egy rövid szünet.

Mindig együtt turnézik a Komische Oper produkciójával?

Természetesen sok elfoglaltságom miatt nem tudok minden alkalommal ott lenni, de több helyen is vezényeltem ezt az előadást, többek közt a barcelonai Liceu Operaházban.

…és most Budapesten. A Komische Operben ez az előadás volt a bemutatkozó premierje az intézmény zenei vezetőjeként, most pedig Budapesten is ezzel debütál operakarmesterként. Milyen érzés?

Véletlenek csodás egybeesése. A Varázsfuvola volt ugyanis életem legelső operavezénylése huszonéves karmesterként, majd ez a darab volt első Komische Oper-beli premierem, és most Budapesten is pont ezt a művet vezényelem első operaként. Emellett annak is nagyon örülök, hogy a berlini társulatot elvihetem Budapestre, ebbe a gyönyörű, kulturálisan oly izgalmas városba.

Nánási Henrik / Fotó © Jan Windszus Photography

Nánási Henrik / Fotó © Jan Windszus Photography

A varázsfuvolának gyakorlatilag nincsenek díszletei, kellékei és komolyabb jelmezei, mindezek kivetítésre kerülnek. A technika különlegessége, hogy a vetítés követi a vezénylési stílust, és nem fordítva. Hogyan képzeljük ezt el?

Azt elöljáróban tudni kell, hogy ezt a produkciót majdnem két hónapig próbáltuk, amely rendkívül hosszú idő egy operaprodukció esetében. A rendezés, a zenével szorosan összefonódva itt olyannyira milliméter pontosságúan betanított és beedzett folyamat, hogy a próbafolyamat végére teljes mértékben összenőtt a produkció zenei, rendezési és animációs része. Éppen ezért szinte alig érzékelhetőek, minimálisak a kilengések. Egy végtelenül precíz összeállítású produkcióról van szó, ahol semmit sem bíztunk a véletlenre, hiszen azzal akár dominóként dőlhetne össze az egész előadás. Alapvető kikötés volt részemről, hogy nem vezényelek egy computer mechanizmusára, így az animációkat az én zenei elképzeléseimhez igazították. Természetesen van néhány olyan rész is, ahol a kellő hatás érdekében az animációhoz igazítottam a zenét, például ilyen az előadás végén lepergő gyors képsorozat, mely gyakorlatilag összefoglalja a mű egészét.

A rendezés egy képi ötletparádé. Van kedvenc jelenete/karaktere?

Azt hiszem, rendkívül jól sikerült az Éj királynőjének második áriája, talán ez a kedvencem.

Az interjú folytatása, még több érdekesség és tartalom a btf.blog.hu oldalon!

 
 

Kapcsolódó anyagok