“A titok kell az életben” – Villáminterjú Mészöly Annával
Mészöly Anna Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea diákja a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Első külsős munkái közé tartozik az, hogy beugrott a Forte Társulat Bűn és bűnhődés című előadásába. Ennek kapcsán adott rövid interjút.

Pallag Márton és Mészöly Anna / Fotó: Dusa Gábor
Első külsős munkáid közé tartozik az, hogy beugrasz a Bűn és bűnhődésbe. Hogy érintett a felkérés? Milyen érzés kint lenni a Szkénében és a Radnóti Színházban, ahol gyakorlaton vagy?
Váratlanul ért Csaba hívása. Nagyon boldoggá tett. Bizalmat szavazott nekem, kíváncsi volt, és talán ez a legfontosabb. Azt hiszem azt szerette volna, hogy próbáljam ki magam, dolgozzak és azt élvezzem is. Már az is nagyon meghatározó volt számomra, amikor az egyetemen találkoztunk (a Roberto Zuccot rendezte az osztályunknak). Kizökkentett valamiből, amibe bele voltam ragadva és amin túl nem láttam magam. Felszabadító volt.

Mészöly Anna / Fotó: Dusa Gábor
Ráadásul nagyon jólesett az általa képviselt színpadi nyelvet kipróbálni, majd abból fogalmazni, abban a formában mozogni. Rám egyébként egy kép, egy fotó mindig nagy hatással tud lenni. Sokszor elmentem, gyűjtöm őket. Itt ez is megjelent: a képekben való fogalmazás. Az pedig, hogy egy kőszínházban, a Radnótiban és egy társulatban is kipróbálhatom magam nagy lehetőség. Felszabadító az egyetem i közegen túl látni és mozogni. Már vártam ezt az időszakot.

Földeáki Nóra, Mészöly Anna, Ballér Bianka / Fotó: Dusa Gábor
Milyen munka várt rád Horváth Csabánál? Dunya és Polja szerepe milyen jellegű kihívást jelent számodra? Mi az, ami megpróbál és mi az, amire hamar rátalálsz?
Különös dolog ez a beugrás. Egy már létező előadásba kell úgy illeszkedned, hogy ne csak másolj, hanem magadból indulj ki. Láttam előtte korábban a Bűn és bűnhődést a Szkénében, és felvételt is kaptunk róla. Megvolt a rendszere, aztán én következtem, aki azon belül mozog. Voltak félelmeim magammal kapcsolatban és nem is volt egyszerű próbákat egyeztetni, de végül megszületett. Egy nyitott, nagyon összetartó csapat segített a próbákon. Szeretet volt. Így fel lehet oldódni. Nem volt kellemetlen, ha valami nem sikerült elsőre.

Földeáki Nóra, Pallag Márton, Mészöly Anna / Fotó: Dusa Gábor
Szerintem Dunya nem egy egyértelmű alak. Ahogy az egész családra jellemző, ő is heves, hirtelen, harsány tud lenni bizonyos helyzetekben, máskor pedig inkább hallgat, keveset mond, magában tartja az érzelmeot. Egy érzékény, erős, és a maga módján felelősséget és áldozatot vállalni akaró fiatal nő. Ami számomra még nagyon izgalmas volt benne, hogy titka van. A titok kell az életben. Ami küzdelmem volt, az az, hogy a biztonság érdekében ne a magam számára ismert, többedjére használt eszközökhöz, megoldásokhoz nyúljak. Aztán meg úgy gondoltam a dologra, hogy ezt most csak én tudom megcsinálni, tessék!

Mészöly Anna és Andrássy Máté / Fotó: Dusa Gábor
Nemrég a Martfűi rém című filmben is dolgozhattál. Milyen emlékek fűződnek a forgatáshoz?
Leginkább képek maradtak meg. A búvárkodás, a hajnalodás, persze maga a jelenet is, az arcok, a partnerek, a gyár tömege, vizes árokba begurulni hullaként… Emlékszem, egyszer valamiért megállt az esőgép, erre Sopsits Árpád fogta a locsolócsövet és elkezdte felfelé spriccelni, hogy menjen tovább a munka, “itt az eső!”.
Színház.org

- Interaktív Móricz-kiállítás nyílt Leányfalun
- Merész és tragikus álmok
- Hatalmas értékű Rothko-kép cserélhet gazdát New Yorkban
- Elhunyt Fésűs Éva
- Az év zenei eseménye díjra jelölték a Fesztiválzenekar izlandi koncertjét
- Credo címmel mutatják be Juronics Tamás új előadását
- Először rendezik meg a Frankofón Jazz Fesztivált
- Régizenétől a kortárs művekig – #Papagenda
- Bohém Ragtime & Jazz Fesztivál 2019 – különszám
- Máté Bence képe is esélyes a World Press Photo díjra