Pályakezdők

“A titok kell az életben” – Villáminterjú Mészöly Annával

Mészöly Anna Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea diákja a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Első külsős munkái közé tartozik az, hogy beugrott a Forte Társulat Bűn és bűnhődés című előadásába. Ennek kapcsán adott rövid interjút.

Első külsős munkáid közé tartozik az, hogy beugrasz a Bűn és
bűnhődésbe. Hogy érintett a felkérés? Milyen érzés kint lenni a 
Szkénében és a Radnóti Színházban, ahol gyakorlaton vagy?

Váratlanul ért Csaba hívása. Nagyon boldoggá tett. Bizalmat szavazott nekem, kíváncsi volt, és talán ez a legfontosabb. Azt hiszem  azt szerette volna, hogy próbáljam ki magam, dolgozzak és azt élvezzem is. Már az is nagyon meghatározó volt számomra, amikor az egyetemen találkoztunk (a Roberto Zuccot rendezte az osztályunknak). Kizökkentett valamiből, amibe bele voltam ragadva és amin túl nem láttam magam.
Felszabadító volt.

Ráadásul nagyon jólesett az általa képviselt 
színpadi nyelvet kipróbálni, majd abból fogalmazni, abban a formában
 mozogni. Rám egyébként egy kép, egy fotó mindig nagy hatással tud 
lenni. Sokszor elmentem, gyűjtöm őket. Itt ez is megjelent: a 
képekben való fogalmazás.
 Az pedig, hogy egy kőszínházban, a Radnótiban és egy társulatban is
 kipróbálhatom magam nagy lehetőség. Felszabadító az egyetem i
közegen túl látni és mozogni. Már vártam ezt az időszakot.

Milyen munka várt rád Horváth Csabánál? Dunya és Polja szerepe milyen 
jellegű kihívást jelent számodra? Mi az, ami megpróbál és mi az, 
amire hamar rátalálsz?



Különös dolog ez a beugrás. Egy már létező előadásba kell úgy 
illeszkedned, hogy ne csak másolj, hanem magadból indulj ki. Láttam
 előtte korábban a Bűn és bűnhődést a Szkénében, és felvételt is kaptunk róla.
Megvolt a rendszere, aztán én következtem, aki azon belül mozog.
 Voltak félelmeim magammal kapcsolatban és nem is volt egyszerű 
próbákat egyeztetni, de végül megszületett. Egy nyitott, nagyon
összetartó csapat segített a próbákon. Szeretet volt. Így fel lehet 
oldódni. Nem volt kellemetlen, ha valami nem sikerült elsőre.

Szerintem Dunya nem egy egyértelmű alak. Ahogy az egész családra 
jellemző, ő is heves, hirtelen, harsány tud lenni bizonyos
 helyzetekben, máskor pedig inkább hallgat, keveset mond, magában 
tartja az érzelmeot. Egy érzékény, erős, és a maga módján felelősséget és áldozatot 
vállalni akaró fiatal nő. Ami számomra még nagyon izgalmas volt benne, hogy
 titka van. A titok kell az életben. 
Ami küzdelmem volt, az az, hogy a biztonság érdekében ne a magam
 számára ismert, többedjére használt eszközökhöz, megoldásokhoz
 nyúljak. Aztán meg úgy gondoltam a dologra, hogy ezt most csak én
 tudom megcsinálni, tessék!


Nemrég a Martfűi rém című filmben is dolgozhattál. Milyen emlékek fűződnek a forgatáshoz?

Leginkább képek maradtak meg. A búvárkodás, a hajnalodás, persze maga 
a jelenet is, az arcok, a partnerek, a gyár tömege, vizes árokba begurulni
 hullaként… Emlékszem, egyszer valamiért megállt az esőgép, erre Sopsits
 Árpád fogta a locsolócsövet és elkezdte felfelé spriccelni, hogy menjen 
tovább a munka, “itt az eső!”.

Színház.org