“Egy színházi ember soha semmit nem tudhat előre” – Interjú Ágoston Péterrel

2017 április 03. hétfő, 8:31

Április 1-én mutatták be a Pesti Magyar Színház és a Manna közös előadását, Slawomir Mrożek Egy nyári napját Járó Zsuzsa, Ágoston Péter és Mészáros Máté szereplésével a Pesti Magyar Színházban. A darab Balsik-jável, Ágoston Péterrel beszélgetett a Pótszékfoglaló az abszurdról, arányérzékről, szerethető darabokról és az önmagunkra ismerésről…

Mészáros Máté, Járó Zsuzsa, Ágoston Péter

Volt már váratlanul átrendeződő nyarad a színpadon kívül is.

Nem hogy a nyaraim, igazából minden napom így telik. Valamit reggel eltervezek, és azután rendszerint minden teljesen másként alakul. Tavaly például úgy tűnt, hogy az egész nyaram szabad lesz, aztán váratlanul mégis úgy alakult, hogy egyetlen egy szabadnapom se lett. Fehérváron dolgoztam az Anconai szerelmesekben, aztán a Köztársaságban Zsámbékon. Valójában persze ezen a téren nincs nagy különbség se nyáron, se télen. Egy ilyesmi abszurdban nehéz eltalálni az arányokat. Igazi agykattogás ez, és ennek meg is kell jelennie játék közben, mert ettől válik érdekessé az egész. Amikor először olvastam ezt a darabot, a hasamat fogtam a röhögéstől. Aztán teljesen lefagytam az egésznek a végkifejletétől – rögtön hatott rám. Természetesen egy egészen más dolog, hogy mindezt aztán hogyan tudod feltenni színpadra úgy, hogy hasson is a nézőre. Izgatott és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle… A nők és a férfiak viszonya ebben a darabban nagyon felkiáltójelesen és vaskosan van jelen– azt gondolom, ez mindig érdekes lehet.

…és pont annyira humoros is, mint egy Mrożek-vígjáték.

Azt azért nem mondanám… bár engem a változások, a hirtelen váltások sosem töltenek el gonddal, félelemmel – hozzászoktam már. Általában nehezen értik az emberek, ha a „holnapután találkozunk?”-ra visszakérdezek: „holnapután? Hát nem is élek addig!” Mert egy színházi ember soha semmit nem tudhat előre.

Ágoston Péter

Ez a Mrożek-darab hogy talált rád?

Mészáros Mátéval nagyon régóta szerettünk volna valami izgalmas előadást létrehozni. Először azt találtuk ki, hogy ketten csinálunk egy kétszemélyes darabot – ekkor még egy másik Mrożek-darabra, a Sztriptízre gondoltunk. Majd elmentünk a Színháztörténeti Intézetbe, és ráakadtunk az Egy nyári nap című Mrożek-színműre. Aztán elkezdtünk gondolkozni rajta. Egy pálinka mellett, nagyon ráncolt homlokkal kezdtük kérdezgetni egymást: ki legyen ez a nő? Na, ez egész mrożeki szituáció volt. Ám igazából már akkor szinte teljesen egyértelmű volt, hogy Járó Zsuzsira esik a választásunk. Szerettünk is volna vele együtt dolgozni, és – kár is lenne mást mondani – ez egész egyszerűen Zsuzsi szerepe!

Te nem jártál velük közös osztályba?

Amikor ők főiskolások voltak, akkor én még gyerek voltam Egerben. Az egri színházban kezdtem el gyerekként játszani, amikor ők a gyakorlatukat töltötték ott 2002-ben. 2008-ban fölvettek a Színművészetire, Novák Eszter-Selmeczi György zenés színész osztályába jártam, 2013-ban végeztem. Egy évet voltam Debrecenben, majd ide, a Magyar Színházba szerződtem. Amikor egy évvel ezelőtt elkezdtünk gondolkodni erről a darabról, akkor még szinte semmit sem tudtunk arról, hogy mégis hol, kivel és mikor csinálnánk meg. Aztán ahogy „kitaláltuk” a Zsuzsit, azt követően gondolkozni kezdtünk azon is, hogy ki rendezze meg ezt nekünk – mert egyszerre nem lehet rendezni és játszani is. Ő lett Cseh Judit. Fekete Györgyi, a díszlet- és jelmeztervezőnk – őt szintén Egerből ismerjük. Aztán mindez, mint amolyan rétestészta, nyúlt és növekedett – míg végül most szombaton itt a premier.

Mészáros Máté, Ágoston Péter

Mészáros Máté, Ágoston Péter

Annak idején Zsuzsa könnyen igent mondott a felkérésetekre?

Sőt, tulajdonképpen ő érezte azt, hogy ha mi ketten, Mátéval megcsináljuk ezt a darabot, akkor a női szerepet nem is játszhatná más, mint ő. Na jó, ez így persze csak vicc – ám igen, könnyen, örömmel rábólintott. Zsuzsa is vágyik olyan típusú munkákra, mint ez: egy elgondolkodtató, izgalmas, mély és filozofikus viszonyokból álló színdarabra.

Hogy érzed: általában mennyire szokták a nézők „jól venni” Mrożek abszurdját?

Vannak akik ismerik az abszurd műfajt – pláne Mrożeket -, így ők nyilván tudják, hogy mire jönnek. Akik viszont nem ismerik ezt a fajta abszurdot, és ők vannak többen… Őszintén? Nagyon jó kérdést tettél fel… Igazából jól kell játszani. Egy ilyesmi abszurdban nehéz eltalálni az arányokat. Igazi agykattogás ez, és ennek meg is kell jelennie játék közben, mert ettől válik érdekessé az egész. Amikor először olvastam ezt a darabot, a hasamat fogtam a röhögéstől. Aztán teljesen lefagytam az egésznek a végkifejletétől – rögtön hatott rám. Természetesen egy egészen más dolog, hogy mindezt aztán hogyan tudod feltenni színpadra úgy, hogy hasson is a nézőre. Izgatott és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle… A nők és a férfiak viszonya ebben a darabban nagyon felkiáltójelesen és vaskosan van jelen– azt gondolom, ez mindig érdekes lehet.

A teljes interjút itt olvashatja.