„Nem lehet egy életen keresztül titkolózni” – Interjú Thuróczy Szabolccsal

2017 április 04. kedd, 7:00

A Kihallgatás? című darab ősbemutatóját április 4-én tartják az Átrium Film-Színházban.

A hazugságok és igazságok körül forgó előadás a magyar kiszolgáltatottságról és a felszín alatt lappangó titkokról nyújt szórakoztató, mégis komoly látleletet.

A próbafolyamatról és a darab szimbolikájáról az orvosszakértőt alakító Thuróczy Szabolcsot kérdezte Dézsi Fruzsina.

Két helyen is próbáltál most egyszerre, a Szkénében a Szívszakadtigot, illetve az Átriumban a Kihallgatás?-t. Hogy tudtad összeegyeztetni ezt a két munkát?

A Pintér Béla-bemutatót valójában elhalasztottuk egy hónappal, eredetileg február végén lett volna a premier, és így nem is csúszott volna nagyon egybe a két próbafolyamat. Az idővel persze sakkozni kellett, de hála istennek sikerült úgy megoldanom a helyzetet, hogy ez ne menjen a felkészültség rovására. A Kihallgatás? számomra egy kisebb kabinetalakításra ad lehetőséget, ennél komolyabb munkát jelent a fiúk összjátéka. Egyébként Dömötör Tamással, a rendezővel már dolgoztam együtt 2010-ben A fajok eredetén, akkor ismertem meg az ő stílusát és jófajta őrültségét. Nagyon szeretem azt, ahogyan hozzááll egy-egy darabhoz, ezért is vállaltam el a felkérést.

Mohai Tamás, Thuróczy Szabolcs / Kihallgatás? / Átrium Film-Színház / Fotó: Hrotkó Bálint

Szerinted mitől tud igazán izgalmas lenni ez a krimi?
 
Ha jó a színészi játék, akkor minden izgalmas, legyen szó vígjátékról vagy drámai történésekről. Emellett a Kihallgatás? vizuális szinten is eltér a hagyományos formáktól, illetve arra törekszünk, hogy ne másoljunk valamiféle amerikai mintát, hanem ragadjuk meg a magyar valóságot, az igazán emberi dolgokat, mert így tudunk hatni a közönségre, nem pedig a sztereotipizálással.

Mi jelenti azt a bizonyos magyar valóságot ebben a történetben?

Az, hogy a két rendőr is éppolyan kiszolgáltatott, akárcsak a kihallgatott. Nincs nagy különbség a pozíciók között, az általam játszott orvosszakértő is többszörösen sérült ember, csak igyekszik ezt elleplezni. De ilyen minden karakter: azt kell mutatniuk, hogy erős férfiak, miközben a felszín alatt rendkívül sok gyengeség, titok, hazugság lappang. Minden olyan dolgot, amit az ember nem szeret bevallani magának, azt ebben a színdarabban be kell vallania.

Thuróczy Szabolcs / Kihallgatás? / Átrium Film-Színház / Fotó: Rick Zsófia

A színlap az előadást voltaképpen egy kérdéssorozattal mutatja be. Szerinted mik azok a kérdéskörök, amelyeket ténylegesen megbolygat a Kihallgatás?

Leginkább mégiscsak arról van szó, hogy ne ítéljünk elsőre. És ez nagyon fontos, mert soha nem tudhatjuk, hogy mi a mögöttes, és mi az, ami zavarba ejtő lehet. Egyszer mindenki sorra kerül ilyen szempontból, nem lehet egy életen keresztül titkolózni. Ha az ember folyamatosan maga előtt tolja a problémáit, akkor azok olyan mértékig felgyűlnek, hogy lehetetlen lesz elszámolni velük. Nem csak mások, hanem saját maga előtt is. Ha van rá lehetőség, akkor mindent meg kell beszélni, különben önemésztés vagy valamiféle tragédia lesz a következménye.

Ezek szerint a te karakterednek is megvan a maga drámája?

Természetesen. Ez az orvosszakértő is egy magányos ember, aki valaha a munkájának élt, de most már minden feladatot régi példákból rak össze, nehezen dolgozza fel azt, hogyha valami új impulzus vagy hatás éri. Elméletben az volna a jó, ha csupán a tényeknek hinne, de mivel a magyar társadalomban szocializálódott, így valószínűleg nem tud már semmiben sem objektív lenni, ez pedig elég sok mindent megkérdőjelez.

Molnár Gusztáv, Hevér Gábor, Mohai Tamás, Thuróczy Szabolcs / Kihallgatás? / Átrium Film-Színház / Fotó: Hrotkó Bálint

Molnár Gusztáv, Hevér Gábor, Mohai Tamás, Thuróczy Szabolcs / Kihallgatás? / Átrium Film-Színház / Fotó: Hrotkó Bálint

Említetted, hogy az előadás vizuálisan is izgalmas. A fekete-fehérség mit szimbolizál itt?
 
Azt, hogy senki  sem egyértelműen megítélhető. Nem csak fekete vagy fehér. Mindenkinek annyiféle árnyalata van, hogy a pontos meghatározás tulajdonképpen lehetetlen. Az embert komplexitásában ábrázolni a legnehezebb, nagyon jól kell ismerni az életet ahhoz, hogy ne csak egyetlen réteget mutassunk fel, mert senki sem egyértelműen jó vagy rossz, őszinte vagy hazug ember. Ilyen nincs. Összetettségében kell megjeleníteni a karaktereket, a szituációkat, mert ez teszi lehetővé az azonosulást a színész és a néző számára is.

Összességében mire számítson a közönség?

Arra, hogy ismét ki fog derülni: semmi sem az, aminek látszik. Ez nem klisé, tényleg így van. Pillanatokon belül bárki kiszolgáltatottá válhat. Éppen most jöttem haza Moszkvából, ott keményebbek a törvények, egészen hirtelen tűnnek el az emberek, mintha csak egy csikket dobtak volna el. Egy év múlva már senki nem emlékszik arra, hogy mi történt. Nálunk azért évekig lehet következmények nélkül törvényellenesen működni, de azért még így is bízom abban, hogy többnyire nem koholt vádak, hanem konkrét tények alapján születnek az ítéletek.

Szerző: Dézsi Fruzsina

Részletes információ az előadásról az Átrium oldalán található.

 
 

Kapcsolódó anyagok