“A színészeket szeretni kell” – Interjú Nyikolaj Koljada orosz drámaíróval

2017 április 05. szerda, 7:00

A Rivaldafény című tragikomédiáját mutatja be április 7-én a Csiky Gergely Színház. Az orosz drámaírót Bérczes László kérdezte.

Nikolaj Koljada

Nikolaj Koljada

Azt mondják, a kortárs drámaírók közül ön írta a legtöbb színdarabot. Hány darabot írt élete során és hány nyelvre fordították le?

Mintegy 120 darabot írtam, közülük körülbelül harmincat fordítottak le a világ különböző nyelveire. Nem tudom. Nem számoltam. Mire jó az nekem? Számos külföldi rendezésről az interneten keresztül szerzek tudomást vagy a bankkártyám révén, amikor megérkezik a jogdíj. 120 színmű, ez bizonyára soknak hangzik, de mindenkinek megvan a saját életritmusa. Gribojedov egész életében egyetlen darabot írt Az ész bajjal jár címmel, Lope de Vega vagy ezret, én pedig százhúszat. Gyakran hívnak az „urali Lope de Vegának”. Sok középszerű dolgot is írtam, de van azért néhány jó darabom. Összességében a világ különféle színházaiban 90 darabomat rendezték meg, azt hiszem.

Hunyadkürti György, Kalmár Tamás / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Hunyadkürti György, Kalmár Tamás / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

A drámaírói iskolája világszerte ismert. Hogyan működik?

A Jekatyerinburgi Állami Színházi Főiskolán tanítok már 25 éve, az „Irodalmi alkotás” című kurzust vezetem. Ezt a műhelyt én magam találtam ki. Nagyon fontos volt számomra, hogy a leendő drámaírók együtt tanuljanak a színészekkel és a rendezőkkel. Hogy párbeszédben legyenek egymással, járjanak próbákra és előadásokra és már fiatal koruktól kezdve tisztában legyenek azzal, mi az, hogy színház. Sajnos a drámaírók nálunk gyakran úgy írnak darabokat a színházak számára, hogy azt se tudják, melyik oldalról kell a színpadra lépni. Nem ismerik a színház törvényszerűségeit. A tanítás nálam elég egyszerűen zajlik: színműveket olvasunk és elemzünk. Sok tanítványt indítottam el. Nem csak Oroszországban ismerik őket, hanem az egész világon: Vaszilij Szigarjev, Jaroszlava Pulinovics, Oleg Bogajev, Irina Vaszkovszkaja, Anna Baturina és még sokan, sokan mások.

Kalmár Tamás, Hunyadkürti György, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Köles Ferenc, Hunyadkürti György, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Gyakran rendezi saját darabjait. Változik-e a szöveg a próbafolyamat során?

Soha. Épp ellenkezőleg, azt kérem a színészektől, hogy mindent szóról szóra mondjanak, ahogy a darabban le van írva, arra késztetem őket, hogy kapják el a mondatok zeneiségét.

Amikor mások rendezéseiben látja darabjait, mennyire tud nyitott és befogadó maradni? Fel szokott-e fedezni új dolgokat a saját darabjaiban?

Nem volt szerencsém az életben. Annak ellenére, hogy borzasztó sok előadást rendeztek és rendeznek most is a darabjaim alapján, nem emlékszem jó rendezésre. Csak a saját színházamban sikerült úgy kibontani a darabjaimat, ahogy kell. Az összes többinél az történik, hogy a rendező kitalál valamit, okosnak hiszi magát. a színészek meg úgy mondják a szöveget, ahogy jólesik. A legtöbbször ezek elég rosszak voltak.

Kalmár Tamás, Sarkadi Kiss János, Köles Ferenc, Hunyadkürti György, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Kalmár Tamás, Sarkadi Kiss János, Köles Ferenc, Hunyadkürti György, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Az Ön rendezésében a „Baba Chanel” két idős női szereplőjét férfiak játsszák, vagyis vegyes szereposztás alakult ki. Mi volt az oka ennek a megoldásnak?

Nagyon egyszerű. Mivel ez egy komédia, egy farce, úgy döntöttem, férfiaknak is adok női szerepet. Az emberek hadd nevessenek a nézőtéren. Az mindig vicces, amikor férfiak öltöznek be nőnek. Viszont ha nők öltöznek férfinak – az egyáltalán nem vicces. Nem tudom, miért.

Egyes más rendezésekben – a készülő kaposváriban is – a női szerepeket férfiak játsszák. Ezt elfogadja?

Nekem mindegy, őszintén szólva. A lényeg, hogy a közönségnek tetsszen.

Úgy gondolom, hogy a Baba Chanel (Kaposvárott: Rivaldafény) lényege hasonló Csehov Cseresnyéskert-jéhez: a múlt elvesztése fájdalmas és természetes – az új világ megjelenése pedig kegyetlen, de szintén természetes. Mit gondol erről?

Ezt a darabot én az öregségről és az élet tünékenységéről írtam. A történetben sok vicces dolog van, de a végén tulajdonképpen mindenkinek sírnia kell. Hamarosan mi mindannyian öregek és gyámoltalanok leszünk, mint ezek az öregasszonyok a darabomban. Persze nem igazán vágyunk erre. Élni szeretnénk, és nem vegetálni.

Sarkadi Kiss János, Kalmár Tamás, Köles Ferenc, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Sarkadi Kiss János, Kalmár Tamás, Köles Ferenc, Kovács Zsolt / Csiky Gergely Színház / A Chanel-lány / Fotó: Memlaur Imre

Most min dolgozik?

Most egy olyan darabot írok, aminek a címe: Mata Hari – szerelem. Ez majdhogynem olyan, mint a Baba Chanel, csak ebben hét öreg férfi szerepel. Nagyon vicces és nagyon szomorú darab lesz. Egyszerűen úgy alakult, hogy a Baba Chanel-t legalább száz színház színpadán rendezték meg Oroszországban és külföldön. Idős színésznők különböző színházakból írtak nekem leveleket és hálálkodtak, hogy öreg éveikre milyen ajándékot adtam nekik, micsoda szerepeket írtam nekik. Most pedig kedvem támadt megörvendeztetni az idős férfiszínészeket is. Hadd játsszanak ők is. Az orosz színházban rengeteg kiváló színész van. Nekem, mint drámaírónak, arra is kell gondolnom, hogy nagy és érdekes szerepeket írjak a színészek minden korosztályának. A színészeket szeretni kell.

Kérdezett: Bérczes László
Az interjút Kozma András fordította.