“Itt az ideje a felnőtt életnek” – Interjú Waskovics Andreával

2017 április 08. szombat, 7:00

Sokéves hagyomány, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színész hallgatóit bemutató portrésorozat készül. Idén a szinhaz.org ad helyet a beszélgetéseknek, amelyeket rendhagyó módon az egyetem negyedéves dramaturg hallgatói készítenek Kárpáti Péter szakmai irányítása mellett.

Fabacsovics Lili interjúja Waskovics Andrea végzős színészhallgatóval.

Waskovics Andrea / Fotó: Éder Vera

Miért dönt valaki úgy, hogy színésznő lesz?

Három éves korom óta jártunk a debreceni színházba a szüleimmel. Imádták az operákat, én meg otthon mindig lerajzoltam a ruhákat. Aztán mikor középiskolát kellett választani, akkor jött, hogy ott van Debrecenben az Ady. Sokáig vacilláltam, hogy az Ady vagy a Refi (a református gimnázium), ami amúgy a két véglet Debrecenben… Végül el is mentem felvételizni mind a két helyre. Aztán felvettek az Adyba, dráma tagozatra. Igazából itt tudtuk meg, hogy van olyan, hogy Színművészeti Egyetem. Aztán másodévben volt az, hogy már be mertem vallani, hogy igen, ezt akarom csinálni. Addig is ott volt, egy ilyen titkos álomként, de akkor mertem igazán magamnak is bevallani.

Más terved soha nem is volt?

Dehogynem. Egy időben fagyis akartam lenni. Sőt, kiskoromban volt, hogy apáca. De arról a szüleim lebeszéltek.

Vallási indíttatásból érdekelt vagy…

Mondhatjuk igen. 5 évesen valami elvarázsolt benne.

Galilei élete / Nemzeti Színház / Waskovics Andrea

Galilei élete / Nemzeti Színház / Waskovics Andrea

A Színműre rögtön felvettek?

Igen. Vagyis nem. Túljutottam az első- és másodrostán, harmadrostán megcsináltam az egy hetet – és nem mondták ki a nevemet. Viszont szóltak nekem meg két fiúnak, hogy másnap indul a báb harmadrosta és a bábos osztályfőnökök szeretnének megnézni minket. Semmi bábetűdöm nem volt, úgy mentem rostázni. Másnap volt egy óra, kérték, hogy mondjak el egy verset, Janka Barna meg adott nekem valamilyen kis oroszlán, nem is, ilyen kígyó plüss állatot és akkor azzal volt az első bábetűdöm. Megcsináltam az egy hetet, kimondták a nevem. Fölvettek. Gólyatábor előtt egy héttel csörgött a telefonom. Meczner János tanár úr az, augusztus 15-én (ami a szülinapom), hogy menjek fel Pestre, mert mindenképpen szeretne velem beszélni. Bemegyek, ott ül a Meczner tanár úr egyedül az igazgatói irodában, „még várunk egy picit valakire” mondja. És megjelenik Máté Gábor, leül velem szembe és azt mondja, hogy Andrea, hát az a helyzet, hogy az egyik lány elment Párizsba tanulni. Két lánnyal nem indíthatok osztályt, meg téged úgyis felvettek, és szimpatikus vagy – és megkérdezte, hogy átmennék-e. Én meg mondtam, hogy jó, akkor szeretnék egy nap gondolkodási időt kérni… Meczner tanár úr meg azt mondta, hogy gondold át, hogy miért jöttél ide, hogy mit szerettél volna először. Átmentem.

Tóth Ilonka / Nemzeti Színház / Waskovics Andrea, Bakos-Kiss Gábor

Tóth Ilonka / Nemzeti Színház / Waskovics Andrea, Bakos-Kiss Gábor

A színházi szerepek mellett játszottál az Aranyéletben is. Filmes, filmszínészi képzésetek mennyire volt?

Gothár Péterrel volt egy-két elméleti óránk, gyakorlati szinten pedig akkor, ha hívtak minket a filmesek itt az egyetemen. Ott két-három filmben benne voltam és azokból elég sokat lehetett tanulni.

Nem féltél?

De, nagyon. Egy meglévő karakter fiatal énjét kellett megmutatni. A stáb nagyon rendes és csodálatos volt.

A Nemzetiben is rögtön komoly feladatot kaptál. Játszottál már előtte olyan nagy színpadon?

Nem. Illetve a Csokonai Színházban, Debrecenben statisztáltam a Valahol Európában, de sokszor anya se vett észre…

A Nyilas Mihály-affér / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

A Nyilas Mihály-affér / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

 

Játszol még a Galileiben és a Tóth Ilonka címszerepét.

Mindegyik nagyon más. A Galileit nagyon szerettem csinálni, meg hát Törőcsik Mari a végén… Mindig a takarásból nézem azt a jelenetet. Ő az idős Galilei és hát az… Zseniális. A Tóth Ilonka egy teljesen más munkafolyamat volt. Mielőtt elkezdődtek a próbák, már kaptam anyagokat, olvasnivalókat és hallgathattam a darabban résztvevő idősebb színészek saját történeteit ’56-ról. Ezáltal sokkal közelebb kerülhettem az akkori eseményekhez – lelkileg megviselő próbafolyamat volt.

Mi volt az első szereped?

Mármint még a Színmű előtt? Hú… Az első azt hiszem Renátó darabjában, az Alteregóban. A lány.

Akkor ez a munkakapcsolat jó régre nyúlik vissza. Tíz év?

Á, nem, nem tíz. Várjunk… Na jó, kilenc.

Kitagadottak / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

Kitagadottak / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

Az Utolsó estémet kis térben, kis közönség előtt játsszátok, míg a Nemzetiben ott a hatalmas színpad, a nagy nézőtér…

Mi az Adyban pincében dolgoztunk és nekem a szívemhez nőtt ez a pincében dolgozunk dolog… A mai napig szeretem azt a lyukat ott lent, ahol az Utolsó estémet játsszuk. Megvan az a hátrányom, hogy szeretek halkabban beszélni – vagyis ami a pincében jó beszédhangerő, az a nagyszínpadon suttogás. Meg kellett tanulni ott is beszélni. Amikor vége az előadásnak, lemegy a fény és veled szemben felkapcsolódnak a nézőtéri fények, az nagyon szép.

Többen is jöttetek az Adyból…

Igen, öten vagyunk az osztályból.

A tavasz ébredése / Figeczky Bence és Waskovics Andrea

A tavasz ébredése / Figeczky Bence és Waskovics Andrea

Nem hiányzik, hogy vidéken is kipróbáld magad?

Keszég László rendezett egy vizsgát az osztályunknak abban hatan voltunk benne. Ebből öt embert lehívott Szegedre. Belevágunk.

Szegeden voltál már?

Lementünk együtt. Ezen kívül egyszer voltam, voltunk az osztálytársaimmal, mikor bekerültünk a Szegedi Szabadtéri egy előadásába. Vidnyánszky Attila rendezte Az ember tragédiáját és abban statisztáltunk. Anya ott se vett észre… nagyon sokan voltunk. Kiderült, hogy amúgy Figeczky Bence osztálytársam is benne volt, csak akkor még nem ismertük egymást.

Az osztályfőnökeid is támogatták a választásodat?

Igen.

Férfiak, nők és férfiak / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

Férfiak, nők és férfiak / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

 

Mondtad, hogy kiskorodban a szüleid arról lebeszéltek, hogy apácának menj. A színésznőről nem próbáltak?

Dehogynem. Az elején féltek tőle. Nem akarták. De aztán most meg úgy támogatnak, mint tényleg, senki más.

Az öt év alatt gondolom azért voltak nehezebb pillanatok.

Voltak. Elsőben nem kaptam kolit. A Kazinczy utcában egy színészotthonban laktam egyedül. Zárható volt a szobám ajtaja, és mindig be is zártam. Nem tudtam, hogy vannak a koliban ilyen bulik. Mindig hazamentem este tízkor, és gyakoroltam otthon a jeleneteket magamban, meg tanultam a szövegeket. És akkor első után jött, hogy hoppá, itt vannak ilyen kis bulik. Az osztály meg… Szerintem egy nagyon jó osztály vagyunk, szeretjük egymást és bármilyen veszekedések is voltak, dolgozni mindig tudtunk együtt.

Válogatás / Ódry Színpad / Waskovics Andrea

Válogatás / Ódry Színpad / Osváth Judit, Gyöngyösi Zoltán, Waskovics Andrea, Papp Endre

Volt kedvenc vizsgaelőadásod? Vagy amiből a legtöbbet tanultál?

Sirály, A Nyilas Mihály affér, Kitagadottak és a Válogatás.

Álomszerep?

Szélsőséges, meggyötört, bolond, szerelmes, erős…

És hogy állsz azzal, hogy a végéhez közeleg ez az öt év? Várod már?

Mikor, hogy, napról-napra változik. Azt érzem, hogy ha innen kimegyünk, akkor már elkezdődnek ezek a felnőtt dolgok, a felnőtt élet. Be kell lássam, itt az ideje.

Szerző: Fabacsovics Lili

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok