„Ha nincs férfienergia a színpadon, mindig hiányérzetem van!”

Interjú Major Melindával
2017 április 18. kedd, 7:05

A Jászai Mari Színház Nyolc nő című bűnügyi komédiájának bemutatója kapcsán Major Melindával készült beszélgetés.

Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

AJÁNLÓ A DARAB ELÉ:

Adott egy francia hegyi kastély és a benne élők: egy nagymama, egy anya, egy nagynéni, egy sógornő, két lánygyermek és két alkalmazott: csupa nő. És persze a férfi, aki férj, apa és szerető egy személyben. Ő az, aki karácsony reggelén már nem kel ki ágyából: hátából egy kés áll ki. Adott tehát egy hulla és nyolc lehetséges gyilkos. Megannyi indíték a gyilkosságra. A nyolc nő nyomozni kezd, és számtalan titok lepleződik le. És a bűnjelek egyre csak szaporodnak: egy elvágott telefonvezeték, két elnémított kutya, egy váratlanul előkerülő pisztoly, ami ha már előkerült, annak rendje és módja szerint el is dördül. De lesz-e több áldozat?

Adott tehát egy népszerű szerző, aki a még nálánál is népszerűbb Agatha Christie méltó tanítványa. Adott egy darab, ami krimi is, vígjáték is egyben, sőt még zenés film is készült belőle 2002-ben, szinte az összes francia sztárszínésznőt felvonultatva. Minden adott tehát egy sikeres bemutatóhoz Tatabányán, 2017-ben.

A premierre Guelmino Sándor rendezésében került sor április 8-án. A produkciót április 21-én, pénteken láthatjuk legközelebb.

Egri Márta és Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Egri Márta és Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

INTERJÚ:

A Jászai Mari Színház az elmúlt évadokban két olyan darabot is műsorára tűzött, amiben csak színésznők játszanak: az Acélmagnóliák és a Mikve után most itt a harmadik, a Nyolc nő. Mindhárom előadásban játszott, illetve játszik. Szokás ezeket a darabokat „női darabként” aposztrofálni. Mit gondol erről?

Ezek az előadások számomra többek között attól női darabok, hogy nincs jelen bennük férfi szereplő és azt kell, mondjam, bármilyen remek színművekről, vígjátékokról, a Nyolc nő esetén bűnügyi komédiáról beszélünk, ha nincs jelen férfienergia a színpadon, mindig hiányérzetem van! Az, hogy ezekben az előadásokban a női sorsokat csak a nők véleményén keresztül ismerjük meg, hogy csak a nők perspektívájából láthatjuk ezeket az életeket, számomra ellenpólus nélküli. Mert miközben a testvéremről, a szeretőmről, a férjemről vagy éppen az otthon történtekről mesélek, a Mikvében egész pontosan arról, hogyan ver naponta az uram a vasalóval, hogyan terrorizálja a gyerekemet, színésznőként éppen azt a feszültséget hiányolom, amit a férfi jelenléte okozhatna a színpadon. Ehelyett csak beszélni tudunk minderről. Az ilyen típusú színdarab ettől persze nem kevesebb, de egészen más eszközökkel kell megteremteni azokat a drámai vagy éppen vígjátéki pillanatokat, amiben a férfi „csak” beírva van jelen. Akkor fogalmazódtak meg bennem először ezek a gondolatok, amikor néhány évvel ezelőtt az Acélmagnóliákat próbáltuk és én voltam az a karakter – a fodrászat tulajdonosnője -, aki folyamatosan kérdezgette a többi szereplőt: „Mi történt veled?”, „Mesélj, mi volt otthon?”, „Hol vetted ezt a csinos ruhát?”. Rá kellett jönnöm – amellett persze, hogy ennek a nőnek is volt saját története – ő volt a darab mozgatórugója. Ha nem lett volna ez a szerep, a többiek egymástól függetlenül monologizáltak volna. Kellett egy olyan unterman, aki felteszi ezeket a kérdéseket és ezen keresztül megteremti annak a lehetőségét, hogy az adott szituáció megszülethessen. Be kell, valljam, egy ideig nem értettem, miért unatkozom a próbákon, miért olyan nehéz megjegyeznem a szövegemet, a feltett kérdéseket. Aztán rájöttem, igencsak nehéz úgy eljátszani ezt a történetet, hogy csak mesélünk arról, ami történt, ráadásul úgy, hogy jelenlétüket tekintve a férfiak kimaradnak mindebből. A nézők szerencsére nagyon szerették ezt az előadást, hiszen az ilyen típusú női darab különlegesség is egyben, egészen más szövet, mint a férfi-női jelenlét a színpadon.

Pilnay Sára, Csarnóy Zsuzsanna, Szabó Emília / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Pilnay Sára, Csarnóy Zsuzsanna, Szabó Emília / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

A közönség körében, ahogyan Ön is utalt rá az Acélmagnóliák kapcsán, ezek az előadások általában a zajos sikerek közé tartoznak. Van ennek valami titka?

Azt hiszem azért, mert a nézők nagyon hálásak, amiért egy csomó dolgot ki merünk mondani helyettük a színpadon. Érdekes módon a férfiak ugyan úgy rácsodálkoznak, sírnak, nevetnek ezeken a szituációkon, mint a nők. Annak ellenére, hogy ezekben a darabokban a nők szemszögéből látunk mindent, a másik oldalról azért a férfiak is pontosan ismerik ezeket a történeteket, hiszen éppúgy részesei, mint a másik nem. Azok a helyzetek, amikről az életben nem is olyan kellemes nyíltan beszélni, egy előadáson keresztül felszabadítanak valamit a nézőkben, függetlenül attól, hogy férfi vagy nő az illető. És a sikerhez ez nagymértékben hozzájárul.

Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Major Melinda / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Ezeknek a színpadi sikereknek többek között az is sajátja, hogy előbb utóbb a filmvásznon is feltűnnek. Mennyiben határozza meg a szerepre való felkészülés folyamatát ez a tény?

Jó néhány olyan szerepet játszottam eddigi pályám során, aminek volt, egész pontosan lehetett volna számomra ilyen forma előzménye. Csak ami a Jászai Mari Színházzal kapcsolatban az eszembe jut: az Acélmagnóliák mellett Az öldöklés istene, a Rokonok, az Édes Anna, a Légy jó mindhalálig, a Portugál és most a Nyolc nő. Egytől egyig komoly sikert értek el filmen is. Azért használtam az imént a „lehetett volna” kifejezést, mert a szerepeim kapcsán sem filmes, sem egyéb ilyen jellegű előzménnyel – korábbi nagysikerű előadással, egy kolléga kiemelkedő alakításával abban a szerepben, amire éppen készülök – soha nem foglalkozom. Elképzelhető, hogy láttam korábban a filmet, megnéztem az előadást, lehet, hogy nagyon tetszett, mély benyomást tett rám, de a szerepemre való felkészülés során nem kutatom ezeket az előzményeket és igyekszem elengedni a korábbi élményeimet is, egyszerűen nem törődöm velük, nem hagyom, hogy befolyásoljanak. Nem célom, hogy valamihez vagy valakihez képest kezdjek el foglalkozni egy figurával. Csak akkor tudom igazán jól megoldani a szerepeimet, ha tiszta lappal indulok azon az úton, amit a próbafolyamat során be kell járnom. Ugyan ez a magyarázata egyébként annak is, hogy már nem tanulom meg előre a szövegemet.

Pilnay Sára, Csarnóy Zsuzsanna, Major Melinda, Bakonyi Csilla / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Pilnay Sára, Csarnóy Zsuzsanna, Major Melinda, Bakonyi Csilla / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

A pályám első felében mindig ezt csináltam, de rá kellett jönnöm, csak megzavar. Mert miközben tanultam, minden egyes szóhoz, kimondott mondathoz elkezdtem kötni a saját gondolataimat, anélkül, hogy tudtam volna, mit akar a rendező. Amikor egyedül kezdtem el foglalkozni egy szöveggel, óhatatlanul olyan dolgokra asszociáltam, amelyek a felkészülés ezen fázisában még feleslegesek. Lényegében egyedül, próba nélkül rögzítettem hangsúlyokat, jelentéseket, aminek a későbbi megváltoztatása hatalmas energiákat igényelt és ettől sokszor begörcsöltem. Mert, ha a rendező bármilyen, az én korábbi gondolataimtól eltérő megoldást szeretett volna látni és az ütközött az elképzeléseimmel, csak megzavart, ez pedig egy próbafolyamat elején nem fordulhat elő. Akkor, amikor még csak a rendező látja egyben, hogy mit szeretne, az ilyen típusú ellentétek feleslegesek. Később, amikor már pontosan értem, mit miért mondok, akkor tanulom meg a szöveget és kezdek el esetleg vitatkozni a rendezővel a megoldást illetően. Ha tehát nem foglalkozom semmilyen korábbi filmes vagy színpadi élménnyel, ha ezek alapján nem kezdek el egyedül gondolkodni, sokkal szabadabban tudok dolgozni később.

Major Melinda, Bakonyi Csilla / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Major Melinda, Bakonyi Csilla / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Ezek szerint Pierrette megformálása kapcsán sem foglalkozott a szerep „előéletével”. Milyennek gondolja a nyolc nő történetébe utolsóként betoppanó hölgyet?

Belép a villába, ahol történt egy gyilkosság, jelesül valaki megölte a bátyját. Ott az összes rokon, a szolgálók, szembesül azzal a gazdagsággal, amiben ezek az emberek élnek. Mindeközben elég gyorsan rájön, hogy mindenkinek van valami takargatnivalója és hogy ha kicsit megkapargatja a felszínt, semmivel sem rosszabb ember, mint a rokonai, akik egyébként szívből lenézik őt. Kicsit olyan egyébként ez a darab, mint egy ünnepi vacsora, amire egy évben egyszer összejön a család, aztán történik valami apróság, amitől mintha bomba robbant volna egy pillanat alatt felborul az egyensúly. És ebben a szituációban Pierrette kicsit elveszett figura. Ezt pedig hihetetlen magabiztossággal, férfifaló természetének és fölényének hangsúlyozásával próbálja palástolni, ami természetesen csak védekezés. Azt hiszem, mindannyian sok ilyen embert láttunk már az életben. Pierrette tipikusan az a fajta nő, aki mások visszaigazolásában látja bizonyítva azt, hogy létezik. Vágyik az elismerésre, elegánsan öltözik, pasizik és az a dicséret, miszerint ő egy nőies nő, már kicsit enyhít azon a terhen, hogy lényegében nem vitte semmire az életben, hogy a családja semmibe veszi, hogy ennyi idős korára sem tudott férjhez menni, hogy nem szült gyereket. Rengeteg kudarcot megélt, elveszett nő, akiben önvédelemből kialakult egyfajta magabiztosság, amire azért van szüksége, hogy el ne sodorja az élet.

Szabó Emília, Bakonyi Csilla, Pilnay Sára / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Szabó Emília, Bakonyi Csilla, Pilnay Sára / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Az imént említette, hogy az ilyen típusú előadások felszabadítanak valamit a nézőben. Mit gondol, mit visz haza magával a közönség a Nyolc nőt követően?

Azt hiszem, a nők valamivel többet kaphatnak ettől az előadástól, annyira sokféle személyiség, ráadásul annyira kendőzetlenül jelenik meg, ha úgy tetszik, lepleződik le ebben a darabban. Ne felejtsük el, hogy egy családról, azon belül is nagyon erős karakterekről, anyákról, nagymamáról, lányokról, testvérekről és a velük élő személyzetről beszélünk. Nem lesz olyan nő a nézőtéren, aki – ha csak részben is – ne ismerne magára valamelyik figurában és azt gondolom, senki sem menekülhet majd az azonosulás, az önfelismerés elől. Ez pedig a nőket bizonyára jobban megérinti, még akkor is, ha mindaz, ami a színpadon zajlik, látszólag csak egy-egy poén forrásául szolgál. A férfiak viszont inkább megkönnyebbülnek, ha megnézik a Nyolc nőt, az ő számukra elsősorban „csak” szórakoztató lesz ez az előadás, mert kívülről látnak majd egy történetet, amitől sokkal könnyebben függetleníthetik magukat, mint a nők. Azt hiszem, a férfiak felelőssége ezzel a sztorival kapcsolatban kisebb, ők gondtalanabbul állhatnak majd fel az előadás után a székekből.

Pilnay Sára, Egri Kati, Egri Márta, Bakonyi Csilla, Csarnóy Zsuzsanna, Kovács Vanda, Szabó Emília / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Pilnay Sára, Egri Kati, Egri Márta, Bakonyi Csilla, Csarnóy Zsuzsanna, Kovács Vanda, Szabó Emília / Nyolc nő, Jászai Mari Színház / Fotó: Prokl Violetta

Amit mond a hölgy nézőkkel kapcsolatban, elég komolyan hangzik…

Félreértés ne essék, műfaját tekintve bűnügyi komédiáról beszélünk, ne drámára készüljenek azok, akik megnézik az előadást! De azért nem hagynám figyelmen kívül annak a lehetőségét sem, hogy bizonyos pontokon magukra ismerhetnek a nézők. És bár nem szeretném elárulni, hogyan oldottuk meg a történet végét, azt gondolom, ez sem feltétlenül egy könnyed vígjátéki befejezés. Ha a nézők nevetnek majd az előadáson, közben folyamatosan nyomoznak velünk, ugyanakkor a humor mögött azért megértik azt, amiről ez a darab valójában szól, számomra teljes lesz a siker. Ennél mi, „Nyolc nők” nem kívánhatunk többet!

Szerző: Gyenge Balázs

Színház.org

 
 

Kapcsolódó anyagok