“Az önmagát feltaláló új intézmény érdekel” – Villáminterjú Göttinger Pállal

2017 május 02. kedd, 9:11

A Terminál Workhouse társulatánk tagjai és alkotótársai a csapat Facebook oldalán mutatkoznak be. 

Göttinger Pál rendezővel, a nyíregyházi színház főrendezőjével a sorozat részeként készült villáminterjú.

Színész-rendező?

Göttinger Pál: Rendező. Az a hivatásom, a tanult szakmám és a foglalkozásom is. A színészet egy kisebb-nagyobb rendszerességgel bekövetkező mulatságos félreértés csak. (Majd egyszer kipuffogom magunk között magamat azon, hogy ha egy színész rendezni kezd, az teljesen magától értetődik, egyébként számomra is, de ha egy rendező játszik, mindenkinek felszalad a szemöldöke. De mondom, ez puffogás lenne csak, nem igazán fontos kérdés. Szeretek játszani, és el is boldogulok bizonyos feladványokkal, de azért a színészet mindig az marad nekem, ami most is: tanulmányi kirándulás.)

Göttinger Pál / Fotó: Tóth Balázs

Göttinger Pál / Fotó: Tóth Balázs

Rendezőként a próbafolyamat melyik részét kedveled leginkább?

Göttinger Pál: A második-harmadik hetet. Amikor már nem a kezdeti tapogatózás van, de még nem kell félni, hogy véletlenül készen lesz. Simán csak be lehet menni, és dolgozni.

Mi az eddigi legfontosabb cselekedeted?

Göttinger Pál: Elvettem feleségül a feleségemet, Grisnik Petra színésznőt. Abszolúte semmi fontosabb nem történt velem eddig, persze még remélhetőleg sok van hátra.

Te és a Terminál?

Göttinger Pál: Alkotóként távol vagyok a Termináltól, már úgy csapódtam oda eleve, hogy ez még egy ideig így is lesz. Az önmagát feltaláló új intézmény érdekel az egészben, ahogy a körülöttünk lassan erodálódó színházi struktúra háta mögött egy közös akarás mentén szövetkező fiatal színházi emberek feltalálják a semmiből azt a formát, amiben működni tudnak. Lassan megy, nem mondom, de hát nem sietünk sehova. És öt-tíz-húsz-harminc év múlva is élni fogunk még – elemi érdekünk, hogy értsünk az intézményesüléshez, mert ezt nem tanítják meg az iskolában. És egyébként idekinn se. Fel kell találni tulajdonképp a semmiből. Izgalmas dolog. Mivel én kezelem a netes cuccokat, ezt a kis intézménnyé válást, a belső-külső kommunikációt mind közelről látom, még ha nem is nagyon beszélek bele. De nem is lustálkodom: idén elszerződtem Nyíregyházára főrendezőnek, szóval a kőszínházi terepen is nagyon komoly tanulmányokat végzek közben ezekben az években. Azalatt a Terminál is tanul, nemesedik, dörzsöltebbé válik. Alig várom, hogy a két szál, kétféle tudás, kétféle begyűlt vastartalék összeérjen majd valamikor. És akkor csinálhassunk egy olyan színházat, amilyet eleve szerettünk volna.

A legszebb kép?

George Bellows: Men of the Docks (1912)

Forrás: www.terminalworkhouse.hu

A sorozatot ITT KÖVETHETIK.

 
 

Kapcsolódó anyagok