Interjú Horváth Márkkal

“A bábnak filozófiája és képzőművészete is van”
2017 május 02. kedd, 7:00

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen több mint húsz éve folyik bábos oktatás. Idén immár az ötödik bábszínész osztály végez. Bemutatjuk Meczner János és Tengely Gábor növendékeit.

Horváth Márk bábszínészként és bábtervezőként egyaránt dolgozik a győri Vaskakas Bábszínházban, ahol gyakorlati idejét tölti. Itt mutatta be szóló vizsgáját A pilóta, aki elrepült… címmel, fellép a Pinokkióban, tervezte az Izeg-mozog díszleteit, május 21-én pedig a Király Kis Miklós mesejáték főszerepében láthatja a közönség. Ő a díszlettervezője és kivitelezője osztálytársa, Nagy Petra Manógyár című szóló darabjának, aminek premierjére a Színház- és Filmművészeti Egyetem Monomaraton fesztiválján kerül sor, május 9-én. Játszik a Trafó nagysikerű Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk című előadásában, mellyel június elején a POSZT-on vendégszerepelnek. Június 17-én a Madách Színház Shakespeare fesztiválján a Makrancos Kata gyermekeknek szóló mese változatában színészként és szcenikusként, tervezőként vesz részt.

Horváth Márk / Fotó: Éder Vera

Horváth Márk / Fotó: Éder Vera

Mikor jutott eszedbe, hogy színházzal, színészettel akarsz foglalkozni?

Gyerekkoromban nagyon sok minden szerettem volna lenni. Leginkább buszsofőr. Nagyapám is az volt. Lehettem vagy négy éves, amikor csináltam magamnak banános kartonból egy buszt és abban száguldoztam. Később magyartanár és rajztanár akartam lenni. Valamikor a gimnáziumban, amikor elkezdtem színjátszó körbe járni, körvonalazódott bennem, hogy akár színész is lehetnék. Épp amikor bekerültem a nagykanizsai piarista gimnáziumba, jött egy magyar tanárnő, Kereszty Ágnes, aki elindította a dráma szakkört. Aztán egy évre rá egy drámatagozatos osztály is indult vele és Mihály Péter zalaegerszegi színésszel. Kelemen Márta is tanított nekünk beszédtechnikát. Ők lettek az én drámatanáraim és a felkészítőim a különböző versenyekre, sőt az egyetemre is.

Mi tetszett a színjátszó körben?

Elsősorban a közösség, az a fajta közös munka, aminek eredményeként előadásokat hoztunk létre. Egészen más idegállapot, egy sokkal komplexebb dolog volt ez, mint amit korábban versmondó fiúként megtapasztaltam.

Csak a Színművészetire jelentkeztél?

Megjelöltem mind a Pázmány, mind az ELTE bölcsész karát, ha nem jönne össze a Színmű. Máté Gábor indította a pózai osztályt, eljutottam a harmadrostáig, de végül nem vett fel, viszont a párhuzamosan induló bábszak vezetői elhívtak, hogy menjek el az ő felvételijük utolsó fordulójára. Semmit nem tudtam a bábozásról. Bementem első nap, néztem a többiek jeleneteit, és rájöttem, hogy ez nem lehet rossz dolog. Azt kértem, hadd utazzak haza tiszta holmiért, mert csak egy hétre való ruhát hoztam magammal. Otthon kinyitottam a szekrényemet, amiben a barkácsolós dolgaim voltak, és eldöntöttem, hogy magamnak fogok bábokat készíteni. Parafa dugóból csináltam egy kis emberkét, egy zsinóros marionett figurát. Azzal adtam aztán elő a saját etűdömet, amiben a figura leugrik az asztal széléről és meghal.

 

Ludas Matyi / Ciróka Bábszínház

Ludas Matyi / Ciróka Bábszínház

Hogy látod, mi lehetett az oka annak, hogy a prózai szakra nem, a bábra viszont felvettek?

Tengely Gábor, az egyik osztályfőnököm azt mondta, hogy amikor nézte a felvételimet Máté Gábornál, azt látta, hogy egy plexi fal van előttem és azon semmi nem megy át, mégis volt bennem valami érdekes, ami miatt ők úgy gondolták, adnak nekem egy esélyt. Eleve be voltam tojva, az együttélés egész hetében frusztrált, hogy huszonnégyünkből legalább tizenketten ismerték egymást, nekem viszont mindenki idegen volt. Nem is nagyon volt jelenetem, hiszen szinte valamennyien azzal dolgoztak, akit már ismertek. A bábos rostán viszont szélesebb volt a merítés, sokfelől érkeztek a jelentkezők, így sok etűdbe hívtak dolgozni. Sokkal lazább és magabiztosabb voltam azon a felvételin, nyilván ehhez az is hozzátett, hogy az esélytelenek nyugalmával vágtam neki.

Az nem jutott eszedbe, hogy ne menj el a báb felvételire, hanem egy év múlva újra jelentkezz prózai szakra?

De igen, felmerült, de az egyhetes együttélés alatt valami megváltozott bennem, rádöbbentem, hogy a báb egy izgalmas kifejezési forma és sokkal több van benne, mint amit gondoltam.

Mit láttál meg benne?

Egy másfajta létezést, amit még sosem próbáltam. Az volt a legnagyobb csoda, amikor ezek a tárgyak élni és közölni kezdtek valamit az önmaguk jelentésén túl. Amikor erre rájöttem, elkezdtem beleszeretni a műfajba és elgondolkozni azon, mit lehetne még beletenni ebbe, mire képes még egy tárgy. A tárgy alatt természetesen akár egy asztalt, akár egy figurális bábot értek.

Értem, hogyan lesz egyedi, ahogy megmozdítasz, mondjuk egy poharat, de a marionettben vagy a bunrakuban hol az egyediség?

Mondjuk, húszévnyi gyakorlás kell hozzá. A marionett talán a legnehezebb technika. Amikor már rutinszerűen fogod és mozgatod a zsinórokat, onnantól beszélhetünk arról, hogy elindulsz azon az úton, ahol már az egyéniség is meg tud jelenni. Az eredeti bunrakut három ember mozgatja. Hierarchiára épül a mozgatása: fej, törzs, láb, de közben egyik sem kevésbé fontos a másiknál. Ezt a közös gondolkodást, maximális egymásra figyelést kell megtanulni, kigyakorolni. Iszonyú kemény munka és nagyfokú fegyelmezettség kell hozzá. Érteni kell egymást, különben kettészakad a figura a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Nagy valószínűséggel egyébként olyan stílusa lesz a bábnak, amilyen a fej mozgatójáé.

Kukurikú ifiúr / Ódry Színpad / Horváth Márk

Kukurikú ifiúr / Ódry Színpad / Horváth Márk

Nem csak bábozol, hanem tervezel és kivitelezel is bábokat.

Visszakanyarodva arra a kérdésedre, hogy mi fogott meg a bábban, ez is megfogott. Az, hogy nem csak egy megfoghatatlan lelki filozófiája, hanem képzőművészete is van. A megszülető bábfigura egy kézzelfogható dolog, ami művészi értéket képviselhet. Szeretnék ezzel foglalkozni. Sokan óvtak attól, hogy színész legyek, mert nem lehet vele jól keresni, de ha már mindenképp az leszek, legyen mellette egy másik foglalkozásom is, tanácsolták. Most megvan az életemben ez a két dolog és mindkettő igen közel áll a szívemhez. Először Dékány Barnabásnak csináltam bábukat. Novák Eszterrel volt egy vizsgájuk, ahol Brecht dalokat énekeltek. Eszter tanácsolta Barninak, hogy a dalt bábokkal adja elő. A marionett egy egyszerűbb változatát készítettem, a vezetőpálcás, úgynevezett szicíliai marionettet. A báb fejében van egy fém pálca és csak a végtagjai mozognak zsinórokkal. Azóta rendszeresen készítek bábokat. Rengeteget tanulok az idősebb bábkészítő barátaimtól, azt hiszem, most már hívhatom őket így.

Nyilván egészen más úgy játszani, hogy az általad készített figurát kell mozgatnod.

Persze. Nem kell vele olyan sokat gyakorolnom a mozgatást, mert tudom mire képes, hiszen azt a készítés során, amikor megcsináltam a mechanikáját, már kipróbáltam. Így több idő jut a szerepépítésre, a karakter megformálására.

Ludas Matyi / Ciróka Bábszínház

Ludas Matyi / Ciróka Bábszínház

Van kedvenc bábtechnikád tervezőként?

Nem tudom megmondani. Nagyon kedvelem a kesztyűsbábokat, mert a legfürgébb, legritmusosabb előadásokat azokkal lehet létrehozni. A mechanikus figurákkal nagyon nehéz dolgozni, de a trükk miatt megéri. Csináltam két óriás bábot a TÁP Színház Babahajó című előadásához. Ott például a trükk nem volt más, minthogy a mozdulatlanul álló öt méteres figura az előadás végén ölelésre emelte a kezét. A Nemzeti Táncszínház és a Tellabor együttműködésében létrejött Macbethez test applikációkat gyártottam. Boszorkány fejeket kellett faragnom, amiket a táncosok különböző testrészein helyeztünk el. Legutóbb pedig Barna Zsombor Vitéz László menyecskét keres című előadásához készítettem bábokat. Ez egy klasszikus és kesztyűs technika, pont emiatt szerettem is. Végre egy hagyományos kötött rendszerben kellett kitalálni valami újat, hogyan lehet feszegetni kicsit a határokat. Tehát mindegy mi a kedvencem, mert mindig célszerűnek kell lenni. Ezt tanultam meg Lénárt András tanáromtól, hogy ne mechanizáljak túl egy bábot, mert nem robotot kell építenem, hanem egy mozgatható figurát. A vásári játékban ez kifejezetten fontos az egyszemélyesség miatt is. Ma már egyébként kevesen tudják, de a vásári bábjáték évszázadokon át egy társadalmi szelep volt. Az angol Punch, aki ledarálja a síró gyerekét és kolbászt csinál belőle, az olasz Pulcinella, aki folyamatosan alszik, ellopja a tojást, veri a kutyát és a feleségét, a magyar Vitéz László, aki bottal vagy palacsintasütővel csépeli az ördögöket, csupa olyan dolgot tett, ami nem volt etikus, ami tilos volt vagy épp törvénytelen. Az emberek a bennük lakó brutalitást kiélhették bennük, mégpedig nagyon mulattató, vicces formában. A mai kor embere számára ezek megfelelője a South Park vagy a Family Guy. Ezek ugyanolyan társadalmi szelepként működnek: kiröhögöd a hülye embert, és jobb esetben te nem teszed meg ugyanazt.

A pilóta, aki elrepült / Vaskakas Bábszínház

De elsősorban bábszínészként tekintesz magadra?

Miközben folyamatosan keresem a lehetőségeket, ahol ezt a kifejezési módot használni lehet a bábszínházon kívül is. Szerintem a báb ugyanolyan eszköz egy színész számára, mint az ének vagy a mozgás. Azt látjuk, hogy a prózai színház is egyre inkább használni kezdi a bábot, több olyan próbálkozás van, ahol a különböző műfajok keverednek, aminek eredményeként nagyon érdekes kísérletek és előadások születnek. Sajnos az egyetemen a mackóélet/mackóálom volt az egyetlen bábos vizsgánk. Az első három évben persze voltak szakmai vizsgáink, de azokból nem készültek előadások. Kicsit meghasonulva érzem magam, mert mindenhol azt hirdetem, hogy bábszínház, bábszínház, és közben én nem bábozok. Kivéve talán a saját előadásomat, A pilóta, aki elrepült címűt, amit Győrben játszom. Én inkább bábosnak mondanám magam ebben a szakmában. Az utóbbi időben bábszínházban is prózai szerepeket játszom. De a bábhoz való ragaszkodásomat ez nem befolyásolja.

 

Mackóélet, mackóálom / Ódry Színpad

Mackóélet, mackóálom / Ódry Színpad

Mi volt jó az egyetemen?

Megtanított önállóan gondolkodni, önálló döntéseket hozni az életeddel és a pályáddal kapcsolatban. Ezeket a kérdéseket persze nem egy ez egyben tették fel nekünk, az élet hozta így. Önerőből dolgoztuk ki a munkáinkat, iszonyú jó tanulópénzek voltak ezek. Ezáltal azt gondolom, hogy valamennyien önálló gondolkodású, független, saját esztétikával rendelkező színészek lettünk. Miután az egyetemtől nem igazán kaptunk támogatást, mindenki maga kezdte el építeni a karrierjét, a pályáját. Az ötödik év végére elmondhatjuk, hogy mindenkinek vannak lehetőségei, felkérései, alternatívái.

Te a győri Vaskakas Bábszínházban vagy gyakorlaton. Hogy érzed ott magad?

Jól. Izgalmas feladatokat kapunk és van lehetőség a kísérletekre. Most épp a Király Kis Miklós című mesejátékot próbáljuk Tengely Gábor irányítása mellett. Ebben az évadban négy előadást terveztem és kiviteleztem. Sok munkám van folyamatosan, színészként és tervezőként egyaránt. Jó a hely, a csapat, jó érzés ott lenni. A következő évadra leszerződtem, aztán majd kiderül, hogyan tovább.

Kaukázusi krétakör / Budapest Bábszínház / Spiegl Anna, Horváth Márk

Kaukázusi krétakör / Budapest Bábszínház / Spiegl Anna, Horváth Márk

Hogy határoznád meg, milyen a jó gyerekszínház?

Novák Jánostól egy nagyon fontos dolgot tanultam az egyetemen: a gyereket nem szabad hülyének nézni. Fontos, hogy partnerként kezeljük őt, és attól kezdve, hogy én komolyan veszem őt, ő is elkezd komolyan venni engem. Kialakul egy fajta kölcsönös tisztelet egymás iránt. Épp ezért szerintem gyerekszínházat csak ugyanúgy lehet csinálni, mint felnőttszínházat. Ugyanúgy működik az értelmezési tartomány, mint a prózai színházban. Amiről azt érzik a gyerekek, hogy róluk szól, közük van hozzá, azt értelmezik és alkalmazzák a saját életükre. Lényeges, hogy ne csak színes, szagos, rózsaszín, boldogság színházat lássanak, hanem hús-vér embereket is, akik átesnek valamilyen sorsfordító eseményen, hogy felvessünk olyan kérdéseket és problémákat, amik őket foglalkoztatják. Fontosak a rossz végű mesék, mint például Lázár Ervin Legkisebb boszorkánya, ami egy beteljesületlen szerelem története, amiben Király Kis Miklós feleségül veszi Tündér Terciát, a legkisebb boszorkány pedig, aki nem lehet együtt a fiúval, széllé változva kering körülöttük. Szerintem a jó bábszínházhoz jó sztori kell, remek látvány, remek bábok, de ez semmi, ha nincs gondolat, amiért azok a remek dolgok egy helyre kerülnek. Összművészet a maga nemében. Úgy nevel, ha felszabadít, nem pedig sulykol. A jó bábszínház: Színház.

 
 

Kapcsolódó anyagok