“Engem mindig az érdekel, meddig lehet feszíteni a húrt” – Interjú Für Anikóval

2017 június 28. szerda, 7:00

Für Anikó, az idei Szentendrei Teátrum és Nyár programsorozat háziasszonya. Szentendréhez ezer szállal kötődik, sok alkalommal lépett fel a város különböző rendezvényein.

Szentendre nagy szerelem, varázslatos hely, mindig szerettem volna ott élni. Álom maradt. De a közelében, Pomázon éltem tizenhat éven keresztül, egészen mostanáig. Időutazás és kikapcsolódás Szentendre. Számtalanszor mentünk oda biciklizni a gyerekemmel, vagy csak sétálni a Duna-parton, kavicsokat dobálni a vízbe. Halak jegyű vagyok, víz nélkül számomra elképzelhetetlen az élet. A Duna közelsége varázslatossá teszi a helyet.

Több alkalommal léptél fel Szentendre különböző kulturális eseményein, legutóbb Siota japán képzőművész kiállításán olvastál fel.

A Ferenczy Múzeum kért fel, hogy a kiállításban olvassak fel az általuk összeállított irodalmi anyagból. Lenyűgöző látvány volt a Siota által megrendezett tér, különleges helyszín a felolvasásra. Elképesztő atmoszférát teremtett az általa kiállított anyag, Siota különleges világa. Igazi élmény volt. Általában azokat a felkéréseket vállalom el, amelyek számomra is örömöt, élményt jelentenek. A közelmúltban az egyik kedvenc helyemen, a Szentendrei Skanzenben forgattuk Szász Attila, a Gulágra hurcolt női foglyokról szóló filmjét, melyben a főhős édesanyját játszom.

Für Anikó koncert közben / Fotó: @frissfoto

Für Anikó koncert közben / Fotó: @frissfoto

Nagyon sokféle művészeti ághoz vonzódsz, táncoltál, mindig érdekelt a képzőművészet. Mi döntött a Színművészeti mellett?

Bár kilenc évesen felvettek a Balettintézetbe, az olyan fegyelmet, számtalan lemondást jelentett volna, hogy a családom végül úgy döntött, nem íratnak be oda. De a tánc iránti vonzalom megmaradt, egy jó zenére bármikor táncra perdülök. Valóban szerettem volna bekerülni az Iparművészetire, a gimnázium végén oda felvételiztem, de az utolsó rostán kiszórtak. A Dekoratőr Iskolába felvettek, ott tanultam tovább. Dolgoztam is egy évig a szakmában. A következő évben, hirtelen jött döntéssel, felvételiztem a Színművészetire. Annyira nem voltam benne, nem ismertem senkit, hogy amikor a harmadik rosta után is bennmaradtam, megkérdeztem: a fehér vagy a sötét hajú osztályába kerültem. A fehér, Békés András osztályában végeztem, a párhuzamos osztályt az akkor még sötét hajú Szirtes Tamás vezette, akivel a Madách Színházban töltött tíz évem alatt sok jót dolgoztunk.

Nő Nyugat / Kerekes Viktória, Lázár Kati, Für Anikó, Hámori Gabriella, Bíró Kriszta

Nő Nyugat / Kerekes Viktória, Lázár Kati, Für Anikó, Hámori Gabriella, Bíró Kriszta

Az, hogy szenvedélyes vagy, sok szerepedből és a koncertjeiden is kiderül. Ez a nagyon sokféle érdeklődés a nyughatatlanságodat is jelenti?

Azt hiszem, igen. Kell a mi pályánkhoz valamiféle defektesség, lelki mazochizmus. Olyan, mint a gyöngykagyló, amiben ott van a homokszem, a tüske, de olykor, jó esetben sikerül kis gyöngyszemet létrehoznunk, kikínszenvedni abból, amit csinálunk. Az a kis tüske mindenkiben ott van, ritka az, akinek harmonikus volt a gyerekkora, rendben az élete és színésznek áll… Biztos van ilyen, de nem nagyon tudok rá példát, hogy legalább egy kis tüskét ne hordozna az illető.

Für Anikó, Polgár Csaba / Mesél a bécsi erdő

Für Anikó, Polgár Csaba / Mesél a bécsi erdő / Fotó: Gordon Eszter

Nagyon széles az általad játszott szerepek, karakterek palettája, Rosalinda, Cecil, a makrancos hölgy Katája, Gertrudis királyné. Mely szerepek állnak hozzád nagyon közel, melyek jelentenek teljes harmóniát, otthonosságot?

Másért jó biciklizni, másért kézilabdázni. Mindegyiknek megvan a maga szépsége, öröme. Engem mindig az érdekel, meddig lehet feszíteni a húrt. Hogy mekkora a szerep adta intervallum, amiben még húzhatom az expandert. Meddig nyújthatom, milyen amplitúdón mozoghatok vele. Hogyan lehet a szélsőségek között bejárni a figurát. A rövid próbaidőszak alatt ez nem mindig jön össze, de az előadások során a figura elkezdi élni a maga életét, s akkor lehet tovább feszegetni. Mindig van valami új, amit hozzá lehet tenni, újat nyújtani minden előadásban.

Für Anikó koncertet ad

Für Anikó koncertet ad

Nyughatatlanságról beszélsz. Az Örkény Színház, melynek egyik alapító tagja vagy, állandóság. Kellenek számodra a biztos pontok? Játszol más produkciókban, gyakran fellépsz a zenekaroddal. Azért működik az állandóság, mert vannak más lehetőségeid is?

Nekem nagyon fontos valahova tartozni. Ha tudom, hogy van egy bója, ami biztonságot ad, attól jó olykor ide-oda elmenni, szabadon kalandozni a mélyvíz felé. Az, hogy az Örkény Színház alapítótagja lehetek, külön ajándék. Mácsai Pál vezetésével olyan nagyszerű dolgot hoztunk létre, ami ebben a zaklatott világban oázis, hovatovább, valóságos rezervátum. Ha nem lenne ilyen jó dolgom, nem lennék ennyire hűséges. Az ember ahhoz hűséges –minden szempontból – ami jó. Jelenleg játszom a Trafóban és a Rózsavölgyiben is, kalandos kirándulások. Az éneklést mesteremnek, Bagó Gizellának köszönhetem, nélküle nem menne, sokunknak ő a „kályha”. Ajándék, hogy összetalálkoztam Bereményi Gézával, dalaim szövegírójával és Hrutka Róbert zeneszerzővel. Velük készítettem el első CD-imet, a Nőstényálom, majd a Kitalált világ című albumot. Sokadik éve turnézunk a dalokkal, szívesen megyünk, bárhová hívnak bennünket.

Für Anikó (Lucienne), Mácsai Pál (Vatelin) / A hülyéje / Örkény Színház

Für Anikó (Lucienne), Mácsai Pál (Vatelin) / A hülyéje / Örkény Színház / Fotó: Gordon Eszter

Különlegessége a Bereményi szövegeknek, hogy neked, rólad íródtak. Ezek a dalok a te történeteid. Milyen ez a kitalált világ?

Annyi minden van ezekben a szövegekben, ahogy az összes Bereményi irodalmi anyagban: a játékosság, a garabonciásság, a látnokság. Ha semmit sem tudnánk arról a korról, amiben a Cseh Tamás énekelte dalok születtek, akkor is érezzük az ízét, a szagát, minden pillanatát. Hát ilyenek a nekem írt versek is, melyek alapanyagát rengeteg beszélgetésünkből Lőkös Ildikó barátnőm dokumentálta, aki dramaturg.

Kis élet-mozaikokból születtek a dalok?

Neki meséltem el az életemet, s ezekből a kis darabkákból rakta össze Géza a szövegeket. Pont annyira fény-törve, mint amennyire ehhez egy férfinak az agya kell. Nem érzelgős, de nagyon érzelmes, tele van humorral és iróniával. Igazán jó érzés, hogy a Bereményi Géza-Hrutka Róbert szerzőpárosnak én voltam a „kerítője”. Azóta is lelkesen dolgoznak együtt, inspirálják egymást.

Mesél a bécsi erdő / Örkény Színház

Mesél a bécsi erdő / Örkény Színház  / Fotó: Gordon Eszter

Arca, háziasszonya leszel a Szentendrei Nyár és Teátrum programsorozatnak. Ez milyen feladatokkal jár?

Szívesen állok minden jó ügy mellé. Ha ezzel az én személyem, az arcom összekapcsolódik, nagyon megtisztelő. A Szentendrei Teátrumban többször játszottunk az Örkény Színházzal, mindig nagyon jó élmény volt. Szép emlékek kötnek oda. Ha ezt képviselhetem, ha valami kis pluszt hozzá tudok tenni, hírt adni róla, azt nagyon boldogan teszem.

Szerző: Marton Éva

Színház.org