Képzelt riport újrahangolva a Városmajorban – Interjú Tasnádi Csabával

2017 július 07. péntek, 7:00

A dalok a régiek, és több mint negyven éve Presser Gábor jóvoltából születettek, de új hangszerelésben „ringatnak el”. Déry Tibor 1971-ben azonos címen megjelent kisregényéből azonban mást éreztek hangsúlyosnak a nyíregyházi alkotók. Hogy pontosan mit, az a fővárosi közönség számára is kiderül július 8-án, amikor a Városmajori Színházi Szemle keretében láthatja az előadást. Mátraházi Zsuzsa interjúja.

A rendezőt, Tasnádi Csabát először arról faggattam: vajon a néhány korosztályt, köztük a sajátját is érintő nosztalgia volt az, ami miatt úgy gondolta, érdemes – igaz, némiképp új köntösben – színre vinni az első magyar rockmusicalt?

Elsősorban nem a nosztalgia meg a szép fiatalkori emlékek lobbantanak újra és újra lángra minket, bár a darab az 1970-es években a reveláció erejével hatott az akkori fiatal generációkra. Zseniális a zene, más korosztályok is hallgatják. Úgy véltük azonban, hogy ráfér egy új hangszerelés. Zenei vezetőnk, Borlai Gergő, akinek atyai jó barátja Presser Gábor, a szerző egyetértésével és jóváhagyásával átfolyatta az eredeti szerzeményeken mindazt, ami az eltelt évtizedekben a hangzásvilág és a stílusirányzatok terén változott.

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

– A szövegkönyvet mennyiben dolgozták át?

A kisregényből indultunk ki, amelynek csak egyik vonulata a régi musical fősodra, nevezetesen az a felületes kép, hogy dekadens nyugati fiatalok a kábítószer mocskában fetrengve, módosult tudatállapotban roncsolják önmagukat és a társadalmukat. Ez kevésbé érdekli a ma emberét, inkább megmosolyogtató. Akadtak a korábbi szövegkönyvben olyan mondatok, amelyeket kivettünk, és találtunk olyan fontos részeket a kisregényben, amelyeket beemeltünk a librettóba. Számunkra a legérdekesebb Déry Tibor létfilozófiai elmélkedése, ami végigvonul a keresés motívumára koncentráló kisregényen. Először is Eszter szakítja ki önmagát a mindennapokból, gyógyulást keres egy idegen közegben, a fesztiválon. Esztert keresi a férje József, és keresi Beverly, aki női szerelemmel szereti a húszéves lányt. Beszédesek a nevek. Az Eszter perzsa eredetű, csillagot jelent. Kínálkozik az értelmezési lehetőség, hogy igazából mindannyian vezérlő csillagunkat keressük. Az utunkat, amelyről kiderül, hogy többnyire göröngyös és kátyús. A választ keressük, hogy mire születtünk a világra. Nem akartuk csak a feketék és fehérek villongására, vagy Déry Tibornak az akkor még viszonylag friss, így a regénybe beépített holokauszt-élményére szűkíteni a cselekményt.

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

– Azt kihangsúlyozzák, hogy Eszter és József menekültek? Magyarországról vándoroltak ki Amerikába.

Nem szerettük volna semmilyen aktuálpolitikát belevinni a darabba, de kellő mértékben kinyitjuk az asszociációs teret; egy-egy momentumról mindenkinek eszébe juthat ez, az s amaz. Egészen a legújabb kori népvándorlásokig, vagy a körülöttünk ordító társas magányig. A se veled, se nélküled kapcsolatok problematikájáig. Sokszor azt hisszük, hogy megtaláltuk, akit kerestünk, de közben csak hozzácsapódtunk valakihez, majd, mint az atomok, újra szétlökődünk a világmindenségbe.

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

– Szürreális szertartásjátéknak nevezte egyszer ezt az előadást. Mit kell érteni ezen a műfaji megjelölésen?

Talán azt, hogy megpróbálunk belenézni a lángokba, és a fölszálló füstből megjósolni a jövőnket. A szürreális szót valószínűleg Ladányi Andrea koreográfus csodálatos táncképei és Lakatos Márk stylist munkája mondatta velem. A színpadi látvány alapján megfejthetetlen, hogy ez most a beatkorszak, az űrkorszak vagy a közvetlen ma-holnapunk. Egy bizonyos bátor közlekedés érezhető korok, stílusok között, amivel a téma örökérvényűségére és széleskörű értelmezési lehetőségére próbáltunk rámutatni.

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Fotó: Janics Attila

– A képi hatást illetően madárapokalipszisről is beszélnek azok, akik már látták az előadást. A városmajori közönségnek is lesz része benne?

A vendégjáték, reméljük, teljes körű élményt kínál. Azt, hogy a Városmajori Szabadtér Színpad kisebb mélysége, az emelőrendszer hiánya miatt bizonyos vetítéseket, árnyjátékot és vertikális képeket ki kell hagynunk, csak azok fogják észrevenni, akik már Nyíregyházán is látták az előadást. Azért vállaltuk a darab utaztatását, mert a szöveg, a szituációk, a zene, a koreográfia és a jobbára megmaradó vizualitás összességében maximálisan élvezhető.

Szerző: Mátraházi Zsuzsa

Bővebb információ: www.szabadter.hu