„Más arcában is meg kell füröszteni önmagunkat” – Interjú Bagó Bertalannal

2017 július 08. szombat, 7:00

Bagó Bertalannal a székesfehérvári Vörösmarty Színház Apák és fiúk című előadásáról készült beszélgetés; a produkció szeptemberben látható a Vidéki Színházak Fesztiválján.

Bagó Bertalan

Bagó Bertalan

Januárban mutatta be a Vörösmarty Színház Brian Friel Apák és fiúk című darabját. Hogy fogadta a székesfehérvári közönség?

Nagy sikerünk volt, az évad utolsó előadását még meg is bravózta a közönség. Sokat elmond a sikerről, hogy nemrég az MTV is felvette.

Kiben merült fel először a gondolat, hogy ezt a darabot vigyék színre?

Mi Székesfehérváron nagyon nagy hangsúlyt helyezünk az új bemutatókra. Nagyon erős társulatunk van, sőt az egyik legjobb vidéki társulat a miénk, sok igazi színészegyéniséggel, akiket nagy kihívás évről évre megfelelő szerepekkel ellátni. Ezért aztán a művészeti vezetéssel hónapokon keresztül foglalkozunk azzal, hogy mit mutassunk be a következő évadban. Nagyon szeretjük a kortárs irodalmat és igyekszünk időről időre olyan darabokat bemutatni, amelyek korábban még nem kerültek színre Magyarországon. Az Apák és fiúk egy Turgenyev-regény adaptációja, amit Brian Friel írt, és ezt sem mutatták még be Magyarországon.

Gáspár Sándor, Kádas József, Nagy Péter / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Gáspár Sándor, Kádas József, Nagy Péter / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Ezért esett erre a műre a választás?

Elsősorban a kiváló szerepek és a történet miatt esett rá a választásunk. Mivel igyekszünk nem elcsépelt, agyonjátszott darabokat bemutatni, sok újdonságot olvasunk, így került a látókörünkbe. Brian Friel ír szerző, az angolszász irodalom egyik világhírű alakja, akinek az is fontos volt, hogy az orosz irodalmat megismertesse a világgal. Több átiratát és saját művét is bemutatták világszerte, Magyarországon például a Katona József Színház játszotta a Pogánytánc című darabját. A darab sok más mellett egy generációs látkép is, ami időtlen témát dolgoz fel.

Az előadás a mába helyezi a történetet, vagy megmarad a darab alapjául szolgáló Turgenyev-regény korában?

Nem egy az egyben írja át maira a szerző a művet, de nyelvezetében nagyon kortárs fordulatokat és kifejezéseket használ, amivel inkább kortalanná teszi a történetet, mint korabelivé. Úgymond, „primitíven” a színpadra állítás során sem aktualizáltuk a történetet. Nagyon világos képeket mutatunk benne, szinte minimális díszlettel dolgozunk, és olyan jelmezekben játszanak a színészek, amiben akár az utcára is kimehetnének, de ezzel – a nyelvezethez hasonlóan – inkább az időtlenségre törekedtünk, mint az aktualizálásra. Mindemellett természetesen a mai kor kérdéseire akartunk reflektálni az előadással, de oly módon, hogy ne menjen az örökérvényűség rovására.

Varga Mária, Kuna Károly / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Varga Mária, Kuna Károly / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Manapság más típusú generációs konfliktusok vannak?

A történelem alapvetően mindig önmagát ismétli. Ez a darab archetipikus képleteket vet fel: az apák generációja általában szeretné megőrizni a hatalmát, míg fiaik szeretnék már maguk is megmutatni oroszlánkarmaikat. Itt azonban többről van szó. Adott két orosz fiatalember, akik magukat nihilistának tarják, bár a kifejezés félrevezető lehet, hiszen egészen más az orosz típusú nihilizmus, mint az európai. Felfogásuk lényege a kritikai éllel történő szemlélődés, hogy ki milyen moráli igénnyel éli az életét és mennyi bennük a megalkuvás. A fiatal generáció tagjai általában szembe mennek apáik morális felfogásával, de idővel olyan szituációkba kerülnek, amelyek korrodálják a lelküket. Ha valaki valamely eszme mellett lándzsát tör, érthető, hogy meg akarja tartani a meggyőződését, de kerülhet idővel olyan helyzetbe, ami erősen próbára teheti és megalkuvásra kényszerítheti. Ez a darab tulajdonképpen ezt a folyamatot dolgozza fel. Alapkérdése, hogy hogyan kell élni ahhoz, hogy megmaradjunk becsületesnek. Mi persze erre a kérdésre nem válaszolunk, csak felvetjük őket, és bízunk benne, hogy a nézők elgondolkodnak a válaszon.

Kerkay Rita, Kádas József, Törőcsik Franciska, Derzsi János, Gáspár Sándor / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Kerkay Rita, Kádas József, Törőcsik Franciska, Derzsi János, Gáspár Sándor / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Mi a különbség az orosz és az európai nihilizmus között?

A nihilizmus Európában a minden tagadását jelenti, de a 19. századi Oroszországban egészen máshogy közelítették meg a kérdést, és a mi előadásunk nihilizmusfelfogása is ezzel azonos. Nem minden elutasítását jelenti, hanem minden olyan elutasítását, ami a morális rend ellen hathat. Ennek megfelelően az orosz felfogás szerint az érzelmeket is ki kell zárni, hiszen aki érzelmileg befolyásolt, az nem tud tiszta ésszel kritikusan szemlélődni. Eszerint a felfogás szerint igyekeznek élni az előadás ifjú főszereplői. Egyikük még a szerelmet is elutasítja, azonban a darab során kénytelen rájönni, hogy nemcsak mindennek a kizárásával lehet eljutni valahova, hanem meg kell füröszteni más arcában is önmagunkat. Ehhez természetesen bele kell szeretnie valakibe. Bár a történet szomorú véget ér, de nem tanulság nélkül: az a fontos, hogy milyen minőségben éljük az életünket, mert csak egy van belőle.

Milyen hangulatban teltek egy ilyen komoly témát feldolgozó előadásnak a próbái?

Szerencsére a mi színházunkban nagyon jó a munkamorál és nagyon jól érzik magukat a kollégák. A próbáinknak általában remek hangulatuk van. Ennek az előadásnak a próbái is koncentrált munkával és sok humorral teltek, mert ez a történet sem csak egy szörnyű tragédia. Ahogy az életben is lenni szokott, minden tragikus történetnek nagyon humoros oldalai is vannak. Mikor dolgoztunk rajta, sok viccesen groteszk helyzetbe csöppentünk és sokat nevettünk.

Ecsedi Erzsébet / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Ecsedi Erzsébet / Vörösmarty Színház: Apák és fiúk / Fotó: Kocsis Judit

Ősszel a Vidéki Színházak Fesztiválján is bemutatásra kerül az előadás. Lát különbséget a budapesti és a vidéki közönség között?

Bizonyos szituációkban van különbség. Mivel Budapest nagyobb lélekszámú, talán többen vannak azok, akik a komolyabb drámákra is fogékonyak, aminek köszönhetően Budapesten talán több komolyabb produkciót lehet létrehozni, amelyek nagyobb előadásszámot érhetnek el, mint vidéken. Természetesen Budapesten kívül is megvan az a réteg, aki vevő ezekre a darabokra, csak kevesebben vannak, ezáltal kevesebb előadást tudnak megtölteni. A nagyobb különbséget a fiatalabb és az idősebb nézők között látom. Nekem személy szerint nagyon jó tapasztalataim vannak a fiatalokkal. A mai gimnazista korosztály döbbenetesen jól reagál az előadásokra, szóval nem igaz, hogy az internet elidegeníti a következő nézőgenerációt a színháztól.

Forrás: Thália Színház

Az Apák és fiúk 2017. szeptember 7-én látható a Thália Színházban a Vidéki Színházak Fesztiválján.