“Cserháti Zsuzsa története figyelmeztetés mindannyiónk számára” – Interjú Dénes Viktorral

2017 július 25. kedd, 7:00

15 éve lépett utoljára színpadra Magyarország egyik legkedveltebb énekesnője, Cserháti Zsuzsa. A tiszteletére rendezett előadást július végén, az Esztergomi Várszínházban mutatják be Horányi Juli, Märcz Fruzsina és Ágoston Péter szereplésével. A rendezőt, Dénes Viktort kérdeztük.


Miért kezdett el benneteket – Julit és téged – foglalkoztatni a gondolat, hogy Cserháti Zsuzsa életéről készítsetek egy estet?

Juli 2002 nyarán találkozott életében először és sajnos utoljára Cserháti Zsuzsával, az Esztergomi Várszínházban. Már itt nagyon nagy hatással volt rá. Később pedig a zenei tanulmányai során inspirálta őt Zsuzsa magávalragadó tehetsége. Másfél éve különböző interjúkból és emlékezésekből bepillantást nyert a csillogás mögötti valóságba – ekkor fogalmazódott meg benne, hogy szeretne egy olyan estet, előadást létrehozni, amelyben valóban megemlékezik Cserháti Zsuzsáról. Juli sokáig kereste ehhez a megfelelő partnereket. Nagyon szeretett volna Gáspár Ildikóval dolgozni – ez sajnos nem volt összeegyeztethető, de ő adta az előadás formai ötletét, azt, hogy a Zsuzsával készült interjúkból induljunk ki. Így Juli elém már egy konkrét ötlettel állt, megkérdezett, mit szólnék, ha ezt az estet együtt építenénk fel különböző dokumentumokból merítve. Nekem nagyon megtetszett ez a gondolat. Egyrészt én is nagyon szeretem Cserháti Zsuzsa munkásságát, másrészt több olyan előadásban is játszottam már, ahol nem a klasszikus értelemben vett dialógok hangzottak el, hanem inkább monológszerű visszaemlékezések, így biztos voltam benne, hogy ebben az esetben is egy jól működő előadást fogunk majd készíteni.

Miért az Esztergomi Várszínház lesz a koncertszínházatok helyszíne?

Cserháti Zsuzsa utolsó fellépése az Esztergomi Várszínházban volt. Úgy gondoltuk, hogy ennél jobb helyszínt keresve sem találhatnánk.

Dénes Viktor / Fotó: Ritter Doron

Dénes Viktor / Fotó: Ritter Doron

Milyen gyűjtőmunka előzte meg a próbákat?

Bevetettük magunkat a könyvtárba és hosszan nézegettük a Zsuzsáról és a vele készült tévés interjúkat. Kikerestük az összes cikket, amiben szó esett róla. A kutatás körülbelül fél évig tartott, majd azt, amit fontosnak éreztünk, legépeltük. Ezekből a gépelt szövegekből megszerkesztettem az est szövegkönyvét és beillesztettem a közösen kiválasztott dalokat.

Juli egy interjúban úgy fogalmazott, sokan nem ismerik Zsuzsa történetét, azt, hogy milyen küzdelmeket folytatott, csak egy nagyon sikeres énekesnőt látnak benne, de az előadásotokból kiderül az is, hogy az élet nagyon meggyötörte. A kutatás során, milyen meglepő tényekkel / nyilatkozatokkal szembesültetek? És miért, hogy Zsuzsa korának meghatározó énekesnője volt, mégsem tartozhatott a kor legtámogatottabb művészei közé?

Sokan tudják, hogy annak idején a hanglemezgyár egyik vezetője felkérte vokálozni Zsuzsát a Neoton Família nevű zenekarba. De addigra Zsuzsa már országszerte ismert énekesnő volt, számos saját dallal, sőt díjakat is nyert. Mivel Zsuzsa nemet mondott a megkeresésre, a kiadó vezetője megsértődött és gyakorlatilag nem hagyta tovább, hogy Zsuzsa szárnyaljon. Nagyon szomorú, hogy a tehetsége senkit nem érdekelt akkoriban. Nem alázkodott meg a megfelelő ember előtt, ezért egyszerűen ellehetetlenítették. Az ilyesmi a mai világban sem ismeretlen, ezért Zsuzsa története figyelmeztetés mindannyiónk számára, hogy érdemes volna másként csinálni, kevesebb gyűlölettel, több tisztelettel egymás iránt.

Märcz Fruzsina

Märcz Fruzsina

Alkotóként ti mit tanultok az ő történetéből?

Művészként elsősorban azt, hogy az időszakos sikertelenségben (ami Zsuzsa esetében 15 év volt), nem szabad elhinni, hogy senkit sem érdekel az, amiben hiszünk. Hogy soha nem szabad feladni a magunkba vetett hitet, hiába is vágnak el minden utat előttünk. Úgy gondolom, azoknak, akik művészeket foglalkoztatnak, sokkal felelősségteljesebben kellene gondolkodniuk, nyitott szemmel kéne járniuk és óvniuk kéne azt a kincset, amit a kezükbe kapnak, mert az előadóművészet egy nagyon törékeny képesség és sok figyelemmel, támogatással bontakoztatható ki.

Horányi Juli

Horányi Juli

Hogy épül fel a koncertszínház? Milyen szerep jut a színészeknek, Ágoston Péternek és Märcz Fruzsinak illetve Julinak és a zenekarnak? Hogy zajlik a közös alkotás?

Körülbelül egy hónapja kezdtük el a próbákat. Mindenki énekel és mindenki megszemélyesít egy-egy embert Zsuzsa életéből, van, aki többet is. A próbák során az adott személyről megnézünk minden fellelhető mozgóképet, kiválasztjuk a számunkra érdekes gesztusokat, mozdulatokat és igyekszünk a megfelelő momentumokhoz társítani őket. Természetesen egy ilyen alkotói folyamatban egymást inspiráljuk, egyik ötletről eszünkbe jut egy másik, és reméljük, hogy az eredmény el fogja nyerni a nézők tetszését. A zenekar egyébként klasszikus koncert felállásban kíséri az előadást, amelyben az egyes monológok között felcsendülnek Zsuzsa legismertebb dalai. Emellett néhány fontos mozgóképes felvételt is le fogunk vetíteni. Az a célunk, hogy a nézők minél közelebb kerülhessenek Cserháti Zsuzsa sorsához és megtapasztalják, hogy a csillogás mögött mennyi munka, lemondás és küzdelem van. A legfontosabb üzenetünk, hogy az Ő példájából tanulva ne engedjük, hogy velünk és az utánunk következő nemzedékekkel megtörténhessenek olyan igazságtalanságok, mint vele.

Ágoston Péter

Ágoston Péter

“Azt veszem észre, hogy a mai színjátszás nagyon eltolja magától az érzelmek kutatását, a szárazság felé halad. (…) Értem, és elfogadom, hogy van egyfajta fásultság, és él az igény a színházi alkotók egy részében az érzelmektől való távolságtartásra, de mindeközben a nézőknek egyre fontosabb, hogy valódi érzelmeket éljenek át és tudjanak azokhoz kapcsolódni” – nyilatkoztad egy beszélgetésben. Milyen tapasztalatok miatt érett meg benned ez a gondolat? És van-e szerepe ezeknek a tapasztalatoknak abban, hogy a rendezés felé fordultál?

Ezt az állítást továbbra is fenntartom, miközben valamiféle változást látok. Továbbra is úgy gondolom, hogy az értelmező, intellektuális kalandra hívó színház csak az egyik út a közönség felé, a nézők egy jelentős része érzelmileg is szeretne részt venni és érintetté válni egy-egy történetben. Olyan előadások, amelyekben erre van mód, ritkán születnek. Talán bizonyos rendezők félnek a saját érzelmeiktől, nyálasnak és megvetendőnek gondolják, ha a színház ezek feltárására törekszik, de az is lehet, hogy egyáltalán nem foglalkoztatja őket az, ami az emberek többségét viszont igen, hogy például Ágika miért Pistikével megy homokozni és miért nem velem… Csak, hogy leegyszerűsítsem. De a rendezés ettől függetlenül is régóta foglalkoztat. Sokszor előfordul, hogy megnézek egy előadást és úgy érzem, az alkotók megfeledkeztek elemi kérdésekről. Ilyenkor mindig az jár a fejemben, lehet, hogy én ezt jobban meg tudnám csinálni. Most itt a lehetőség megmutatni valamit abból, amit gondolok.

Dénes Viktor / Fotó: Ritter Doron

Dénes Viktor / Fotó: Ritter Doron

Változott-e az elmúlt években a válaszod arra a kérdésre, miért foglalkozol színházzal és mit ad neked a színház?

A színészet vonz benne a leginkább. Ez nem változott semmit. Nagyon izgalmas egy előadásban aktívan részt venni és természetesen egy-egy alakot kitalálni, megformálni, eljátszani. Nekem nincs hobbim, én azzal foglalkozom amit szeretek.

Milyen projektek és előadások várnak rád a Boldogság… után? És mi az, amit kívánsz magadnak a következő évekre?

A Boldogság… után csak bízni tudok benne, hogy még több boldogság vár… A nyáron még forgatok két sorozatban és Zilahy Tamással egy kisjátékfilmben. Nyári színház is vár rám az Operettvilág együttessel Sopronban és Gyulán játszom majd a Cigányprímást. Szabadúszó vagyok és a jövő évadra egyelőre nem látok új bemutatót, de remélem ez is változik majd. Mit kívánok… Sok jó színházi találkozást, alkotást, nem csak hazai viszonylatban.

 Színház.org