“Aki nem fél, az szabad” – Interjú ifj. Vidnyánszky Attilával

2017 július 31. hétfő, 7:05

FRISS címen új sorozatot indít a Szentendrei Teátrum, hogy teret nyisson fiatal rendezők s főiskolások előadásainak is. Ifj. Vidnyánszky Attila színész, rendező Liliomfi című rendezése évek óta siker. A tavalyi évben mutatták be rendezésében a kaposvári főiskolásokkal és a Színművészeti Egyetem hallgatóival közösen készített Rómeó és Júliát. Kétségekről, generációk egymáshoz való viszonyáról, színházról beszélgettünk vele.

Ifj. Vidnyánszky Attila és Trill Zsolt a POSZTon / Fotó: Hegyi Júlia Lily

Ifj. Vidnyánszky Attila és Trill Zsolt a POSZTon / Fotó: Hegyi Júlia Lily

A Rómeó és Júliában és a Liliomfi rendezésedben hogyan jelenik meg, hogy fiatal a rendező, és a csapat nagy része fiatalokból áll?

Az Egyetemen Marton László tanár úr mindig forszírozta, hogy sokféleképpen, tőlünk látszólag nagyon távolálló módon próbáljuk megközelíteni, újrafogalmazni jeleneteket. Az első nekirugaszkodásunk Shakespeare Athéni Timon című drámája volt, amit ötödévesként az Ódry Színpadon mutattunk be. Kísérleti munka lévén a legfontosabb visszajelzés az volt, hogy a csapat működik. Talán életem legfontosabb próbafolyamata volt. Nagyon sokat köszönhetünk Hegedüs D. Gézának, aki egy főszerepet próbálva, mellette filmet forgatva, beállt a növendékei mellé próbálni éjfélkor. Hihetetlen élmény volt, soha nem fogjuk elfelejteni. Hálásak vagyunk osztályfőnökeinknek! A következő munkánknál, a Karnyóné előadásánál szenzációs volt, ahogy Kovács Adrián több mint hatvan fiatalembert hozott össze az Ódry Színpadon. A Liliomfi előadással próbáltuk először megfogalmazni azt, hogyan dolgozunk azért, hogy kívülállók maradhassunk. Nem azt jelenti, hogy azok vagyunk, de vágyakozást, hogy pusztán a játékkal, a tenni, változtatni akarással, úgy éljünk, ahogy mi akarunk. Ezután választottuk ki Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját, amiben számomra a nagy kihívás, lehet-e a fiataloknak készült előadást úgy megcsinálni, hogy ezek a gyerekek rácsodálkozzanak a szerelemre. Mi a különbség szerelem és szerelem között. A III. Richárddal nagy fába vágtuk a fejszénket. Nagyon összetett, ördögi anyag, de valahogy mégis éreztük, hogy most tökéletesen ez vesz minket körül. Ezen felül izgalmas volt a csapat, Színművészeti Egyetem és a kaposvári hallgatókból összeszedett fiatal színészek, s mellettük olyan mesterek, mint Szűcs Nelli, Eszenyi Enikő, Hegedűs D. Géza, Trill Zsolt.  A Radnóti Színházban bemutatott Iván a rettenet tökéletesen passzolt a sorozatba, azt próbáltuk még jobban kibontani, hogy milyen lázadni a valóság ellen, küzdeni III. Richárd ellen. Nem értem mi van körülöttem, már meg sem akarom érteni!

Rómeó és Júlia

Rómeó és Júlia

Minden rendezésed alapkérdése, hogy mi a dolga a fiatalságnak. Mit tud kezdeni a múlttal. Tud-e és hogyan tud élni a szabadsággal. Shakespeare Rómeó és Júliája a tizenévesek szabadságkereséséről szól. Izgalmas, mint egykor Alföldi Róbert-Murányi Tünde Rómeó és Júliája, amikor valóban fiatalok játsszák az előadást.

Szerintem minden darabot úgy fordít le magának a rendező, ahogy akar, s minden darabnak többszázféle érvényes mondanivalója van. Általában úgy dolgozunk Vecsei Miklóssal, hogy előbb megfogalmazzuk a témát és ahhoz keresünk darabot. Valószínűleg, lassan megváltozik ez a módszer. Pár éve érlelődik bennünk William Faulkner Míg fekszem kiterítve című írása, reméljük a közeljövőben meg tudjuk valósítani.

 

ifj. Vidnyánszky Attila

ifj. Vidnyánszky Attila

A rendezéseiteknek mindig van egy mottója, egy vezérmondata. A Rómeó és Júliának az „Ég és Föld lett benned eggyé.” Mi mindent jelent ez számotokra?

Ma a fiatalok számára a szabadság és a szerelem fogalma kettévált. A szabadság trendi lett, a szabadság indok lett az életben és a szerelemben is.  Szerintem az igazi szabadság az, ha az ember fel tudja magát áldozni valakiért, mert ha valaki fontosabb magamnál, akkor nem félek úgy a haláltól és aki nem fél az szabad.

Liliomfi

Liliomfi

Sokszor hangsúlyozod, hogy rendezéseid „helytől függetlenek”, bármilyen helyszínen megélhetnek.  Szentendre hangulata ideális helyszíne lehet a szerelmes történetnek. Ez adott-e plusz inspirációt?

Minden új tér egy új bemutató, ami azért jó, mert a színészekből a premier mindig mást hoz ki. De megvan a rizikója is. Ha a színészek kellőképpen tudnak improvizálni, a néző úgy érezheti, ott születik a darab. Ezt először Beregszászon tapasztaltam, ahol tíz éve futó előadások, egy ismeretlen térben újjászülettek. Ez hasznos, mert az előadás lélegzik és színészek nem hűlnek ki.

Az, hogy folyamatosan játszol is, érzékenyebbé tesz rendezőként? Színészként vagy rendezőként dolgozol, amikor rendezel?

Rendező akartam lenni, de édesapám tanácsára színésznek jelentkeztem. Amikor először rendeztem, majd utána színészként próbáltam, Marton tanár úr tanácsa a következő volt: “Attila, a rendező ha játszik mindent elfelejt!”. Egy életre megmaradt bennem, hogy a kettőt teljesen el kell választani egymástól.

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós a POSZTon / Fotó: Hegyi Júlia Lily

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós a POSZTon / Fotó: Hegyi Júlia Lily

Szentendre milyen helyszínt jelent neked?

Azt hiszem, minden szentendrei előadáson ott voltam még a beregszászi társulattal, sokra emlékszem közülük. Például Csehov egyfelvonásosokra, Dekameronra, Tótékra… Örülök és hálás vagyok, hogy meghívtak bennünket Szentendrére.

Szerző: Marton Éva

Színház.org

A Liliomfi c. előadás augusztus 11-én és augusztus 12-én 20 órától látható a Művészetmalomban (Bogdányi u. 32.). Jegyet itt válthat online.

 

 

 
 

Kapcsolódó anyagok