„Ha a színésznek lelke van, egy darab bot is életre kel a kezében” – Interjú Pille Tamással

2017 szeptember 10. vasárnap, 9:00

Pille Tamás színész, rendező idén ősszel a Vidám Színpadra álmodja meg gyermekkora egyik kedvenc meséjét. Szeptember 16-án a Színházak Éjszakáján egy meglepetés bábjátékkal várja a gyermekeket az óbudai Átrium Eurocenterbe.

Színházi szerepeiden kivül több, klasszikus mesedarabot rendeztél már. Az éppen aktuális mondanivalóra keresel mesét vagy kedvenceid közül választasz és aktualizálod azokat?

Mindig a kedvenceimet keresem, mivel kiskorom óta rajongok a mesékért, ezért aztán nem is nehéz találni a sok kiváló alkotás közül.

Szeptember 16-án, a Színházak Éjszakáján a Vidám Színpad repertoárján is megjelenik egyik rendezésed, A három kismalac zenés bábjáték. Mi a története a mese Vidám Színpadra kerülésének, hiszen a 2012-es tatabányai, a 2014-es komáromi, majd a József Attila Színházi bemutatók után még sok helyen játszottátok a bábjátékot. Mi a titka?

Általában retro mesékhez nyúlok és ezeket klasszikus formában viszem színpadra. Sokat hecceltek a kollégáim, hogy “csak retrot tudsz?”, “állandóan a múltban utazol?” “visszasírod a gyerekkorod?” Aztán rájöttem, hogy van benne valami… miért ne csinálhatnék meg egy klasszikus mesét amolyan cool formában. Legyen az egész mai és szerepeljen benne minden, ami ma körülvesz minket: Internet, okostelefon, videoklipek, sztárvilág és nevessenek a nézőtéren a gyerekek mellett ülő felnőttek is. Ez az elgondolás az első rendezés alkalmával bejött. Olyannyira, hogy aztán a következő színházban is érdekelte a direktort.

Nagyon gazdag és színes a magyar és a világ meseirodalom. Miért pont ezt a klasszikus mesét választottad?

Amikor mesét választok, valamilyen gyerekkori emlékem kötődik hozzá. A három kismalacot a Jókai téri Bábszínházban láttam először és utána még sokszor. Nagyon tetszett és magával ragadott. Talán jobban szerettem, mint a Walt Disney-féle változatot. Nagyon sokszor könyörögtem anyukámnak, hogy nézzük meg újra meg újra.

Sokan úgy gondolják, hogy a gyerekeket könnyű megnyerni egy élvezhető, látványos előadással, miközben a valóságban nagyon nehéz a figyelmüket ébren tartani… Mit gondolsz, mivel lehet meghódítani egy gyermek szívét?

A gyerekeket valóban könnyű megnyerni, ez kétségtelen. Ha leülök velük szembe és beszélgetek velük, mesét olvasok nekik vagy csak az ujjammal bohóckodom, a gyerek azt is szereti… egy darabig. Egy két percre könnyű lekötni bárkinek a figyelmét. Az igazán nagy kérdés az, hogy hosszú távon ez mennyire sikerül. Természetesen más az elvárás hogyha a gyereknek attrakciót kell mutatni. Legyen az egy vidámparki körhinta, egy bűvész, egy bohóc vagy egy színházi előadás. A gyerek kineveti, ha egyszerű a mutatvány és azt mondja: “ezt én is megcsinálom” – így hát a feladat az, hogy szuggesztívek legyünk, elkápráztassuk a közönséget és a legfontosabb az, hogy figyelmet és szeretetet adjunk játék közben, mert a gyerek nagyon könnyen megérzi, ha a parádé nem szívből és szeretettel érkezik hozzá.

Miért bábjáték?

A bábok világa gyerekkorom óta elkísért. Minden rendezésemben megjelennek a bábok még akkor is, hogyha az adott esetben egy daljátékról vagy egy mesemusicalről van szó. A bábok világa hatalmas varázslat.

Milyen szempontoknak kell egy báb tervezésekor, készítésekor megfelelni? Mitől lesz egy báb igazán kifejező, magával ragadó és mitől kel életre?

A bábot a színész tölti meg élettel. A színész adja a lelkét, a hangját a figurának. Ha a színésznek van lelke és ezt közvetíteni is tudja a báb felé, teljesen mindegy hogy egy szépen megkomponált iparművészeti alkotást tart-e a kezében vagy csak darab botot. A kezében a tárgy élni fog.

Kik a társaid A három kismalac színpadra vitelében?

Megbízható, szinte állandó csapattal dolgozom. Fontos, hogy mindenféle korosztály képviseltesse magát egy darab színrevitelénél. Nem szeretem hogy csak idősek, vagy csak fiatalok játszanak egy darabban. Ebben a bábjátékban Lóránt Kriszti, Fábián Nikolett, Kalmár Gery, Szarvas Balázs a társaim… és még sokan, akik a paraván mögött azon dolgoznak hogy az élmény teljes legyen.

Mutasd be kérlek a kismalacokat, a farkast és a többi szereplődet is! Hogy választasz szereplőket, milyen szempont alapján?

Azért nem szívesen mutatom be ennek az előadásnak a figuráit, mert mindegyik meglepetés lesz a nézők számára. Szeretném, hogy nagyot üssön minden karakter megjelenése a színpadon. Ezért ez titok!

A három kismalac történetéből mit “tanulhatnak” a mai gyerekek?

Minden mesének van tanulsága, én is azt szeretem, ha egy történettel nem csak szórakoztatunk, hanem tanítunk is. Az összefogás, a barátság, a szeretet fontossága ebben a mesében is főszerepet játszik.

Mennyire ismernek magukra a gyerekek? Kivel azonosulhatnak leginkább?

Mivel ez valóban egy mai ruhába bújtatott régi történet, minden szereplőnek meg lesz a gazdája akivel azonosulni szeretne az előadás végére. Sokszor sétálok a gyerekek között előadás végén és öröm azt hallani, hogy “én vagyok a nyuszi… süni… mókus… malac…” de a vagányabb fiúk persze hamar lestopolják a farkaskomát is.

A zene mennyire segíti, támasztja alá a mondanivalót? Mennyire teszi élvezhetőbbé a mesét?

A zenének mindig nagy szerepe van a gyerekeknek szóló színházi előadásokban, épp úgy mint egy felnőtt darabban. A kicsik szeretik a zenét és rögtön tapsolnak, ha az megszólal. Ebben a mesében a zene főszerepet játszik, de erről se mondhatok többet, mert akárcsak a bábok, ez is meglepetés lesz.

Hogyan fogadják a gyerekek és a felnőttek?

Az esetek többségében tetszik a darab felnőttnek és gyereknek egyaránt, de olyan színházi előadás vagy film vagy képzőművészeti alkotás sőt talán olyan ember sincs, ami vagy aki mindenkinek tetszik és ez így van rendjén.

Miért javasoljátok 0-99 éves korosztálynak? És mi van a százévesekkel?

Haragszom, hogy kizárják a száz év felettieket. Én inkább azt mondom, jöjjenek azok, akik szórakozni szeretnének és úgy érzik, hogy van hozzá humoruk is.

Ma már a “színes, szagos” látvány számukra a legfontosabb. 

Hogyan lehet őket “elvarázsolni”?

Nem gondolom, hogy ma már minden ezer dimenzióba kell, hogy működjön. Az 1939-ben készült “Óz, a csodák csodája” szerintem üt akkorát vagy talán nagyobbat, mint egy több D-ben nézett mozgószékes, levegőfújós, páranyomós film. Ott vannak a könyvek, egy jó könyv is tudja ugyanazt az élményt nyújtani, mint egy szimulátor, talán többet is. Nem attól lesz valami szuggesztív, hogy párát fúj vagy illatokat ereget az arcunkba.

Milyen újabb terveid vannak, ami szintén a jövő nemzedékének szól?

Jó színházat szeretnék alkotni és ami a terveimben elsőként játszik szerepet, az mindig a minőség.

Nem csak rendezed, hanem játszol is a darabban? Melyiket szereted jobban és miért?

Nem lehet elválasztani a kettőt. Elsősorban színész vagyok.

A jövőben is találkozhatunk -nem is egy alkalommal- majd veled a Vidám Színpadon.

Még egy mesével készülünk, amit majd télen láthatnak a gyerekek. Ennek teljesen más lesz a hangvétele. Egy igazi tündérmese herceggel, tündérrel, boszorkánnyal. Egy kislány álmába látnak majd bele és lévén hogy közeleg majd a karácsony, egy szívhez szóló történetnek lehetnek a részesei.

 

 
 

Kapcsolódó anyagok