“Engem mindig az érdekel, ami emberi” – Interjú Lovas Rozival

2017 szeptember 14. csütörtök, 7:00

Lovas Rozi idén a Karinthy Színházban is fellép. A teátrum 10 kérdés és 10 válasz sorozatában kicsit jobban megismerhetik a náluk játszó művészeket.

1. A mi kis városunk Emilyje az első szereped a Karinthy Színházban. Miért mondtál igent a felkérésre?

L.R.: Legfőképpen Karinthy Marci személye miatt, aki nagy szeretettel és lelkesedéssel hívott, kifejezetten rám gondolva ezzel a szereppel kapcsolatban. Ez a szerep pedig nem is akármilyen, izgalmas kihívás. A Karinthy Színházhoz pedig nagyon kedves emlékek fűznek, régóta benne volt a pakliban, hogy jövök.

Lovas Rozi és Karinthy Márton

Lovas Rozi és Karinthy Márton / Fotó: Nagy Dániel

2. A Karinthy Színház készülő előadásában egy iskolás lányt, majd egy feleséget, anyát kell eljátszanod. Mennyire nehéz feladat ez számodra?

L.R.: Szép, komoly, nagy feladat. Próbálom a lehető legszemélyesebben megragadni minden pillanatát.

3. A próbafolyamat is bizonytja, hogy pörgős, ezer fokon égő színésznő vagy. Az általad játszott figurák mennyire a színpadon születnek meg vagy inkább hosszas előzetes, elemzés eredményei?

L.R.: Szeretek a munkámban százszázalékosan és nagy energiákkal az adott feladatra koncentrálni. Megkeresni az összes megoldást, aztán lehetőleg a legjobb mellett dönteni. Ez engem nagy izgalommal tölt el, élvezem és felpörgök tőle. A szereptől és a próbafolyamattól függ, hogy ez épp milyen módon alakul ki. Van, hogy sok belső elemzés, magányos kutakodás, van, hogy kifejezetten a próbálás az ami, eredményhez vezet. Mindenesetre, ha egy szerepet próbálok, az szinte nullától huszonnégyig motoszkál az agyamban.

4. Tavaly szerződtél a Thália Színháztól a Radnóti Színházba. Mi volt a váltás oka?

L.R.: Jól éreztem magam a Tháliában és csodás társulatban voltam. Éppen lenyugodni készültem és nem kerestem a változás lehetőségeit. Kováts Adél hívására viszont egyértelmű igent mondtam, mert az a féle művészszínházi lét, az ott megforduló alkotók, a sokszínűség nagyon érdekel és nagyobb kihívást látok benne. Megtisztelő volt az ajánlat és nagyon jól is érzem magam.

5. Próbálsz, forgatsz, játszol, ráadásul még zenélsz is. Hogy tudod mindezt kézben tartani? Mivel tudsz feltöltődni a sok feladatra?

L.R.: Igen, elég sok mindent csinálok és egyelőre teljesen tele van a naptáram. Szerencsére. Élvezem, hogy ennyi feladatom van, de néha nem egyszerű, fontos a logisztika. Lassan megtanulok viszonylag gyorsan feltöltődni. Nagyszerű családom és barátaim vannak, akik ebben segítenek, igényem van a természet közelségére, a kutyámra és évente legalább egyszer látnom kell a tengert.

6. Kétszer is megkaptad a POSZT-on a legjobb harminc év alatti színésznő díját, voltál a legígéretesebb pályakezdő, és Junior Prima Díjas vagy. Mennyire fontos, hogy ne csak a közönség, hanem a szakmai is elismerjen?

L.R.: Nagyon fontos. Komoly visszajelzések, amik megerősítenek abban, hogy jó úton járok és hogy érdemes csinálnom. Fontos muníciók, amik erőt és plussz lelkesedést adnak a továbbiakban.

7. Játszottál a Berni követben és több csatornán futnak televíziós sorozatok, melyekben szerepelsz. Ez nyilván nagy népszerűséget hozott, de mégsem szerepelsz nap mint nap a bulvár lapok híreiben. Ezt hogy tudtad elérni, van ebben tudatosság?

L.R.: Van benne tudatosság. Nem gondolom, hogy szükségem lenne ilyesmire és nem is érzem közel magamhoz ezt az úgynevezett bulvár világot. Olyan fórumokon szerepelek szívesen, amelyek a szakmámmal kapcsolatosak és értéket képviselnek.

8. Az Orlai Produkció Tagadj, tagadj című előadásában igen kényes témát feszegettek. Mennyire fontos számodra, hogy társadalmi szinten is vitatott kérdésekkel foglalkozz?

L.R.: Engem mindig az emberi, magával az emberrel kapcsolatos dolgok érdekelnek. Ha ezen keresztül tudunk érinteni fontos társadalmi kérdéseket, az külön öröm, hiszen ebben élünk és fontosnak gondolom, hogy árnyaltan, érzékenyen és több szempontot megvizsgálva tudjunk foglalkozni problémákkal. A színház erre nagyon alkalmas terep, ez a darab pedig nagyon személyesen mutat, illetve kérdez rá jelentős kérdésekre. Örülök, hogy részt vehetek benne.

9. Mondjuk, ha tíz év múlva beszélgetnék, mi lenne a legfontosabb dolog amiről szeretnél úgy beszélni, hogy elérted, megcsináltad?

L.R.: Nagyon konkrét célkitűzéseim nincsenek…de az biztos, hogy szeretnék a szakmáját nagyon komoly szinten művelő, pozitív energiákat közvetítő színész lenni sok és sokfajta munkával, szeretnék családot, akikkel ezt meg tudom osztani és szeretnék a lehető legtermészetesebb, manír és álcák nélküli ember maradni.

10. Milyen feladatok várnak még rád a 2017-18-as évadban?

L.R.: Forgatok szeptember közepéig, szeptember végére már túl leszek két bemutatón, a Radnótiban pedig még lesz három. Lesz egy lemezbemutató koncertünk a BEKVART-tal és különböző kisebb projektekben is részt veszek.

A Karinthy Színház Facebook oldalán még több interjú, videó és fotó vár – szeretettel ajánljuk figyelmetekbe.