„El kell rendezni az adósságainkat az életben” – Interjú Székhelyi Józseffel és Trokán Péterrel

2017 szeptember 26. kedd, 7:00

Vajon lehetséges-e egy személytől megkapni mindazt, amire vágyik az ember egy férfi-nő kapcsolatban?

Hiányok, titkok, kibeszéletlenségek hozták össze és távolították el egymástól a történetben elhunyt Flot és férjét, Halpernt, valamint a nő életen át titkolt szerelmét Johnsont. A két férfi találkozása kapcsán hat személy sorsa tárul fel a Halpern és Johnson című darabban.

Székhelyi Józseffel és Trokán Péterrel beszélgettünk, akik nemrég a legjobb férfi alakítás díját kapták megosztva a Vidor Fesztiválon az előadásban nyújtott alakításukért.

A Halpern és Johnsonban alakított férfi karakterek mennyiben állnak közel magukhoz?

Trokán: Én is úgy gondolom, mint ez az idős figura, Mr. Johnson: nem lehet úgy itt hagyni ezt a világot, hogy ne tisztázzuk a kibeszéletlen dolgainkat másokkal. El kell rendezni az adósságainkat az életben.

Székhelyi: A hetvenes életérzés egyáltalán nem idegen a számomra, hiszen magam is tapasztalom. Van valamiféle ki nem mondott diskurzusom az elmúlással. De engem különösen szeret a gondviselő, mert egy öt és fél éves kislány apjaként még nem öregedtem bele a nagypapaságba, bár professzionális, négyszeres nagypapa vagyok.

Hány évesek az unokák?

Székhelyi: Rozi most harmadikos, Ili elsős, Panna hároméves, és Momó, a nevelt fiam pici fiacskája közel egykorú Sárival, a lányommal.

A lánya és az unokák szoktak együtt lenni?

Székhelyi: Hogyne, nálunk nagy családi összejövetelek vannak, nem egyszer együtt van az összes gyerek.

Visszatérve a darabra, tudnának még más hasonlóságot is említeni a megformált karakterrel?

Székhelyi: A női nemmel való folyamatos és eltéphetetlen szimbiózis és szenvedélyes szerelmes együttlét kísérője az én életemnek. A hiperszexualitás, vagyis a hullámzóan elő-, előtörő szexuálmánia nyilvánvalóan megvan bennem is, mint ahogy a család iránti elkötelezettség is, noha az életem úgy alakult, hogy a jelenlegi, és gondolom, most végleges kapcsolatom, a harmadik házasságom.

Ebben a történetben két férfi fejti fel közös elhunyt szerelmük eltitkolt életét. Halpern, a férj nem tud arról, hogy a felesége, Flo titkos szellemi kapcsolatot tartott fent Johnsonnal, ahol a hagyományos feleségszereppel szemben egy sokkal emancipáltabb arcát mutatta meg. Az ön családjában nagyon sok sikeres nő van, mennyire tartja nehéz dolognak, mennyire tartja fontosnak ezt a szellemi kapcsolatot a nők vonatkozásában?

Trokán Péter: Hát, nem könnyű dolog a nőkkel folyamatosan fenntartani a szellemi kapcsolatot, mert az merőben eltér tőlünk férfiakétól. Ez nagyon nagy tudomány, az biztos. De a darabban általunk szeretett hölgy, a feleség és a barátnő, így élt teljes életet, mindenki a maga módján szerette őt.

Valamiért a nőnek mégis el kellett titkolnia ezt a kapcsolatot. Nem biztos, hogy ez jó érzés volt a számára…

Trokán: A férje nem tudta, mi az, hogy barát. Ezt általában sem a férjek, sem a feleségek nem tolerálják. Csak barát. Ezt nem hiszik el.

Ön szerint ez lehetséges férfi és nő között?

Trokán: Igen, ez a gyerekkori szerelem elmúlt, és valóban csak barátsággá alakult. Nekem is van ilyen régi szerelmem, akivel a mai napig nagyon-nagyon jóban vagyunk. 35 évvel ezelőtt 6 évnyi boldog szerelem után elváltunk, és úgy érzem ma, mintha ő a húgom lenne. A két család is jóban van egymással, és ha bármikor felhívom telefonon, a legbelsőbb dolgaimat meg tudom vele beszélni.

Önök szerint a feleség, Flo megkaphatta volna-e ugyanattól a férfitól a biztonságot és a szellemi kapcsolatot is? Mennyiben múlott ez Halpern zártságán?

Trokán: Ez egy megoldhatatlan dilemma. Erre azt szoktam mondani, hogy jó dolgunkban nem tudjuk, hogy mit csináljunk. Csak azzal foglalkozunk, hogy ez most miért olyan rossz? Az adatok borzalmasak, és én is azt látom a baráti, családi körömben, hogy szinte mindenki elválik. Nem tudjuk megbecsülni azt, amit kaptunk. Épp ezért is nagyon szép ez a színdarab: Flo két embertől kapta meg azt, amire szüksége volt, az egyik kiegészítette a másikat és ő ezzel tudott élni és így ez a két ember tette őt boldoggá.

Székhelyi: Halpern számára az elsődleges a munkája volt, hogy pénzt keressen és fenntartsa a családot. Egy szokványos férj, családfenntartói életet él, és az együttélés, a szeretet mindenféle hullámhegyével és hullámvölgyével együtt tartalmasan volt az életük a feleségével. De a megszédítő, mindent felülíró kémia őt is elragadta időnként a cég raktárában a kartondobozok tetején, és hogyha nem is egy életen át, de végül is egy életreszóló élménnyel gazdagítva őt. Ugyanez történt Flo életében is Johnsonnal, csak ez a szellem kémiája volt. Ezek a találkák is a nő folyamatos hiánybetegségének a gyógyítására voltak rendszeresítve.

Talán nem is biztos, hogy lehetséges egyetlenegy személytől várni, hogy kielégítse mindenfajta érdeklődésünket, kíváncsiságunkat, vonzódásunkat?

Trokán: Van ilyen, de nem ez a gyakori. Nem terem minden bokorban egy Philemon és Baucis.

A darab premierjén találkoztak a szerzővel, Lionel Goldsteinnel is.

Székhelyi: Nagy élmény volt számomra az a beszélgetés. Akkor tudtam meg, hogy az én szerepemet Londonban egy bizonyos Sir Laurence Olivier játszotta. Goldstein azt mondta, hogy: Joe, I love you, you were better then Larry was (József, gratulálok, jobban alakítottad a szerepet, mint annak idején Larry – szerk.). És ez könnyekig meghatott. De ez a meghatottság most egy kicsit komolyra fordult, hogy díjat kaptunk a Vidor Fesztiválon.

Székhelyi József, Trokán Péter / Halpern és Johnson / Fotó: Horváth Judit

Székhelyi József, Trokán Péter / Halpern és Johnson / Fotó: Horváth Judit

Valahol azt nyilatkozta, hogy engem nem lehet lezsidózni csak felzsidózni. Ez pontosan mit jelent? Hogy nem lehet ezzel megsérteni önt?

Székhelyi: Igen. Már maga a kifejezés, hogy lezsidózni burkolt antiszemitizmus jelent, hiszen lefokozás van benne. Az én fogalmaim szerint az, hogy zsidó, nem lehet stigma. Tehát, ha valaki veszi magának a bátorságot, hogy antiszemita legyen, akkor szembe kell néznie azzal, hogy vannak olyan zsidók, akik, ha nem is cionisták, de mérhetetlenül pimasz módon azt mondják, hogy menj a picsába! Ennek a műfordítása az, hogy engem csak felzsidózni lehet.

Nemrég megszületett az első unokája. Nyáron volt ideje vele lenni? Milyen tapasztalatai voltak a nagypapaságról?

Trokán: Szerencsére a baba és a lányom lent voltak a Balatonon egy jó ideig, de egyelőre csak a háttérből figyelem őket. Most még túl sok az anyai teendő, és még nem akarom az unokát a magaménak tudni. De 5 év múlva talán már együtt horgászunk, addig nekem meg ki kell bírni egészséggel.

Én Ön mivel töltötte a nyarat?

Székhelyi: Szokvány nyár volt, semmi rendkívüli nem történt, nem másztam meg a Himaláját, nem úsztam át a La Manche csatornát. Nagyon rendes, korrekt nyaram volt, dolgoztam is és sokat voltam együtt a családommal.

Lát különbséget az apaság és a nagypapaság között? Melyiket élvezi jobban?

Székhelyi: Persze, hogyne lenne. Ugye, az ember az unokáival felelőtlenül lehet gyagya, meg játékos. De azt hiszem, hogy azt a fajta nagypapaságot folytatom az unokáimmal, amit a gyerekeim imádtak bennem.

És ez mi lenne?

Székhelyi: Talán a humoromat, a hülyéskedésemet szerették a legjobban.

Az interjút Hidas Judit készítette.

 

A Gólem Színház Halpern és Johnson előadása legközelebb október 30-án 19 órakor látható a Hatszín Teátrumban.

Hatszín Teátrum: VI. ker. Jókai u. 6.

Jegyvásárlás itt lehetséges.