Érzések, szerepek és a valóság – Interjú Tóth Augusztával

2017 október 02. hétfő, 7:20

Pár nap és Tóth Auguszta bemutatja Érzések című lemezét a Nemzeti Színházban. Az ízig-vérig nőt hallhatjuk majd, aki most nem szerepet játszik, hanem önmagát adja. Erről, a színházi és filmes világról valamint a zenésztársairól is kérdeztük őt.
10 dal, 10 stílus, első szerzői lemezének címe: Érzések. Mennyire ment könnyedén a lemez elkészítése, megjelentetése? Mi kellett ahhoz, hogy sikerüljön?

Tóth Auguszta: Nem volt egyszerű, hiszen több mint 10 éve fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék egy saját albumot. Jó pár évvel ezelőtt pályáztam a lemezre, de nem nyertem, ezért elengedtem ezt a vágyamat. Aztán 2 évvel ezelőtt lehetőségem nyílt pályázni a Magyar Művészeti Akadémiához, akkor három témában próbálkoztam: egy Mezei Mária önálló estre, egy rendezésre és egy lemezre. Hoztam valamit a hegyekből címmel, Vidnyánszky Attilának köszönhetően meg is született a Mezei Mária est a Nemzetiben, és a felvételek elkészítésére is kaptam lehetőséget – akkor már nem volt visszaút.

Tóth Auguszta / Érzések

Tóth Auguszta / Érzések

Nehéz volt megvalósítani a pályázatot?

Tóth Auguszta: Igen is, meg nem is. Úgy vélem, az ember mindig önmagának nehezíti a dolgait, nem feltétlenül mások nehezítik az övét. Az nehézséget jelentett, hogy nem találtam dalszövegírót. Fantasztikus emberekkel találkoztam, akik csodálatos verseket írtak nekem, de valahogy mégsem éreztem őket közel magamhoz, ezért úgy döntöttem, magam próbálom megfogalmazni azt, amit szeretnék.Pintér Tibor zeneszerző és gitárművész barátom, aki a lemez zenei anyagát komponálta szintén azt javasolta, hogy én írjak szöveget, úgyhogy megpróbáltam és sikerült. Gyakorlatilag két hónap alatt el is készültünk a lemezzel. Ez nagy kihívás volt.

Rohamtempó ez, közben számtalan darabban játszott és játszik a Nemzeti Színházban, a napokban – október elsején – volt Az ügynök halála bemutatója. Ez a darab milyen kihívások elé állítja?

Tóth Auguszta: Néhány mondattal benne lenni egy darabban sokkal-sokkal nehezebb, mint végigvinni egy teljes előadást. Most úgy érzem, hogy például a monodrámám, amelyben két órán keresztül egyedül állok a színpadon nem olyan nehéz, mint amikor az embernek egy villanásnyi jelenése van. Pontosan kell tudnom, hogy hova lépek be, pontosan kell tudnom érzékelni, hogy a kollégáim hol tartanak éppen, és ehhez képest hogyan tudom felépíteni a saját jelenlétemet, úgy, hogy közben építsem őket és tovább lendítsema jelenetet, hogy ne egy új történet kezdődjön, hogy megmaradjon a folytonosság.

Az ügynök halála a negyvenes, ötvenes években játszódik. Mi adja a történet aktualitását?

Tóth Auguszta: Azok az emberi sorsok, amelyek megjelennek ebben a drámában, köztük Willy Lomen sorsa, az ügynöké, aki végig utazza Amerikát, hogy értékesítsen különböző termékeket. Egy ügynök, aki egész életében házal, kocsiban ül, és közben próbálja fenntartani az általa elképzelt életminőséget a családja számára, amivel egyre inkább küszködik. Megöregszik, beteg lesz, nem tudja tartani a fiatalok által diktált tempót. A pénz pedig kell az állandóan elromló háztartási gépek javításához, a ház renoválásához, egyáltalán az életbenmaradáshoz. A pénz utáni hajszáról, az álmok kergetésésről, és az elkerülhetetlen mélyzuhanás állapotáról szól ez a darab. Felveti a kérdést, vagyunk-e mások illetve a saját szemünkben valakik? Mire vittük, mire nem? És mennyire tudunk egymáshoz és magunkhoz hűek maradni? A feltörekvő, élni akaró kisember kudarca, nyomora, menekülési vágya ma sem ismeretlen számunkra. Sajnos 2017-ben is nagyon aktuális téma.

A pályája során számtalan filmes-, színházi-, sorozat- és szinkronszerepet kapott, talán mondhatjuk, hogy elhalmozták. Van olyan szerep, amire mégis nagyon vágyakozik?

Tóth Auguszta: Nagyon sokszor megtapasztaltam azt nagyrabecsült, idősebb kollégáimnál, hogy voltak szerepvágyaik és meg is kapták azokat, majd saját bevallásuk szerint nagyon nagyot buktak velük. Én távol tartom magam a „szerepvágyaktól”, inkább úgy fogalmaznék, vannak feladatok, amik rettenetesen izgatnak. Engem most izgat az október 18-ai lemezbemutató koncert, izgatna egy filmszerep, mert már nagyon jólesne a testemnek, lelkemnek, ha újra forgathatnék. Izgat a „színházcsinálás” mint olyan, és természetesen mindig az adott szerepem. Korábban ugyan nagyon sokakkal dolgozhattam, például Makk Károllyal is. Hálás vagyok ezért, hiszen egy olyan időszakban kaptam sorra a filmes szerepeket, amikor kevesebbet forgattak az országban. Nagyon ment a Kisváros is annak idején, őszintén mondom, hogy hiányzik. Igazán örültem, hogy felkértek a Válótársakba, de úgy érzem, hogy szeretnék vérbeli nőket játszani, nem csak mindig a szigorú karaktereket, hanem a nőies nőt, a finomat, a lágyat, a vonzót. Ezen kívül izgat az életem megoldása. Hogy a gyermekeimmel, a férjemmel boldogságban, harmóniában tudjunk együtt élni, és hogy tudjak nekik olyan útmutatást adni, amitől ők boldogabb emberek lesznek.

A nőiség megjelenik Érzések c. lemezén. Tóth Augusztát a Nőt halljuk…

Tóth Auguszta: Igen, ennek szívből örülök. Ez a lemez erről is szól. Nem véletlenül lett Érzések a címe. Ezek a dalok pici történeteken keresztül mesélnek pillanatnyi érzésekről. A Péntek délutáni blues például arról a csendes, belső őrületről szól, amíg várakozunk a belvárosi dugóban…, számtalanszor átéljük ezt. Vagy például a Másnapban arra törekedtem, hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzam meg a másnaposság állapotát egy nőnél. Na nem mintha olyan sokszor lenne rám jellemző, de azért előfordult már az életemben, hogy jólesett elfogyasztanom egy pár pálinkát vagy vörösbort.

Melyik a kedvenc dala?

Tóth Auguszta: Mind. A legnehezebb pedig a Minden percért kár, amelynek a zenéjét Lerch István szerezte. István ezt már korábban megírta, megajándékozott vele és konzekvensen ragaszkodott bizonyos dolgokhoz, amelyekhez igazodnom kell. Meg kellett találnunk a helyes igazodási pontokat.

A 10 dal mindegyike más-más stílust képvisel.

Tóth Auguszta: Igen, mindegyik más, van köztük blues, rock, bossanova, reggae, ballada, és boleró is.

A dalok megírásánál honnan merítettek ihletet? Ön például milyen zenét hallgat szívesen?

Tóth Auguszta: Nagyon szeretem a klasszikus zenét, de a bluest, a rockot, a jazzt ugyanúgy, szeretem a szép, dallamos dalokat, de a szöveg számomra egyaránt fontos. Az tény, hogy a technóval és a mai diszkóval nehezen tudok mit kezdeni, de sok kortárs magyar együttest szeretek. Ha a zene megérint, teljesen mindegy, hogy milyen stílusban játsszák.

Biztosan fontos, hogy kikkel zenél együtt. Hogy választotta ki a zenésztársait?

Tóth Auguszta: Dékány Endre vokalizatőr a tanárom és egyben a művészeti tanácsadónk – ő nagyon sokat segített nekem a lemez elkészítésében. Rajta keresztül találkoztam valamennyi zeneszerzővel: Pintér Tiborral, Révész Richárddal és Lerch Istvánnal. Mindenféle értelemben fontos volt, hogy közös hangokat tudtunk megütni.

A lemezbemutatón egy 5 fős csapattal adja elő a dalokat, ezt követően terveznek koncertsorozatot?

Tóth Auguszta: Ha meghívnak minket, akkor megyünk, de egyelőre a lemezbemutatóra koncentrálunk a Nemzeti Színházban.

A Nemzeti Színház tagja, az anyaszínháza támogatja Önt ebben a munkájában is. El tudná most képzelni, hogy máshol dolgozzon?

Tóth Auguszta: Én nagyon sok színházban dolgoztam már. 1991 óta körülbelül 20-25 színházban fordultam meg, de valahogy mindig úgy hozta az élet, hogy visszatértem a Nemzetibe és ebben a pillanatban nagyon jól érzem magam itt. Bízom benne, hogy az igazgatóm mégegyszer ennyi időt tölt itt és gondolkodik majd bennem és ez a klassz csapat még nagyon sok jó előadást csinálhat a jövőben.

Szerző: Gödöllei Anna

Színház.org