„Anyegin is vízzel főz otthon” – Villáminterjú Nagy Botond rendezővel

2017 október 12. csütörtök, 7:00

November 13-án érkezik a Thália Színházba a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadása.

Nagy Botond / Fotó: Bíró István

A marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rendezői szakán végzett, de számos előadásban színészként is szerepelt… Mi vonzotta a rendezői szak felé?

El kell szomorítanom, de a „számos előadás” csupán két történetre redukálódik, amiben performerként vettem részt, és azt hiszem, az elég is volt. (kacag) Az egyik Bordás Attila koreográfus egyik kortárs táncelőadása, ami egy szép találkozás volt, a másik történet említésre sem méltó. Mindkét tapasztalat hasznos volt. Az első megerősítette bennem a színház, mint csapatmunka fontosságát. Az utóbbi rámutatott arra, hogyan nem érdemes színházzal foglalkozni, és milyen könnyedén el lehet személytelenedni a sikert hajhászó útban. A színház mércéje nem a siker! De visszatérve a kérdésre, rendezőnek tartom magam, nem színésznek vagy táncosnak. Ami a rendezést illeti, azt hiszem annak a komplexitása és az ismeretlenben való folyamatos elmerülés és felszínre bukás izgat.

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Igazán fiatal. Azt gondolom, hogy egy tapasztaltabb rendező több lehetőséget kap. Mi a meglátása?

Ez a színházak és producerek kockázat vállalásától, művészi nyitottságától, művészi és esztétikai programjától és felelősségválalásától is függ. Akit megemlíthetek az erdélyi színházvezetők közül, az Tompa Gábor, aki valóban kompromisszummentes kockázatot vállal következetes és változatos művészi programmal. Az általa vezetett színház például most is pályázatot írt ki fiatal rendezők számára, akiknek komoly hátteret biztosít az előadásuk megvalósításához. Tehát kíváncsian és figyelemmel kíséri a fiatal alkotókat. Persze ma már az alkotás mellett szükségszerűvé vált az önmenedzselés is, a promotálás, ami sok esetben tudja kamatoztatni egy művész munkáját, abban az esetben, ha van mit. Mivel sokszor sajnos csak a promó van, és ami mögötte kellene legyen, az eléggé hiányos. De azt hiszem egyszerűen a szerencsén is múlhatnak dolgok. Ami engem illet a következő évadban Tompa Gábor felkérése mellett csak román színházaknál fogok dolgozni. Azt hiszem ez a tény sokat elárul arról, ami az erdélyi színházak jelenlegi nyitottságát és rizikófaktorát illeti a fiatal alkotókkal szemben.

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

2017 januárjában mutatták be az Anyegint a Figura Stúdió Színházban, aminek a rendezője volt. Azt hallottam, hogy egy igazán fiatalos, kreatív, izgalmas előadás készült. Hogyan tudták ezt az 1800-as évek közepén játszódó történetet, a mába helyezni, a mai néző számára újra érdekessé tenni?

Úgy érzem, amikor remekművel kerül kapcsolatba az ember, hallani kezdi ugyanazt a hívó szót, amelyik a művészt is alkotásra késztette. Goethe írta azt egy levélben, hogy „egy jó könyvet ugyanolyan nehéz elolvasni, mint megírni.” Ami az Anyegint illeti, egy erős, letisztult történeten keresztül próbálja tetten érni a mindenkori emberi mechanizmusokat. Ezért tud ma is ugyanolyan aktualitással és élességgel megszólalni ez a szöveg, mert olyan belső húrokat pendít meg bennünk, amelyek metafizikus töltettel bírnak, azaz nem kell feltétlenül egy orosz kúriában vodka mellett szerelembe esnünk valakibe, aki iránt azt érezzük, hogy akár meg is tudnánk halni, elég az országút melletti benzinkútig lépni, ahol két üveg ablakmosószer és egy csokis kifli mellett ugyanez a gyönyör megtörténhet. Számomra a művészet célja abban foglalható össze, hogy felkészítse az embert a halálra, művelje lelkét és képessé tegye a jóra! És azt hiszem ez nem sokban változott 1800 óta…

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

A klasszikusban Anyegin tehetős, mégis az életével mit kezdeni nem tudó, önmagát kereső, az akkori Oroszországra oly jellemző embertípust személyesít meg. Aki valahogyan mégis szerethető… Ebben az előadásban, milyen az ő karaktere?

Emberi. Anyegin is vízzel főz otthon, mint maga vagy én, vagy Faragó Zénó, aki ebben az olvasatban Anyegin.

Másodszorra dolgozik a társulattal, a Homokszörny volt az első közös feladat. Más így, hogy már rendezői szempontból is ismeri őket? Esetleg tudja, hogy kiből mit lehet kihozni? Előnyt jelent?

A Homokszörny egy megrendelés volt, szóval nem én választottam azt a szöveget. Az Anyeginnel teljesen más volt a helyzet, mivel ezt kimondottan a Figuránál akartam megrendezni, kimondottan az előadásban jelen levő színészekre szabva, mindenféle kompromisszum nélkül! A társulat nagyrésze mellett még négy meghívott színésszel dolgoztam, akiknek a vegyülése, egy nagyon friss energiákat megmozgató és kölcsönös kíváncsísággal felhevült próbafolyamatot idézett elő. Ennek a lebonyolítása nem egyszerű feladat, de örvendek, hogy a Figura Stúdió Színház vezetősége fontosnak tartja az előadást, és minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy ennyi külsős színészt leegyeztessenek zökkenőmentesen. Hálásan és szeretettel gondolok a Figurára, mivel ez volt az első intézményesített színház, akik bizalmat szavaztak a munkámnak. Nem utolsósorban fontos munka zajlik ott, olyan színészekkel, akik bárhol megállják a helyüket! Ezért is örvendek a Thália Színház meghívásának, mivel egy izgalmas bemutatkozási lehetőség.

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Figura Stúdió Színház: Anyegin / Fotó: Jakab Lóránt

Mivel ajánlaná a darabot a budapesti nézőknek? Hogyan jellemezné az előadást?

Aki kikapcsolódni szeretne, az maradhat otthon is, mivel ez nem az az előadás lesz, ami után teljes étvággyal megesszük a kijevi csirkemellet az Arany Kaviárban… ha őszintén magunkba nézünk.

Thália Színház

A Figura Stúdió Színház Anyegin c. előadása november 13-án látható a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén a Thália Színház Nagyszínpadán.

 
 

Kapcsolódó anyagok