“A felelősség korosztálytól függetlenül mindig nagy” – Interjú Eke Angélával és Bán Bálinttal

2017 október 23. hétfő, 7:00

A IV. Tantermi Színházi Szemlén került bemutatásra a Nylon Group alapítójaként is ismert Eke Angéla előadása Elfog/adsz címmel. A tantermi előadás a 14-16 éves diákok generációjának viselkedési szokásait vizsgálja, a csoporton belüli kirekesztés témáját feldolgozva. A két szereplő az egymás közti szociális, társadalmi, személyiségbeli különbségekből adódó kirekesztésről és ezek elfogadásáról szóló nonverbális etűdöt állított színpadra, amelyben központi szerepet kap egy zeneileg interaktív, felfújható óriás nylon báb. A stilizált színházi nyelv, nonverbális színházi közlés és a kortárs bábszínházi elemekkel való történetmesélés ritkán tapasztalt formanyelv a célcsoport számára, így ennek megismertetése az alkotók szándéka szerint tágítja az önkifejezés lehetőségét és lehetővé teszi a kortárs művészeti irányzatok megközelítését a diákok számára. A produkció szereplői Eke Angéla és Bán Bálint, velük készült interjú a bemutató kapcsán.

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

A Tantermi Színházi Szemlére elnyert részvételi lehetőség által Elfog/adsz címmel készítettetek kétszereplős előadást, mely a csoporton belüli kirekesztettségre is reflektál. Miért pont ezt a témát választottátok?

Angéla: Amikor elolvastam a tantermi pályázat felhívását, elgondolkodtam azon, hogy mi az a személyes indíttatású téma, amivel a középiskolásokhoz szólnék. Arra jöttem rá, hogy amit felnőtt koromban problémának érzek a társadalomban, hogy másként tekintünk azokra, akik nem a többséget képviselik, annak elfogadását kisebb korban kell elkezdeni. Hogyan tudnák a felnőttek elfogadni egymást, amikor más a bőrszínük, vallásuk, identitásuk, ha iskolás korban egy közösségen belül is kirekesztik azt, aki másként gondolkodik, viselkedik, cselekszik, mint a többiek. Ez társadalmi szinten a mindennapjaink drámája, a kamaszok korosztálya pedig csodálatos: fogékonyak, érzékenyek, éberek, nyitottak, ők képesek lennének megváltoztatni azt, ami már megkövült a mi generációnkban is.

Bálint: Én már utólag, mondhatni “belecsöppentem” a produkcióba, az ötlet Angéláé. Mégis, amikor Angi felkért, úgy éreztem, hogy ez az előadás hiánypótló lehet! Napjaink komoly problémája az egymás iránti és – talán pont ebből kifolyólag – az önmagunk felé történő elfogadás. Hogy ne általánosítsak, nekem is felnőtt fejjel kell megküzdenem rengeteg saját problémámmal. Ezek vagy ki sem alakultak volna, de mindenképpen hamarabb feldolgozásra kerülhettek volna, ha elfogadóbb közegekbe kerülök, vagy valaki felhívja arra a figyelmem, hogy nem vagyunk egyformák!

Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Mennyiben volt más a próbafolyamat azáltal, hogy egy tantermi előadást próbáltok egy adott korcsoport számára? Nagyobb felelősséggel jár?

Angéla: A felelősség korosztálytól függetlenül mindig nagy. Egyenrangú félként kezeltem a korosztályt, semmiképp nem akartam másképp tekinteni rájuk, mert fiatalabbak, mint a felnőtt nézők. Azt szerettem volna, hogy gondolatot és érzelmeket ébresszen a produkció, de más nyelven, mint amihez szoktak. Az volt a kihívás és a kérdés bennem, hogy nem fognak-e minket is kiközösíteni, mivel sokuk számára szokatlan formanyelven beszélünk. Mindemellett a kortárs alkotói irányzatokat ugyanolyan kirekesztés éri, mint azokat a srácokat, akik másképp fejezik ki magukat.

Bálint: Szcenikailag természetesen szem előtt kellett tartanunk bizonyos technikai paramétereket, mint egy átlagos tanterem mérete, az adott fényviszonyok, és kör alakú nézőtér. Ezek nyilván meghatározzák a színészi munkánkat, de kizárólag a fizikai valóját tekintve. Az üzenet közvetítése szempontjából nem próbáltunk máshogy. Úgy álltunk a munkához, hogy maga a formanyelv újdonság lesz, ami talán még egy színházba járó ember számára is ismeretlen, és sokszor nehezítheti a befogadást/megértést. Itt viszont egy olyan fiatal aktív generációval találkozhatunk, aki szerintem a felgyorsult média és 0-24 órás digitális kommunikáció következtében gyorsan tud alkalmazkodni. Ezért ők az első pillanatban rá tudnak csatlakozni az előadás nyelvezetére.

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Az Elfog/adsz szerves részét képezi a nylon-báb, ami az asszociációknak is nagyobb teret enged, és jól egyensúlyozza az előadás szavak nélküliségét. Nehéz volt megszokni a bábbal való munkát? Angéla, neked a partner volt új, Bálint, neked pedig az anyag volt eddig ismeretlen.

Angéla: Ebben az előadásban nagy hangsúlyt szerettem volna fektetni a bábon kívül a mozgásra és a pantomimra. A bábbal való interakció egy másfajta színészi jelenlétet követel. Nehéz létezni a színpadon és partnerként kezelni egy hatalmas élő műanyagot úgy, hogy nincs a kezedben semmi, amivel kifejeznéd magad. Ezért Bálint nehéz helyzetben volt a kezdetektől fogva, de az ő mozgásszínházi és pantomim készsége harmonikus egységet teremtett az egésszel és kifejezetten jól működött az energiája.

Bálint: Angélával volt lehetőségem korábban egyszer együtt dolgozni, és egy nagyon biztos, és egyben impulzív partnernek bizonyult számomra. Gondoltam, hogy ez bizonyára nem változott, hiszen ez a színészi létezését jellemezte. Ez így is volt most is. Ami a bábhoz való viszonyát illeti: mindig is csodáltam, ahogy a bábszínészek mélyen elmerülve a bábbal való játékban interpretálnak. Olyan ez nekem, mint mikor még gondtalanul játszunk, gyerekként. Tiszta, egyenes. A kreativitás és fantázia határtalan világa tárul fel. Vágytam is rá, hogy próbára tegyem magam ezen a téren, és az előadás lehetőséget is biztosít rá egy-egy alkalommal. Sokat kell még tanulnom, de Angéla és ez a próbafolyamat jó tanítópárosnak bizonyultak.

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Eke Angéla, Bán Bálint / Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Angéla, nem csak az előadás szereplője, de rendezője is vagy. Kiket kértél még fel az alkotómunkára?

Angéla: Az előkészítési folyamatban nagy szerepet töltött be Puskás Dániel, aki az előadás zeneszerzője és az akusztikus koncepcióért felelt. Vele többször dolgoztam már együtt, mindig tudja, milyen hangzás egészíti ki a koncepciót. Inspiráló a közös munka, jelenleg egy olyan zenei technikát alkalmazunk az ő javaslatára, amivel zeneileg interaktívvá válik a báb. A nylon bábot Pintér Judittal közösen álmodtuk meg, a kivitelezés is neki köszönhető. A levegő miatt általában a nylon-formák nehezen tudnak éles kontúrt kapni. Fontos volt számomra, hogy decens vonalakkal ellátott éleket kapjon a forma, a háromszögek és az egyenes szabás által. Ő divattervező, és a nylonnal is olyan érzékenységgel bánt, mint egy finom kelmével és ez a végeredményen is látszott. Az előadást feldolgozó foglalkozást Szendrey Gitta drámainstruktor vezeti. A Színház-és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor osztályában végzett, pályakezdő szakember, a próbafolyamat egészét végig kísérte. Kifejezetten fontos, hogy egyetemi képzés felel ezért a szakmáért, aminek fontossága egyre csak nő, ennek pedig ő élharcosa, és ez nagyon tetszett. Mivel ez egy nem állandó társulat előadása, ezért az alkalmi társulást Megyeri Léna és Klopfer Alexandra fogta össze, ami nekem nagy segítség volt, mivel nem csak rendezője, de szereplője is voltam a produkciónak.

Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Elfog/adsz / Fotó: Nagy Dániel

Hogyan tervezitek az előadás jövőjét, milyen iskolákat vesztek célba?

Angéla: Meglepő számunkra és egyben csodálatos, hogy már nyolc iskolába kaptunk meghívást, ahol szívesen látnák az előadást. Tehát nem kell reklámoznunk és ajánlgatni magunkat. A produkciós stáb azon dolgozik, hogy megtaláljuk a megfelelő anyagi fedezetet, ami biztosítja, hogy minél több iskolába eljusson a produkció.

Bálint: Nyilván szeretnénk minél több iskolába eljutni az előadással, minél szélesebb körnek megmutatkozni ebben a korosztályban. Minden az anyagiakon múlik most már.

Jurányi Ház

 
 

Kapcsolódó anyagok