„Soha nem akartam más lenni, csakis színész” – Interjú Földes Tamással

2017 november 05. vasárnap, 7:00

Az Operettszínház Társulatának egyik alapembere Földes Tamás. A színész nemrég vehette át az évad musicalszínészének járó elismerést a Lady Budapestben nyújtott alakításáért, de a teátrum számos előadásában látható.

A Csárdáskirálynőben, az Isten pénzében, a hamarosan visszatérő Rebeccában, és a nézők a Rómeó és Júlia című musicalben alakított emblematikus szerepéről is ismerhetik. Most egy operettben bizonyít, november 5-től a Luxemburg grófja egyik főszerepét játssza.

Akik ismerik őt, pontosan tudják, hogy mennyi alázatot, szerénységet lehet tanulni tőle. Ami más szájából, az ő múltjával álszerénységnek hat, arról pontosan tudni lehet: ő tényleg így érzi. Halk, zárkózott karakter, aki nem szereti felhívni magára a figyelmet, mégis a zenés színház egyik legfontosabb művésze. Közben arról mesél, szívesen lenne asztalos…

Luxemburg grófja, fotó: Gordon Eszter

A Luxemburg grófjában Sir Basilt alakítod. Milyen érzésekkel vágtál bele ebbe a feladatba?

Mindig félek az operett szerepektől. Biztos azért is, mert előttem állnak a példák, ahogy ezt a műfajt nagy színészek játszották, nagyon-nagyon jól. Magamról pedig tudom, hogy én nem vagyok olyan, mint ők. Nem tudom, hogy az a fajta színészet, amit én művelek képes-e arra, hogy működjön az operett műfajában. Hála Istennek, Somogyi Szilárd a Luxemburg grófjában engedi, hogy önmagam legyek. Fontos, hogy találjak magamban valamit, ami én vagyok egy szerepben, onnantól kezdve tudom megformálni a karaktert.

Annyi operett szereppel a hátad mögött, amit már eljátszottál, ez azért önbizalomhiányról árulkodik…

Azt hiszem, ez nem önbizalomhiány. Egyszerűen csak én másfajta színész vagyok. Nem vagyok olyan sokoldalú…

Nem vagy sokoldalú? Nem győztél meg róla, hogy ez nem önbizalomhiány…

Pedig nem az. Egyszerűen csak vannak olyan színészek, akik mindig valahogy önmagukat játsszák, és én is ilyen vagyok. Igazából erre gondolok. Nem vagyok olyan kaméleon, mint Haumann Péter vagy Agárdy Gábor, akiket hasonló szerepekben néztem.

Földes Tamás A Csárdáskirálynőben, fotó: Éder Vera

Mi vitt akkor mégis a zenés színház felé?

Amit tanultam erről a műfajról, amit a musicalről tudok, azt a tudást mind a Rock Színházban kezdtem magamba szívni. Abban a társulatban mindenki a másikért dolgozott, segítettünk egymásnak, nem volt semmi furkálás. Prózai szakon végeztem, eszembe sem jutott, hogy a zenés műfajban dolgozzam. Eleve a zenés színház, mint kifejezés pejoratívnak hatott sokak szemében, én sem gondolkodtam ebben. Latinovits is leírta, hogy milyen véleménnyel volt róla, amíg nem kapta meg A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak főszerepét. Akkor rájött, hogy sokkal nehezebb, mint a prózai színház. Szerintem a színész indíttatásának, játékának ugyanolyannak kell lennie itt is, mint a prózai színházban, azzal nehezítve, hogy még énekelni és táncolni is kell. Vannak olyan előadások, melyek nem tudnak pusztán show-ként működni, és az Operettszínházban szerencsére ilyeneket játszunk.

Mikor határoztad el, hogy színész leszel?

Eddig még sohasem tudtam erre felelni. Nem volt semmilyen sorsfordító pont az életemben, amikor elhatároztam volna. Egyszerűen soha nem is akartam más lenni. Amióta szakmán gondolkoztam, azóta ez vonzott. Nem akartam se tűzoltó lenni, se katona, de vadakat terelő juhász. Most idősebb fejjel már szívesen lennék asztalos. Legalábbis olyan munkát végeznék, aminek van kézzel fogható eredménye. Amit elkészítek, és megmarad. Mert a színészetnek mindig megvan az az árnyoldala, hogy minden csak egy pillanatra létezik, és aztán soha többé. Idősebb fejjel azt gondolom, mindannyian valamilyen küldetéssel érkeztünk a Földre. Talán nekem ez a színház, és azért adott ehhez Isten képességeket. Ezért nem lettem asztalos.

Isten pénze musical, fotó: Éder Vera

Azért a színházi szerepek után is maradhatnak kézzel fogható dolgok. Most kaptál Aranykotta-díjat, a Lady Budapest előadásban nyújtott alakításodért pedig megkaptad az évad musical színésze címet. Fontosak neked az elismerések?

Nem állok túl jól a díjakkal. Állami díjat sohasem kaptam. Régen elismertek eMeRTon díjjal, Súgó Csiga díjjal, Székesfehérváron pedig az évad legjobb színésze lehettem. Soha életemben nem voltam sztáralkat. Sosem voltam előtérben, nem írtak rólam az újságok, nem szerepeltem a tévében, hanem csak tettem a dolgomat a színházban. Ez valószínűleg az én külső és belső alkatom együtthatójának eredménye.

De vágysz egyáltalán olyanfajta elismerésre, amit egy állami kitüntetés jelent?

Nem sírok érte, de természetesen nagyon jól esne. Nem központi kérdés az életemben, nem vagyok megkeseredett művész, aki azon búsong, hogy miért nincs Jászai-díja…

Rómeó és Júlia, fotó: Éder Vera

A lányod, Földes Eszter is színésznő, ő valahogy mindig felhívja magára a figyelmet.

Ő sokkal nyitottabb alkat, mint én, ezért ebben is ügyesebb. Ellentétben velem, Eszter igazi nyüzsgő karakter. Jóval zárkózottabb vagyok nála.

Ő miért lett színésznő? Te terelted ebbe az irányba?

Éppen ellenkezőleg: én is és az édesanyja is azt gondoltuk, hogy semmiképpen ne legyen színész a lányunkból, tehát egyáltalán nem terelgettük őt ebbe az irányba. Elég liberális szülők voltunk mindketten, nem is tiltottuk semmitől. Volt olyan kolléga, aki gyakran hozta be a gyerekét a színházba, akik kisebb szerepeket is kaptak, ha már ott voltak. Mi ettől ódzkodtunk. Egyáltalán nem akartuk, hogy szerepeljen. Aztán mégis így alakult, és ebben biztos benne van, hogy tőlem mindig ezt látta, végül mégis teljesen az ő döntése volt.

Verseket is írsz, még hozzá gyönyörűeket…

Nem, nem igazán, az csak hobbi. Nem vagyok költő, csak néha kiszakad belőlem egy-két verssor, és amit úgy értékelek, hogy nem olyan rossz, azt megosztom a közösségi oldalamon, talán azért, mert azt gondolom, vannak közöttük olyan üzenetek, amik fontos, hogy elérjenek az emberekhez.

Luxembrug grófja, fotó: Gordon Eszter

Mi az üzeneted a világnak?

Erre nagyon egyszerű a válasz, egyetlen szó: a szeretet. Nincs is több szó a világon, ami fontos lenne.

A verseid mégis inkább fájdalmasak, a szeretet hiányáról szólnak.

Nem tudom… József Attilának hány vidám verse van? Nem akkor írok, amikor boldog vagyok. Nem úgy állok neki, hogy én most verset akarok írni, hanem egyszer csak eszembe jut egy-egy sor, és ez inkább akkor van, amikor valami fáj az életben, akkor az kiszakad belőlem. Jó érzés kiadni magamból ezeket az érzéseket és gondolatokat. Ha pedig másokat is gyönyörködtet, az külön öröm. Jó, ha a szeretet üzenete minél több emberhez eljut.

Szerző: Baku György

 

RelatedPost