“Szeretem a szélsőséges karaktereket” – Interjú Ódor Kristóffal

2017 november 10. péntek, 7:00

A Centrál Színház társulatának új tagja a zenés színház erejéről, kedvenc sportágairól és a tűrőképesség határairól, sorozatokról és festészetről, eddigi pályájáról és az új évad kihívásairól mesélt.

Ódor Kristóf / Godspell / Jászai Mari Színház

Ódor Kristóf / Godspell / Jászai Mari Színház

A színház honlapjáról egy markáns, férfias tekintet néz rám, amin jóval idősebbnek tűnsz annál a mosolygós fiatal srácnál, aki most pattant le a biciklijéről és itt ül velem szemben. Ilyen változó az arcod?

Azt mondják, hogy a szakáll öt-hat évet dob rajtam, és a legtöbbször szakállal szoktam létezni, mert nem túlzottan szeretek borotválkozni. Valahogy eddig olyan szerepeim voltak, amikhez jól passzolt, de most a My Fair Lady miatt muszáj borotválkoznom, és tényleg sokan alig ismernek rám.

Zenekedvelő családba születtél Pécsen, öcséd operaénekes, te ötéves korod óta trombitálsz, de nagy sportembernek is tartanak. Milyen hobbijaid vannak?

Sajnos már legalább egy fél éve elő sem vettem a szekrényből a trombitám. Korábban mindig volt legalább egy olyan előadás, ami miatt használhattam, de most nekem kellene rávenni magam a gyakorlásra. Azt nagyon sajnálom, hogy bár zenés-színész osztályba jártam, mégsem tudtunk egy zenekart összehozni. A zenében mindenevő vagyok, de nagyon szeretek sportolni is. Előfordul, hogy a tűrőképességem határárig jutok, mint például tavaly, amikor megcsináltam az Ironman-t Nagyatádon, után meg nekimentem a Mont Blanc-nak. Akkoriban volt, hogy napi hat-hét órát edzettem. A városban most biciklivel járok, még vízilabdás korom óta jól megy az úszás, de a legjobban futni szeretek. És van úgy, hogy huzamosabb ideig csak filmeket és televíziós sorozatokat nézek, talán ez a fő-fő kedvenc időtöltésem. Mondhatjuk nyugodtan, hogy sorozatfüggő vagyok. Lenyűgöz a képzőművészet is, főleg a festészet, négy éve festegetek is, olajtechnikával, vászonra. A legtöbb képem nagyon színes, kontrasztos. Kitalálok elveket, koncepciókat, amivel nekifutok egy-egy képnek. Mindig azt mondom, ha nem is tud valaki festeni, csak felviszi a színeket a vászonra, abból már lesz valami, csak el kell kezdeni.

Bregyán Péter, Ódor Kristóf / János vitéz / Budaörsi Latinovits Színház / Fotó: Borovi Márton

Bregyán Péter, Ódor Kristóf / János vitéz / Budaörsi Latinovits Színház / Fotó: Borovi Dániel

Négy évvel ezelőtt végeztél Novák Eszter és Selmeczi György zenés-színész osztályában az SZFE-én, azóta megjártad Miskolcot, Budaörsöt, vendégként felléptél többek között az ország legnagyobb szabadtéri színpadán, Szegeden, és eljutottál Amerikába is Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral. Itt a Centrál Színházban, hogy sikerült az évadkezdés?

Az első előadásom a My Fair Lady, ahol Freddy szerepébe ugrottam be, de úgy érzem, hogy már egyre jobban megy, egyre lazább vagyok. Ez egy szuperül összerakott produkció, ami körül óriási rajongás alakult ki, teljes joggal. Nagyon jó érzés, hogy egy ennyire népszerű előadásban játszhatok. Az is érdekes, hogy ez már a harmadik My Fair Lady, amiben játszom, az első a Szegedi Szabadtéri Színpadon ment Novák Eszter rendezésében, akkor lovasrendőr voltam, lóval kellett bejönnöm a színpadra, ami elég félelmetes volt, Miskolcon Béres Attila rendezte, ott Henrynek kellett beugranom, most Freddy vagyok, és a következő már talán Higgins lesz! Csak meg kell érnem a szerepre!

Nem először játszol a Centrál Színházban, az ideszerződés egyfajta visszatérést jelent a számodra?

Igen, én innen indultam. Még negyedéves Színművészetis koromban keresett meg Puskás Tamás, hogy számítana rám. Akkor éppen totális depresszióban voltam, mert még egy színházhoz sem hívtak gyakorlatra. Nagy drámának éltem meg, de ma már tudom, hogy semmit nem jelentett. Woody Allen Semmi pánik című darabját újítottuk fel, és azt hiszem, jól sikerült. Főszerepet kaptam és nagyon jól éreztem magamat a Centrálban.

100 év Orfeum / Budaörsi Latinovits Színház

100 év Orfeum / Budaörsi Latinovits Színház

Aztán mégis a Kiss Csaba-féle Miskolci Színházat választottad.

Ma már más a helyzet a Centrál Színházban, mert a Kisszínpad is kísérletezőbb jellegű lesz, saját előadásokkal, de akkoriban, évente csak néhány bemutató volt és kevés lehetőségem lett volna itt. A miskolci ajánlatnál azt éreztem, hogy pályakezdőként egy új, alakuló színház nagyon jó reményekkel kecsegtet, évenként négy-öt bemutatóval, ahol nagy feladatokat is meg lehet kapni, ráadásul a legkülönbözőbb műfajokban. Jó választásnak bizonyult. Budaörsre a társulatot fenyegető szétesés környékén szerződtem. Talán ennek is köszönhetem, hogy most bezárult egy kör, és visszakerültem a Centrál Színházba. Érdekes, de nem volt könnyű döntés eljönni Budaörsről, mert ott már kemény munkával kialakult egy csapat, egy közösség, amiből nehéz volt kilépni. De itt is szuper emberek vannak. És érzem, hogy jó lesz.

Milyen most újra a Révay utcában?

Igazából csak három év telt el azóta, hogy nem játszottam itt, Miskolcról is feljártam még egy jó darabig. Amikor visszajöttem, ismerősként fogadtak, ráadásul Pokorny Liát már régről ismerem, tanárom volt még a Színművészeti Egyetem előtt, és játszottam együtt Vári-Kovács Petivel, Mészáros Andrissal, Magyar Attilával, Borbás Gabival, Ágoston Katival, szóval sok itt az ismerős. Most Alföldi Robival és Cserna Tónival öltözöm együtt, ami elég vicces szokott lenni, mert nagyon jó fejek. Alföldi Róbert rendezni is fog tavasszal az Ibsen darabban, a Kísértetekben, és túl azon, hogy nagyon izgalmasnak tűnik az anyag, már régóta szerettem volna vele dolgozni.

Ódor Kristóf / Álarcosbál / Budaörsi Latinovits Színház / Fotó: Borovi Márton

Ódor Kristóf / Álarcosbál / Budaörsi Latinovits Színház / Fotó: Borovi Dániel

Mindjárt itt az Ajlavjú bemutatója, ami szintén egy felújítás, bár számodra újdonság, hiszen nem voltál benne a korábbi előadásban. Hogy mennek a nagy átalakulások?

Nekem ez teljesen szűz terep, viszont a többiek sok mindenre emlékeznek. Már koreográfiákat nézünk, tanulom a dalokat. Az Ájlávjú a férfi-női párkapcsolatok szövevényes rendszerét járja körül, igazi amerikai humorral, jó sok zenével, és ami nekem a legfontosabb, hogy minden jelenetben más-más karaktert játszhatok: apukától kezdve az idiótán át a macsóig, kisgyerektől az aggastyánig, sokfélét. Szeretem ezeket a szélsőséges karaktereket, amikor eldobhatom az agyamat és tőlem távol álló figurákat formálhatok meg. A nagyszínpadról átkerül az előadás a kamaraszínpadra, egyszerűbb, kompaktabb lesz, sőt aktualizáljuk is.

Mit vársz az új évadtól, saját magadtól? A My Fair Lady mellett láthatunk az Ájlávjú felújításában és benne vagy az új darabokban is, Alföldi Róbert rendezésében, a Kísértetekben, és a tavaszi bemutatóban, Puskás Tamás rendezésében, a Delilában.

Bízom benne, hogy minden a lehető legjobban fog sikerülni. Azt látom, hogy nagy feladatok várnak rám, de nem könnyűek, olyanok, amik megmozdítanak. Bár zenés szakon végeztem és az éneklésben is egyre jobban fejlődöm, de színészként mégsem tudnám csak ezt csinálni, pedig látom, ahogy egy-egy népszerű dal szinte felrobbantja a nézőteret. Erről nem tudnék lemondani, de nagyon örülök, hogy itt a Centrál Színházban a My Fair Lady mellett játszhatok Ibsent is. Itt lesz Ájlávjú és lesz Molnár Ferenc is. Mindenféle műfaj érdekel és mindenféle megnyilvánulási lehetőség. Nincs szerepálmom, jó előadásokban jó szerepeket szeretnék eljátszani.

Kérdezett: Györke Kata
Centrál Színház

 
 

Kapcsolódó anyagok