Ki legyen a királynő a családban? – Villáminterjú Tompos Kátyával és Bakos-Kiss Gáborral

2017 december 04. hétfő, 7:00

A Házasság Palermóban ifjú párját alakítják rokokó ruhában és díszletben, olasz környezetben. Mindeközben a mai korra is érvényes problémákat feszegetnek együttélésről, rivalizálásról, szerelemről.

Györgyi Anna, Bakos-Kiss Gábor / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Györgyi Anna, Bakos-Kiss Gábor / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Ajánló a darab elé:

Esküvő másnapja Palermóban. Új asszony érkezett az előkelő, ámde csontszegény Terrazzani házhoz, az aranyos Doralice. És vele együtt beköszöntött a jólét. A lány apja, a gazdag Pantalone 20 ezer aranyat adott hozományul. De a pénzt pillanatok alatt elnyeli az após régiséggyűjtő szenvedélye, az anyós ékszerek és ruhák utáni olthatatlan szomjúsága. A lánynak, és jámbor, szerelmetes férjének, Giacintonak semmi nem jut. Még egy rendesebb ruhára való sem. És elindul a háború – a meny függetlenségi harca az örömszülők ellen. A családi hierarchia átrendezése.

Hajszás évad volt az 1749/50-es Goldoni számára. Fogadásból 16 három felvonásos darabot írt a velencei Sant’ Angelo Színház számára, köztük olyan remekműveket, mint A kávéház, A komédiaszínház vagy A hazug. E sűrű év termése volt a karneváli szezonban bemutatott A régiséggyűjtő családja is, amelyet Házasság Palermóban címmel játszik a Nemzeti Színház, kőszínházi ősbemutatóként.

A történet ugyanolyan egyszerű, mondhatni semmiség, mint a Goldoni daraboké általában: egy eltört legyező, egy sült tök, egy félreértett kávé – és máris indul a civódások, féltékenykedések megállíthatatlan körtánca. A komikus helyzet Goldoni számára csak kiindulópont, a vígjáték igazi forrása: a jellem.

Bakos-Kiss Gábor, Tompos Kátya / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Bakos-Kiss Gábor, Tompos Kátya / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Az interjú a Nemzeti Magazin V. évfolyamának 2. számában jelent meg.

Mennyire érzik magukénak a családi hierarchia kérdéskörét Goldoni jellemkomédiájában?

Tompos Kátya: Első olvasatra olyan a Házasság Palermóban, mint egy családregény. Belelátunk abba, hogyan borul fel a családok élete, amikor két fiatal összeházasodik. Az új asszony érkezésével szükségszerűen átrendeződnek a szerepek. A saját rokonságomban is ismerek hasonló helyzeteket.

Bakos-Kiss Gábor: A Chioggiai csetepaté kapcsán már találkoztam Goldonival. A Házasság Palermóban kevésbé cselekménydús, a szereplők viszonyrendszere viszont sokkal mélyebben, árnyaltabban mutatkozik meg. Az benne az izgalmas, ami a felszín alatt van.

Milyen motivációkat kerestek a szerepeikben?

Tompos Kátya: Minden szereplőnek van valamilyen karakteres jellemvonása vagy rigolyája. A férjem, Giacinto például nagyon nehezen tud ellenállni a feleségének, ugyanakkor nagyon szereti az anyját. Jófiú, puha, finom lélek, ezért is szereti őt Doralice. A házasság legelején vannak, még nagyon erős köztük a szerelem, a szexuális vonzalom. Doralicének van egy nagy problémája: annak ellenére, hogy nagyobb hozományt hozott a férje családjába, nem adnak neki egy rendes ruhára valót sem. Olyan korszakban játszódik a történet, amikor a ruhaviselet kifejezte a gazdagságot, a pozíciót. Doralice szeretné, ha őt is elfogadnák úrnőként a családban.

Bakos-Kiss Gábor: Giacintónak az lesz a tragédiája, hogy mindenkinek jót akar: az anyjának, a feleségének, az apjának, az egész családnak. Békességben, boldogságban, harmóniában szeretne élni, amit azonban nem sikerül megoldania. Élvezni akarja az életet, minél többet szeretne szerelmeskedni Doralicével, és minden igyekezetével azon dolgozik, nehogy megakadályozza ezt a felesége perlekedése az anyósával.

Györgyi Anna, Tompos Kátya / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Györgyi Anna, Tompos Kátya / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Doralice talpraesett, gyakorlatias, míg Giacinto önállótlan, kerüli az ütközéseket. Az ellentétek vonzzák egymást?

Bakos-Kiss Gábor: Giacinto is képes kiállni az igazáért, de nem harsány, asztalra csapó típus. Jó nevelésben részesült. Igyekszik nem konfrontálódni senkivel. Az adott kereteken belül megvan a szabadsága, de mindig tudja, hogy meddig mehet el.

Tompos Kátya: Giacinto vérbeli arisztokrata családból származik. Anselmo, az apja jólelkű, hiszékeny ember, akit bárki átver. Doralice apja, Pantalone viszont ügyességének és eszének köszönhetően emelkedett fel. Tudja, hogyan kell cselekedni, viselkedni, elérni a célját.

A családi konfliktus kirobbantója a fiú domináns anyja, Isabella.

Tompos Kátya: Isabellának az a baja, hogy az új jövevény érkezésével felborult a megszokott rend, amiben ő volt az úrnő. Menye, a fiatal csitri ugyanezt a pozíciót követeli magának. És megkezdődik a huzavona, hogy ki legyen a királynő a családban.

Bakos-Kiss Gábor: Giacinto az anyja árnyékában élt, mielőtt elvette volna Doralicét. Hirtelen két tűz – a felesége és az anyja – között találja magát.

Tompos Kátya, Bodrogi Gyula / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Tompos Kátya, Bodrogi Gyula / Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Miben igényel másfajta színészi játékot Goldoni, mint egy korban, stílusban hozzánk közelebb álló szerző?

Tompos Kátya: Most játszom először Goldonit. Nagyban rajtunk, színészeken múlik, hogy mit kerekítünk ki belőle, mennyire „habosítjuk fel” a jellemrajzot az indulatok, a szereplők idegállapota által. Egy biztos, minél színesebben kell játszani.

Bakos-Kiss Gábor: Azt gondolom, Goldoni megengedi, hogy a szélsőséges eszközökkel, nagy amplitúdóval jelenítsünk meg felfokozott érzelmeket. A gyönyörű lány érkezésével beteljesedik Giacinto vágya, a családi házba betör a fény Doralicével.

A szerelmesek viszonylatában mi jelenti a fő humorforrást?

Tompos Kátya: A reakciók, ahogy visszadobják egymásnak a labdát. Olyanok, mint a gyerekek: nem fojtják magukba a problémákat, hanem hagyják azokat kirobbanni. Kiveszekszik magukat, aztán megnyugszanak, mert kimutatták az érzéseiket. Doralice folyton azt mondja magáról, hogy fel sem emeli a hangját, ami nem igaz, hiszen folyton robban.

Bakos-Kiss Gábor: Ez a darab kifejezetten arra serkenti a színészt, hogy merjen minél több dolgot kipróbálni, merjen bátran próbálni, és „dobja el az agyát”.

Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Nemzeti Színház: Házasság Palermóban / Fotó: Eöri Szabó Zsolt

Az előadás ritmikájában fontos szerepet játszik a zene. Giacinto szerenádot ad a hitvesének.

Bakos-Kiss Gábor: Amikor boldog, dalra fakad. Márpedig folyamatosan boldog, amikor Doralice közelében lehet, kivéve, amikor az anyós-meny perlekedés árnyékolja be az idillt. Amikor az érzelmei a tetőfokára hágnak, nem bír prózában maradni, hanem énekelni kezd…

Tompos Kátya: Doralice pedig idegességében táncolni kezd. Ebben a darabban mindenki azt várja, hogy a másik engedjen. Büszke emberek, csipkelődnek egymással, a konfliktus élteti őket.

A fiataloknak is vonzó lesz majd a Házasság Palermóban?

Bakos-Kiss Gábor: A darab nem akar „trendi” lenni, de pontosan attól lehet izgalmas. Bodrogi Gyuszi bácsi szokta mondani, hogy régen a színészekért jártak színházba, aztán jött a rendezői színház, majd azt nézték, hogy ki az igazgató. Lehet, hogy újra eljön az a pillanat, amikor visszatér a színészközpontú színház. Hiszen az évadban Az ügynök halála után a Házasság Palermóban is nagyon ilyennek ígérkezik.

Kérdezett: Szentgyörgyi Rita/Nemzeti Magazin