“A kimondott szónak súlya van” – Villáminterjú Paczolay Bélával

2018 január 14. vasárnap, 7:10

Reginald Rose darabját Paczolay Béla rendezésében mutatja be a Jászai Mari Színház társulata január 13-án.

Paczolay Béla / Fotó: Jászai Mari Színház

Paczolay Béla / Fotó: Jászai Mari Színház

A Tizenkét dühös ember cselekményét korábbi színházi vagy moziélményük alapján sokan ismerik. A történet röviden: gyilkosság ügyében tárgyal a bíróság, visszavonul az esküdtszék, hogy eldöntse, bűnös a vádlott, vagy sem. Az első szavazáskor az esküdtek közül egy kivételével mindenki bűnösnek mondja az apja megölésével vádolt fiút. Látszólag egyszerű az ügy, hiszen a vádlottnak nincs rendes alibije, a kését, amiről azt állítja, hogy elvesztette, megtalálták a gyilkosság helyszínén, és számos tanúvallomás is a fiú bűnösségéről szól: valaki hallotta a kiabálást, valaki pedig látta elmenekülni a helyszínről. Aztán elindul egy folyamat, amelynek a végén az esküdtek álláspontja gyökeresen megváltozik. Reginald Rose drámájából először tévéjátékot forgattak 1954-ben, a történetet azonban az 1957-es film tette halhatatlanná Henry Fonda főszereplésével, Sidney Lumet rendezésében.

Végh Péter, Danis Lídia, Király Attila, Bajcsay Mária / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Végh Péter, Danis Lídia, Király Attila, Bajcsay Mária / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Először rendez Tatabányán, hogy került sor a felkérésre?
Arany János Toldiját rendeztem, az előadást meghívták Tatabányára, ahol szerették. Személyes ismerőseim is vannak a társulatban, úgyhogy mondtam nekik, hogy szívesen mennék hozzájuk rendezni. Tavaly februárban felhívott Crespo Rodrigo igazgató, és megkérdezte, szeretném-e megrendezni a Tizenkét dühös embert a nagyszínpadon. A felkérésben vonzott, hogy dolgozhatok a tatabányai társulattal, a Tizenkét dühös ember esetében ráadásul szinte valamennyi társulati taggal. Úgy gondolom, Tatabányán kiváló színészekből erős társulat alakult, akik úgy érzik, szükségük van egymásra. Ez a tény is fontos volt számomra, amikor igent mondtam a felkérésre.

Lapis Erika, Megyeri Zoltán, Honti György / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Lapis Erika, Megyeri Zoltán, Honti György / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Sidney Lumet 1957-es filmje, a Tizenkét dühös ember immár klasszikus filmalkotás, sokunk legemlékezetesebb moziélményei közé tartozik.
Valóban, bár nem a mozifilm volt az eredeti alkotás, Reginald Rose azonos című drámájából 1954-ben először ötvenperces tévéjáték készült, amit élőben vettek fel. A történetet Sidney Lumet és Henry Fonda akarták filmre vinni, le is forgatták, Fonda volt a főszereplő és a producer, ám az 1957-es film hatalmas bukás volt, akkora, hogy Fonda Amerikában soha többé nem dolgozott producerként. Ami pedig a film társadalmi környezetét illeti, az ötvenes évek elején az Amerikai Egyesült Államokban az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elszántan üldözte a kommunistának bélyegzett embereket, és nagy volt az előítéletesség. A film csak jóval később lett kultfilm. Az eredeti drámában felvetett kérdések örök érvényűek. Boldog lehet az a társadalom, ahol mindez nem igaz.

Maróti Attila, Végh Péter, Bakonyi Csilla, Egri Márta, Megyeri Zoltán, Honti György, Danis Lídia, Kardos Róbert, Mikola Gergő, Bajcsay Mária / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Maróti Attila, Végh Péter, Bakonyi Csilla, Egri Márta, Megyeri Zoltán, Honti György, Danis Lídia, Kardos Róbert, Mikola Gergő, Bajcsay Mária / Tizenkét dühös ember / Fotó: Jászai Mari Színház

Mennyire tartja aktuálisnak a tizenkét esküdt történetét?
A darabot Hamvai Kornél átiratában játsszuk, aki a mába helyezte a történetet, olyannyira, hogy nők is vannak az esküdtek között. A Tizedik esküdtet játszó Király Attila az olvasópróba után azt kérdezte, most írtuk-e be azokat a mondatokat a szövegbe, amelyektől annyira újnak tűnik. A Tizenkét dühös ember egyébként az a krimi, amit korábbi színházi vagy moziélménye alapján a nézők nagyobb része többé-kevésbé valószínűleg ismer. A darab történetén túl természetesen nagyon lényegesek a krimi mögött megjelenő emberi sorsok, összecsapások. Ezek ugyanis ma is érvényesek. A Tizenkét dühös ember egyik aktualitása pedig éppen ebből következik. Olyan időszakot élünk, amikor a kimondott szóhoz kapcsolódó felelősség komolyan megkérdőjelezhető. Emberek mondanak ki mondatokat mindenféle felelősség, ráadásul következmény nélkül. A Tizenkét dühös ember esküdtjei, az a helyzet, amibe kényszerülnek, éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a kimondott szónak súlya van, és hogy milyen felelősség jár együtt mindezzel. A darab másik, a krimi szálon messze túlmutató aktualitása kényes, ugyanakkor az életben maradáshoz nélkülözhetetlen kérdéseket feszeget: mennyire vagyunk képesek átlépni önmagunkon, mennyire tudunk megváltozni? Képesek vagyunk-e objektíven látni a dolgokat, és ha kell, átértékelni mindazt, amit korábban gondoltunk? Képesek vagyunk-e belátni, hogy hibásan, esetleg felelőtlenül gondolkodtunk? A Tizenkét dühös ember krimi, a rá jellemző részletekkel, amelyekből kiderül, ki, mikor, hol és mit csinált. De ez csak azért szükséges, hogy elmondjanak egy történetet, hogy érthetővé váljanak egy bűncselekmény körülményei. A lényeg nem ez, hanem a kérdések és az arra adott válaszok. Úgy gondolom, aktuálisabbak, mint valaha!

A Pesti Műsor 2018. januári számában megjelent interjú alapján.
Szerző: Pavlovics Ágota

 
 

Kapcsolódó anyagok