“Lehet, hogy ez önvédelem, de soha nem tervezek” – Interjú Ullmann Mónikával

2018 január 20. szombat, 7:00

Az Orlai Produkciós Iroda január 24-én a Hatszín Teátrumban mutatja be Simon Stephens Heisenberg című kétszereplős darabját. A Magyarországon most először színpadra állított mű női szerepét Ullmann Mónika, férfiszerepét Benedek Miklós játssza Szabó Máté rendezésében.

Ullmann Mónika, Benedek Miklós / Orlai Produkció: Heisenberg / Fotó: Takács Attila

Ullmann Mónika, Benedek Miklós / Orlai Produkció: Heisenberg / Fotó: Takács Attila

Ajánló a darab elé:

Zsúfolt pályaudvaron egy nő megpillant egy idős férfit, és hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába csókol. Alex, a hetvenes hentes és Georgie, a negyvenes pincérnő beszélgetni kezd. Lassan, minden logika és társadalmi konvenció ellenére rájönnek: nekik dolguk van egymással. A találkozás alapjaiban forgatja fel az életüket, és végül nagy utazásra is vállalkoznak, hogy utolérjék életük elmulasztott lehetőségeit. Szórakoztató, elgondolkodtató és tartalmas előadás, amely kortól függetlenül megérint minden nézőt. Az előadás igazi jutalomjáték két nagyformátumú művésznek, Benedek Miklósnak és Ullmann Mónikának. Simon Stephens 2007 óta ünnepelt drámaíró Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és az egyik legtöbbet játszott angol nyelvű író Németországban. Két műve, a Harper Regan és a külföldön többszörösen díjazott, A kutya különös esete az éjszakában magyar színpadokon is bemutatkozott már.

Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg / Fotó: Takács Attila

Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg / Fotó: Takács Attila

Interjú Ullmann Mónikával:

– A partnered, Benedek Miklós azt mondta, nem tudja, hogyan kerül Heisenberg a darabba, miért ez a címe. Te tudod?

– Volt egy híres amerikai filmsorozat, a Breaking Bad, aminek a főszereplője egy teljesen szimpla tanárember, aki egyszer csak úgy lesz a drogmaffia feje, hogy a közvetlen környezete, a családja mit sem tud róla. Az ő álneve is az, hogy Heisenberg. A mi szerzőnk persze egészen más miatt választotta a Heisenberg címet; két olyan emberről szól a darab, aki egészen más, mint amilyennek látszik. Ennyiben utal a Heisenberg-féle határozatlansági relációra.

– Örömödet leled Georgie szerepének megformálásában?

– Kezdettől fogva öröm vele foglalkozni, mert Zöldi Gergő fordítása nagyon szellemes. Hihetetlenül erős a darab nyelvezete, tulajdonképpen már a szövegben benne van Georgie karaktere. Ilyen erős szöveggel nehéz bánni, ugyanakkor mutat egy utat a figura megformálásához.

– Vígjáték vagy szomorújáték a Heisenberg?

– Emberi történet. Van benne keserűség is, humor is. Két ember fura egymásra találásáról szól: nem egy korosztályba tartoznak, de olyan élethelyzetben vannak, amikor egyszer csak egymás felé fordulnak.

Ullmann Mónika, Benedek Miklós / Orlai Produkció: Heisenberg - próba / Fotó: Takács Attila

Ullmann Mónika, Benedek Miklós / Orlai Produkció: Heisenberg – próba / Fotó: Takács Attila

– Úgy ismerkednek meg, hogy Georgie belecsókol a pályaudvaron üldögélő Alex nyakába. Életszerű helyzet ez?

– Nem akarok túl sokat elárulni az előadásról, de annyit mondhatok: lehet életszerű egy ilyen helyzet. Például várok valakit, és egy padon meglátok egy nekem háttal ülő embert, sapkával és fülhallgatóval a fején. Lehet, hogy simán összekeverem azzal, akit várok, és hátulról megpuszilom.

– Miért szeret bele Georgie a nála harminc évvel idősebb Alexbe?

– Nem tudom, de azt sem tudom megmondani, hogy az életben miért szeretünk bele valakibe. Sok-sok kicsi mozaikkockából összeáll egy kép valakiről, és egyszer csak azt veszed észre: szereted azt az embert.

– Benedek Miklóssal először dolgozol együtt. Milyen a közös munka?

– Kétszereplős darabban játszani speciális élmény. Most fordulunk a próbák finisébe, és már látom, nagy űr támad majd a próbafolyamat végén. Jó minden nap készülni a találkozásra, együtt gondolkodni, elemezni, játszani ebben az egyszerűnek tűnő, mégis igen sokrétű történetben. Miklós fantasztikus ember, élvezetes vele dolgozni. Hiányozni fognak a napi találkozások.

Benedek Miklós, Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg - próba / Fotó: Takács Attila

Benedek Miklós, Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg – próba / Fotó: Takács Attila

– Egyenrangú partnereknek tekint benneteket Szabó Máté rendező? Kíváncsi a gondolataitokra, a véleményetekre?

– Máté a szövegből kiindulva közelíti meg a figurákat. Kevés olyan instrukciót kapunk, hogy ,,Lassabban!”, ,,Halkabban!”, ,,Indulj el tempósan!”. Beszélgetünk. Ez a légkör abszolút egyenrangúságot teremt, és nem csak hármunk között. Szakács Zsuzsi asszisztens, aki ragyogó teremtés, szintén simán elmondhatja az elképzeléseit. Szerencsémre, mert nagy segítség, hogy az ő női szemére is hagyatkozhatok. Máté által vezetve, de együtt hozzuk létre az előadást.

– Orlai Tibor csapatának minden tagja egybehangzóan állítja, hogy remek dolog Orlai Produkcióban dolgozni. Neked tavaly nyár óta vannak tapasztalataid, azóta játszol a Tagadj, tagadj, tagadj! és a Élet.történetek.hu: Pira – Bella című előadásban. Szerinted miért jó ,,orlaisnak” lenni?

– Ugyanazért, amiért jó a Heisenberget próbálni: mert mindenki egyenrangú. Még nem találkoztam olyan színházi közeggel, ahol a művészeti titkár – magánszorgalomból – öltöztet is. Mester Évi iszonyatos energiával egyezteti a rengeteg színészt, akik ezer helyen játszanak, összeállítja Tibornak a havi előadásprogramot, de esténként ott van velünk, és öltöztet – mert imádja csinálni. Ez az alaphangulat megadja azt a lehetőséget, hogy egy világosító is bátran mondhatja: ,,Figyelj, húzd már arrébb azt a lámpát tíz centivel, mert ahogy most van, úgy nem lesz jó, visszaverődik a fény!”. Mindenki mindenféle – egyébként nagyon fárasztó – protokoll nélkül hozzáteheti az előadáshoz azt, amit tud, és ettől magáénak érzi a produkciót, fontos neki. Ha kizárjuk az embereket a döntésekből, akkor favágásnak érzik a munkájukat. Orlainál mindenki egy alkotói közösség tagja.

Benedek Miklós, Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg - próba / Fotó: Takács Attila

Benedek Miklós, Ullmann Mónika / Orlai Produkció: Heisenberg – próba / Fotó: Takács Attila

– Ott tartasz most a pályádon, ahol a kezdeti terveid szerint szerettél volna?

– Lehet, hogy ez önvédelem, de soha nem tervezek. Nemrég volt egy bemutatóm a MU Színházban, a Terminal Workhouse: Isten hozott a majomházban. A Terminal Workhouse-nál, amely független színházi társulás, sokkal tágabban értelmezhető az alkotómunka, mint a kőszínházakban, és ez számomra lényegesen izgalmasabb. Már a témaválasztásnál is jelen lehetek, ha akarok, manuálisan is besegíthetek, például a díszlet készítésébe, egyszerre több tevékenységet űzhetek. Ilyen közegekben tudom igazán jól érezni magam, úgyhogy most köszönöm, jól vagyok.

Kérdezett: L. Horváth Katalin