“Az igazság mindig megtisztulást hoz” – Interjú Darabont Mikolddal

2018 január 21. vasárnap, 7:00

Darabont Mikolddal, a Pécsi Nemzeti Színház színművészével a legutóbbi bemutatójáról, a Nóráról beszélgettünk.

Rázga Miklós, Darabont Mikold / Pécsi Nemzeti Színház / Nóra / Fotó: Mihály László

A Pécsi Nemzeti Színházban eltöltött több mint egy évtized alatt sokféle szerepet játszottál. Az utóbbi időben olyan jelentős szerepeket, mint Blanche A vágy villamosából, Róza a Boldogtalanokból, vagy Ibsen Nórája. Alkatilag ezek a drámai karakterek állnak közel hozzád?

Érdekes, hogy pont az alkatomból adódóan egyértelműnek tűnő nagy naiva szerepek kerültek el a pályám során. Nem is igen vágytam rájuk, pont azért, mert annyira adott lett volna.

Az utóbbi években tényleg inkább a „végzet asszonyai” szerepek találtak meg, és mind nagyon jókor, jó életszakaszban jöttek, biztosan nem véletlenül. Hordozom magamban ezt a hangulatot, ami miatt a rendezőknek eszébe jutok, ha Blanche-t, Rózát vagy Nórát keresnek. Nagyon szerettem ezeket a munkákat, hiszen az említett szerepek olyan kérdéseket vetnek fel, amik engem személy szerint is izgatnak: a szerelem és a halál ez a két nagy kérdéskör.

A Nórában annak az életnek a lezárása, amit addig éltél: egyfajta halál, de megjelenik a szerelem halála is. Mindhárom nő bevállalja, hogy elmegy a végsőkig, nem hazudják el a problémát, még akkor sem, ha fáj. Ennek következménye pedig a változás, az addigi élet lezárása, a megtisztulás.

Darabont Mikold / Pécsi Nemzeti Színház / Nóra / Fotó: Mihály László

A Nóra rendszeresen előkerül a hazai színpadokon. Rengeteg különböző megközelítésben láthatta már közönség. Felmerült benned, hogy lehet-e újat mondani az előadással?

Nemrég elindult egy hullám, ami Magyarországot sem kerülte el. A nők végre kimondják, kikérik maguknak azokat a dolgokat, amikről eddig mélyen hallgattak, és ez nagyon jó, hogy így van. Természetesen, amikor bekerült a műsorba, még nem lehetett tudni, hogy így lesz, de ennek kapcsán talán még aktuálisabb lett.

Igazság szerint féltem a darabtól, mert úgy élt bennem, mint egy kötelező olvasmány, amit két mondatban össze lehet foglalni. Nóra egy baba, aki egyszer kinyitja a szemét, és valami változik. A szerepre készülve újraolvastam a darabot, és a vége megdöbbentett. Különösen most, hogy nekem is van egy hét hónapos gyermekem.

A próbafolyamat elején még nem tudtam, hogyan lehet úgy csinálni, hogy ne ítélkezzen a néző, de egyre jobban beleláttam a nő kálváriájába. Ahogyan arra keresi a választ önmagában, hogy van-e értelme olyan életet élni, amilyet él. Jó, hogy Nóra végül lép. Ezzel azt mondja: jogod van a saját életedhez, minden embernek joga van! Attól, hogy valaki anyává válik, nem kell, hogy saját magát elveszítse. Van, aki képes erre, van, aki nem, de önmagát feláldoznia semmiképp sem szabad, hiszen attól nem lesz boldogabb senki, a gyermekek sem.

Bacskó Tünde, Darabont Mikold, Tóth András Ernő / Pécsi Nemzeti Színház / Nóra / Fotó: Mihály László

Vajon Nóra hibás abban, hogy a házassága Helmerrel tönkrement?

Persze, hiszen hazudik! Nem csak a férjének, hanem magának is. Elképzel egy életet, de eljön az idő, amikor nem megy tovább, amikor észre kell vennie a valóságot. Van, hogy az igazságérzetünk nem engedi, hogy tovább álltassuk magunkat. Nóra elég bátor meglépni, amit a hétköznapi ember nem mindig. És teszi ezt úgy, hogy nem tudja, mit hoz a változás. Nóráék épp jól élnek, hamarosan több pénzük is lesz. Ez a nő évek óta harcot vív azért, hogy ilyen élete lehessen. Elégedettnek kellene lennie, de az igazság mégis utat tör magának. Mindig az igazság a jobb út, megtisztulást hoz.

Ezt a megtisztulást jelképezi az előadásban a fürdőkád jelenléte?

Igen, ezt is, de gondolhatunk az öngyilkosságra is. Nincs eldöntve, hogy a néző hogyan értse.
Ahogy erről beszélünk, eszembe jut, hogy A vágy villamosában is megjelenik a fürdés, ott is egyfajta megtisztulásként, Blanche a sok hazugság mocskát próbálja lemosni magáról.

Egyébként a Nóra eredeti szövegében is van utalás az öngyilkosságra. Krogstad aggódik, hogy Nóra esetleg „őrültséget csinál”. Mindezeken kívül az előadásunkban a kád egy másik időt is jelent. A mi változatunkban Nóra pár évvel későbbi visszaemlékezését látjuk, ugrálunk az időben. A kád választja el a jelent az emlékektől.

Darabont Mikold / Pécsi Nemzeti Színház / A vágy villamosa / Fotó: Mihály László

Dr. Stark András az előadáshoz írt ajánlójában Sigmund Freudot idézi, aki Marie Bonaparte hercegnőtől kérdezi: „mit akarnak a nők?” Szerinted mit akarnak a nők?

Rejtély. Nem szeretem az általánosítást. Én csak azt tudom, hogy én mit akarok.

Mindhárom említett nő az igazságot keresi, meg is találja, de ennek ára van.

Úgy jó élni, hogy nincs egy elhazudott történeted, ami nyomja a lelkedet. Szembe kell nézni a valósággal, még akkor is, ha kényelmetlen.

Az említett ajánló kapcsán el kell mondanom, hogy Stark Andrással jó barátságban voltunk, halála hatalmas fájdalom, nagyon hiányzik. Fantasztikusan jókat lehetett vele beszélgetni, hihetetlen érzékkel vezetett rá dolgokra a kérdéseivel. Emlékszem mikor Ilona megszületett és látogatóba jöttek hozzánk, az volt az első kérdése, hogy „készülsz a Nórára? ”. Mindketten rápillantottunk az újszülött lányomra és nevetve megállapítottuk, hogy nem, most épp nem a Nórára készülök.

Darabont Mikold, Köles Ferenc / Pécsi Nemzeti Színház / A vágy villamosa / Fotó: Mihály László

Kislányod születése után hamar visszatértél a munkához. Nehéz helytállni a két területen egyszerre?

Ezt már Ilona születése előtt így terveztem, de nem lehetett biztosan tudni, hogy megvalósítható lesz-e. Szerencsére működik. Egy nagyon jó természetű gyermekünk született, és sok segítséget is kapunk, Iván (Funk Iván rendező- a szerk.) szüleitől és az én szüleimtől is. Ketten vagyunk, mindketten kivesszük a részünket a feladatokból.

Eddig felváltva dolgoztunk, most lesz az első alkalom, amikor egyszerre, de meg fogjuk oldani. Iván rendezi a Pécsi Nemzeti Színházban Szép Ernő két egyfelvonásosát, amiben én játszom a női főszerepet. Ezt a két vígjátékot (a Kávécsarnok és a Tűzoltó – a szerk.) elsősorban a nyelvezete miatt szeretem, mindkettő egy kedves, humorral megírt szerelmi történet. Rajongok azért a világért, amit Molnár Ferenc vagy Szép Ernő tud megmutatni.

Szerző: Nagy Eszter
Pécsi Nemzeti Színház

Darabont Mikold, Bacskó Tünde / Pécsi Nemzeti Színház / Nóra / Fotó: Mihály László

Henrik Ibsen: NÓRA

Fordította – Kúnos László
Rendező – Méhes László

Nóra – Darabont Mikold
Helmer – Rázga Miklós
Rank doktor – Tóth András Ernő
Lindéné – Bacskó Tünde
Krogstad – Urbán Tibor

Díszlettervező – Rózsa István
Jelmeztervező – Horváth Kata
Rendezőasszisztens – Frank Fruzsina
Súgó – Tulik Tímea
Ügyelő – Krajcsovics Csaba