“A színház legősibb formája a történetmesélés” – Villáminterjú Takátsy Péterrel

2018 február 06. kedd, 7:00

Február 15-én mutatja be a Sufniban a Miskin herceg című monodrámát a Katona József Színház, a címszerepet Takátsy Péter alakítja. Dosztojevszkij A félkegyelmű regényét Takátsy írta színpadra, akit az alkotómunkáról, a történet aktualitásáról és a próbafolyamatról kérdezte a Katona blog.

Az előadásról röviden:

Schneider gyógyintézete. Svájc. Miskin herceg vissza-visszapillant életére a szanatóriumból. A tisztaság, a naivitás és a jóság ideái oldódnak fel a megromlott világ valóságában.

Takátsy Péter monodrámája másképp tekint a klasszikusra, megelevenített figurái egyre árnyalják Miskin személyiségét, mind közelebb hozva Dosztojevszkij századokon átívelő hősét.

Takátsy Péter / Fotó: Dömölky Dániel

Takátsy Péter / Fotó: Dömölky Dániel

Villáminterjú Takátsy Péterrel:

Mióta gondolkozol azon, hogy A félkegyelműt színpadra állítsd? Honnan jött az ötlet?

Azt hiszem, mindenki, aki elolvassa ezt a művet, beleképzeli magát Miskin herceg világába. A színpadi koncepció később alakult ki a fejemben, és úgy érzem, mostanra ért meg.

Mi ez a koncepció?

A színház legősibb formája a történetmesélés. Az olvasás élményéhez pedig az áll a legközelebb, ha egy ember mond el egy történetet. Nálam körülbelül tizenöt évvel a regény után járunk, Miskin herceg Svájcból, egy szanatóriumból idézi fel élete egyes eseményeit. Dosztojevszkij nem ítélkezik a figurái fölött, az emberi természetet a maga gazdagságában ábrázolja. A félkegyelműben a krisztusi embert kereste. Ebben a világban az abszolút tisztaságot úgy tudja elképzelni, hogy mikor Miskin számára túl bonyolulttá, nyomasztóvá válik egy helyzet, rohamot kap, mindent töröl, és egy gyermek tisztaságával kezdi újra. Életidegenségével kontrasztja az emberi természet sokféleségének. Ő meséli a történetet, ő eleveníti fel a többi figurát, és mindez az ő személyiségét árnyalja.

Milyen díszletet és jelmezt találtál ki?

Mindkettőben egyszerűségre törekedtem, hogy a néző a rejtett részleteket a maga világából egészítse ki, ahogy olvasás során is megelevenedik a leírás. 1993-ban Magyarországon járt Innokentyij Mihajlovics Szmoktunovszkij orosz színész – akinek híres szerepe volt Miskin. Tartott egy estet, ahol az orosz politika aktuális eseményeiről beszélt, eközben többször idézett A félkegyelműből. Ez adta az ötletet, hogy monodráma formájában írjam meg a regény keresztmetszetét.

Egyedül dolgoztad át A félkegyelműt? Mennyi időt vett igénybe?

Nagyjából tavaly februárban kristályosodott ki, hogy színpadra állítom. Elolvastam újra a művet, bejelöltem azokat a részeket, melyekkel dolgozni akarok, és színpadra írtam.

Miért Ascher Tamást kérted fel az előadás konzultánsának?

Sokat tud az orosz lélekről, és tudtam, hogy nem fog kesztyűs kézzel bánni velem. Az ő ötlete alapján írtam egy jelenetet a darab végéhez. Hogy mit, az legyen meglepetés. Csak neki juthatott eszébe. Időnként beül a próbára, megnézi, hogy haladok.

Takátsy Péter / Fotó: Nánási Pál

Takátsy Péter / Fotó: Nánási Pál

A monodráma magányos műfaj? Nem magányos dolog így próbálni?

Ebben a szerepemben segítettek a legtöbben. Akik megnézték a próbát, mind javasoltak valamit, hogyan fejleszthetnék, változtathatnék. Ezeket a tanácsokat, instrukciókat, többnyire próbáltam beépíteni az előadásba.

Hogyan fogadod a visszajelzéseket, kritikákat?

Kritikát olyan ember tud mondani, aki közel áll hozzám, és elég jól ismer ahhoz, hogy számomra érthetően meg tudja fogalmazni a véleményét.

Mit gondolsz, a nézőknek mitől lehet ez a történet fontos?

Benne lesz a szövegben. Annak, aki olvasta A félkegyelműt, azt valószínűleg érdekelni fogja az, hogy most miért került elő. Akik nem olvasták, a történetre lesznek kíváncsiak.

Milyen a te Miskin herceg ábrázolásod?

Visszaemlékezés. Miskin herceg az, aki miatt senki sem lesz elítélt. Ö nem ítélkezik senki fölött, és mindenki aki kapcsolatba kerül vele, megváltozik. A nézők talán félteni fogják, mert úgy látják, veszélyben van és nem értik miért nem menekül, vagy miért nem védekezik. Az Isá-upanishadnak van egy csodálatos, ide illő gondolata: „Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.”

Kérdezett: Csikós Kornélia

Katona blog

 
 

Kapcsolódó anyagok