“Az első pillanattól érzem, milyen mozgásrendszert szeretnék” – Villáminterjú Barta Dórával

2018 február 19. hétfő, 11:04
Az autentikus néptánclépések evidenciája helyett a kétkezi munkások, kőművesek fizikalitása volt a kiindulópont, ez jelentette a valódi hangsúlyt a koreográfia elkészítésekor.

Mindvégig tudatosan törekedtem rá, hogy minden egyes lépés a kortárs táncszínház természetességre törekvő alapgondolataiból és érzeteiből táplálkozzon, ugyanakkor egy rockballadába illeszkedő hangsúlyos formavilág is szülessen – mondja Barta Dóra, a Kecskemét City Balett vezetője, akit a Kőműves Kelemen című produkcióhoz készített koreográfiájáról és a KCB második alkalommal megrendezett nyílt napjáról is kérdeztünk.

Barta Dóra

Ismét kitártátok a közönség előtt a „balett terem” ajtaját. Milyen tapasztalatot hozott a február elsejei program?
A tavalyi nyílt napunk pozitív fogadtatása után bíztam benne, hogy idén is hasonló érdeklődés kíséri az eseményt. Fantasztikusan jó érzés volt figyelni, ahogy a rendezvény előtti hetekben napról-napra gyarapodott azoknak a száma, akik regisztráltak programunkra. Olyannyira így volt, hogy végül már attól tartottunk, kicsinek bizonyul a Kelemen László Kamaraszínház nézőtere. 5 évvel a KCB megalakulása után boldogan jelenthetem ki: nagyon sokan szeretik a balettet Kecskeméten.

Úgy tudjuk, érkezett hozzátok egészen különleges kérés is.
Sok érdekességgel készültünk a nyílt napra, így például lehetőséget biztosítottunk a nézőknek, hogy kézbe vegyenek vagy a színpadon akár fel is próbáljanak igazi spicc cipőket. A program szünetében odajött hozzám egy kedves hölgy, aki elmondta, hogy ugyan a színpadra nem szeretne felmenni, de bakancslistás vágya, hogy életében egyszer spicc cipő lehessen a lábán. Természetesen boldogan teljesítettük a kívánságát!

A Kőműves Kelemen azok közé a zenés művek közé tartozik, amelyekkel eddig jellemzően férfi koreográfusok dolgoztak. Gondoltál erre, amikor munkához láttál? 
Nem volt ezzel kapcsolatosan előre kialakított aggodalmam. Az első pillanattól kezdve pontosan érzem és értem, hogy milyen mozgásrendszert szeretnék a színpadon látni. A primer szinten megjelenő vegytiszta férfierő és energia összetettségében is tisztán, ugyanakkor érzékletesen ellenpontozza a darab lírai és intellektuális szálát. Ez parallel módon működik azzal, ahogy a férfiak közötti szövetség, a közösségben rejlő erő viszonyul az egyén intellektuális vívódásához.

Szükségét láttad speciális tréningeknek? 
Jogos a kérdés, hiszen a Vérnász próbafolyamata során a rendező, Kocsis Pál kérésére, kezdettől fogva együtt tréningeztek a színészek és a táncosok, aminek sok pozitív hozadéka volt a produkció egésze szempontjából. A Kőműves Kelemen esetén más munkamódszerrel haladtunk. Véleményem szerint a tudatosságra és a koncentrált műhelymunkára törekvés a valódi lényeg, mindegy melyik utat választjuk. Nagyon intenzív próbaidőszak van mögöttünk, sok munkát elvégeztünk, s minél közelebb kerültünk a bemutató napjához, annál tisztábban látszik ennek eredménye.

Mennyire kerül hangsúlyos szerepbe a néptánc?
Az előadás helyszíne az építkezés felvonulási területe, ahol a kőművesek élik mindennapjaikat az alatt az időszak alatt, amíg teljesítik megbízatásukat. Az autentikus néptáncot megelőzve az ő fizikalitásuk szolgált számomra kiindulópontként, s éppen ezért mindvégig tudatosan törekedtem rá, hogy minden egyes lépés a kortárs táncszínház alapgondolataiból és érzeteiből táplálkozzon. Ebből a szempontból pedig a natúr férfi test izomrendszerének, az egymás mellett állásnak, a ritmus ismeretének van központi jelentősége.

Szerző: Rákász Judit

Kecskeméti Katona József Színház