“Nem adunk okot a bűntudatra” – Interjú Nagy Norberttel és Widder Kristóffal a Vaterlandról

2018 február 25. vasárnap, 7:40

Február 23-án új bemutatóval jelentkezett a Forte Társulat a Trafóban. A Thomas Bernhard-szövegek nyomán készült előadást Horváth Csaba rendezte, a darab két szereplőjével, Nagy Norberttel és Widder Kristóffal beszélgetett tartalmi partnerünk, a Pótszékfoglaló.

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

A Pótszékfoglaló cikkéből:

Milyen “viszonyban” vagytok a temetésekkel?

Nagy Norbert: Ritkán keveredik az ember csak úgy oda egy temetésre. Nem is tudom, hogy egyáltalán van-e ilyen eset… Általában azok temetésén van ott az ember, akik valamilyen értelemben közel álltak hozzá. Az a meghatározó, hogy kit temetünk, szerintem – bár azt hiszem, ezzel nem mondtam hatalmas újdonságot.(mosolyog)

Widder Kristóf: Egész közeli szeretteim kapcsán szerencsére nem kellett megélnem ilyen szituációt. De már többször előfordult velem, hogy “odakeveredtem” egy-egy temetésre halotti beszédet mondani. Furcsa ez ilyenkor, mert rajtad kívül mindenkinek van valamilyen viszonyulása, érzelmi kötődése az elhunythoz, te meg mint kívülről jött beszédmondó kilógsz ebből – ez egy elég bizarr helyzet…

…akárcsak a Thomas Bernhard-szövegek: sötét, abszurd tónusúak.

Widder Kristóf:
 …nem is az, hogy sötét tónusúak, inkább valamiféle monománia az, ami jellemzi őket… Mert nem feltétlenül a képei sötétek, hanem az a zenei monotonitás, ahogy a szövegeit szerkeszti, ez által sötétülnek be ezek a szövegek, ezt érzem.

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Mikor legelőször Bernhard-szöveget olvastatok, hogyan hatott rátok?

Nagy Norbert: Úgy hatott rám is, ahogy mindenkire: kézzel fogható ez a fajta sötétség és kilátástalanság – bár nem ismerem mindegyik szövegét – meghatározó elemük. És valamiért ilyen perverz az ember, hogy szeret ilyen fajta szövegeket olvasni. Bernhardot én télen szeretek olvasni, amikor kevés a napfény…

Ez a perverz, monoton sötétsége a szövegeinek, az adja az optimizmust is nála, nem?

Widder Kristóf: Ha valaki ilyeneket ír, akkor azt szoktam gondolni, hogy azért teszi, hogy kiírja magából a sötét gondolatokat, ezáltal benne kevesebb marad. De jó neki, Istenem, hogy kiírta magából, és ez nem maradt a lelkében! – az “optimizmusáról” nekem ez jut eszembe…

…ez mindenképpen egyfajta optimizmus nem?

Nagy Norbert: Pont ez került szóba egy-másfél hete az egyik próbán: hogy élhet valaki így, hogy az egész életműve arról szól, minden mennyire rossz, kilátástalan… amit persze roppant ízléses iróniával tálal. Ettől függetlenül elég borzasztó és perverz lehet valakinek úgy létezni, hogy efféléket vet papírra – ennek tényleg csak az a feloldása lehet, amit Kristóf mondott: Bernhard számára ez az egész gyógyszer.

Nagy Norbert / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Nagy Norbert / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Egy ilyen pervez szöveget hogy lehet, hogyan érdemes a színpad 3D-jében visszaadni?

Nagy Norbert: Pont abban a stádiumban járunk a darabbal, ahol erre próbálunk érvényes, működő, működtethető dolgokat kitalálni. Ezek a szövegek döntően, leginkább monológok, amelyek a színészi karakterépítés számára nagyon nehezen vagy sokszor nem is “hasznosíthatóak” – erre nekünk is újfent rá kellett döbbennünk most ennek az anyagnak a kapcsán.

Widder Kristóf: Így egy héttel a bemutató előtt már abba az irányba teszünk erőfeszítéseket Horváth Csaba vezetésével, hogy ne a szöveg-monológoknak legyenek konkrét képi megjelenítései, hanem hogy ezek a képek el tudjanak szakadni a szövegektől, és vagy előre vetítve, vagy utólag reflektálva kapcsolódjanak hozzájuk – hullámzó kölcsönhatásba kerülhessen a kép és a szöveg egymással. Ebben az értelemben sem lesz ez egy klasszikus színdarab, hiszen az előadás szituáció-képei sem feltétlenül a szövegekre vannak felépítve – nincsen egyenlőségjel a szövegek és a szövegeket megjelenítő képek között. Inkább érzeteket adnak, gazdagítják és plusz jelentéstartalmakat adnak hozzá a szöveghez.

Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

(…)

Mire jó, miben tud segíteni a bűntudat?

Widder Kristóf: A bűntudat a saját magaddal szembeni viszonyodban képes segíteni, feloldani valamit, amit másképpen nem tudnál magadnak körbeírni esetleg. Az előadásban a bűntudat kérdése a nézőben képződik meg, mert a szöveg, az előadás inkább a bűntudat hiányáról beszél, arról a bűntudatról, aminek lennie kéne, de még sincs.

Nagy Norbert: Ezzel most csúnyán egyetértek! (nevet)

Ezzel az előadással konkrétan a bűntudat témáját tekintve van bármi szándékolt célotok?

Widder Kristóf: Csak annyira és annyiban, mint amikor bármelyik színház előveszi a Bűn és bűnhődést. Annál nem több, de azért mindenképp, mert ez nagyon is fontos ok.

A valamivel szembenézni tudás értelmében ez lehet egyfajta terápiai is a nézőnek és az alkotónak?

Nagy Norbert:
A nézőnek lehet, de nekem alkotóként, miközben játszom – semmiképp. Ebben nem hiszek – kövezzenek meg ezért, ha tetszik. Ha valaki épp aznap úgy ül be, hogy hajrá, akkor annak örülünk természetesen, de mi nem adunk okot konkrétan a bűntudatra – mint ahogy azért sem tudjuk a felelősséget vállalni, ha valaki az előadásunk után a Dunának megy.

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Nagy Norbert, Widder Kristóf / Fotó: Gyöngyösi Hunor, Pótszékfoglaló

Mi az, ami alkotóként végbemegy, aminek le “kell” pörögnie benned az előadás alatt?

Nagy Norbert:
Nem tudok különbséget tenni előadásaink között ebből a szempontból: nekem figyelnem kell a másikra – ez a legfontosabb feladat előadás közben!

Widder Kristóf:  …a figyelem… ami bizonyos pillanatokban egészen profán módon csak annyi: le ne essünk a díszletről! Ez az egyetlen cél, hiszen: egyik lábam itt, másik a levegőben, onnan húz, innen tol, amonnan pedig mindezt meg kell tartani! Egyetlen dolog kattog ilyenkor az emberben: ne essek le! – ennek kell szentelem minden energiám. Ez kívülről valószínűleg úgy jelenik meg, mint küzdés. És mindeközben még mi legyen a bűntudattal, ugye?

Csatádi Gábor interjúja a Pótszékfoglalón olvasható.

 
 

Kapcsolódó anyagok